Önbizalom-útikalauz ha új dolgokba kezdesz 🙂

Amikor valami újba kezdünk, akkor mindenhonnan azt a tanácsot kapjuk, hogy legyünk magabiztosak, vágjunk bele bátran, ne féljünk. Ami önmagában nagyon jól hangzik és tényleg megfontolandó 🙂

De rögtön felmerül a kérdés, hogy honnan is kerítsük elő ezt a magabiztosságot? Hiszen ha belekezdünk valami újba, azt többnyire akkor csináljuk először és nincs olyan múltbeli sikerélmény, amire támaszkodni tudnánk.

Sokszor nagyon nehéz belekezdeni valamibe, amit előtte még sosem csináltál és félsz tőle, mondjuk elkezdeni egy új hobbit, társaságba járni és ismerkedni, stb.. És ez az élet bármelyik területére igaz lehet. például

  • "Hogyan kezdjek saját vállalkozásba, ha előtte még sosem csináltam ilyet és nem tudom, hogy menni fog-e?"
  • "Hogyan randizzak a netről, amikor eddig nem próbáltam meg? Sosem voltam egy nagy ismerkedő......"
  • "Hogyan próbáljak ki egy  új hobbit, kezdjek el egy tanfolyamra járni, amikor nem vagyok biztos benne, hogy ez nekem való? Annak idején az angol tanfolyamot is két alkalom után feladtam...:-)"
  • "Mitől legyek magabiztos a párkapcsolatomban, mikor még sosem volt egyetlen sikeres kapcsolatom sem? A múltkor is mekkorát csalódtam..."

És a sort a végtelenségig lehetne folytatni…

 Lehet, hogy nem bízol eléggé magadban?

Az önbizalomhiány több módon is megnyilvánulhat: lehet, hogy félszeg vagy társaságban, lehet, hogy egyszerűen nem mersz kiállni magadért akkor sem, ha igazad van, lehet, hogy a testbeszédeden is látszik. Ezeknél a külső jeleknél azonban sokkal inkább jelzi az, ahogy a veled történt eseményekre reagálsz, vagy ahogy a dicséretet és a kritikát fogadod. A legtöbb esetben egyértelműen észrevehető, érezhető a különbség  az egészséges önbizalommal rendelkező és az önbizalomhiányos ember között.

Az egészséges önbizalommal rendelkező ember:

  • Azt teszi amit helyesnek talál, még ha ez nem is tetszik mindenkinek.
  • Vállalja a kockázatot és fel van készülve arra, hogy nem fog minden rögtön sikerülni.
  • Elfogadja a hibáit és ahelyett, hogy rágódna rajtuk, képes tanulni belőlük.

Örül a dicséretnek és valahogy így reagál rá: „Köszönöm az elismerést, valóban mindent megtettem, hogy sikerüljön. Vagy "Köszi, igyekeztem" 🙂

Akinek viszont kevesebb van az önbizalomból, mint kellene, az:

  • Mindenkinek meg akar felelni, ezért sokszor olyat is bevállal, ami sok neki/amit nem kellene.
  • Csak akkor lép ki a komfortzónájából, ha már nagyon-nagyon muszáj és elkerülhetetlen (vagy valaki kilökdösi onnan).
  • Nagyon fél a hibázástól de ha már megtörtént, akkor próbálja eltitkolni.
  • Nem ismeri el igazán a saját teljesítményét: „Ó ne is mondd, ez igazán semmiség volt, bárki meg tudta volna csinálni! Vagy „Csak szerencsém volt!”

Felmerülhet a kérdés: ha eddig nem igazán jöttek össze a dolgaid, vagy csak egyszerűen nincs tapasztalatod egy bizonyos területen, akkor ugyan honnan keríts elő annyi önbizalmat, amivel

a) bele mersz vágni ismeretlen helyzetekbe és

b) ki tudsz tartani akkor is, ha a dolgok nem úgy mennek,a hogy elképzelted?

 Ez tulajdonképpen egy ördögi kör, mely szerint..

  • akinek eleve semmi gondja nincs az önbizalommal, az félre tudja tenni az aggodalmait, magabiztosabban tud fellépni és előbb-utóbb lesz olyan sikerélménye, amiből később erőt meríthet. 
  • Ez alapján  úgy tűnik, hogy önbizalom nélkül nem lehetünk sikeresek, boldogok és  nem tudjuk elérni azt sem, hogy szeressenek minket, de ahhoz, hogy önbizalmunk legyen valamikor kellett, hogy szeressenek minket, boldogok  legyünk vagy legalább egyvalamiben sikereket érjünk el. Hiszen különben mitől bízzunk magunkban?  

De ha ezt mondogatod magadnak, akkor 

Sikeresen le tudod magad beszélni bármiről.  És ráadásul még némileg ésszerűnek is tűnik 🙂 Hiszen ha például szeretnéd elkezdeni a saját vállalkozásodat, akkor ehhez el kell kezdened hirdetni a munkádat . Ahhoz, hogy a hirdetésre „ráharapjanak” úgy kell megfogalmaznod, mintha már ezer éves rutinod lenne. De persze nincsen, és ezért a kezdőknek sokszor itt el is bukik a dolguk: mivel nincs honnan önbizalmat meríteni (honnan is lenne, hiszen egy teljesen új területen még nincsen sem tapasztalatod, sem sikerélményed), így nem tudsz magabiztosan kiállni, az első kudarctól pedig elkeseredsz és abba is hagyod az egészet.

Vagy például úgy érzed, hogy társaságban nem tudsz igazán feloldódni, nem tudod mit  mondjál és mindig zavarban vagy. Persze akkor is, amikor legközelebb ha társaságba mész csak erre tudsz majd gondolni. És mivel ott is csak ez fog a fejedben járni, feloldódni és beszélgetést kezdeményezni sem tudsz majd. Legközelebb pedig jó messzire elkerülöd az ilyen eseményeket. 🙂

Pedig az önbizalom nem feltétlenül külsőségekhez kötődik.Mindenki ismer olyan embereket, akik látszólag „semmi különöset” nem értek el, legalábbis olyan téren nem, amit a társadalom értékelne mégis látszik rajtuk, hogy békében élnek önmagukkal és el tudják fogadni magukat olyannak, amilyenek. Azaz az önbizalom sokkal inkább attól függ, hogy te mit gondolsz magadról, mint bármilyen külső tényezőtől.

Persze nem baj, ha ezeken a területeken is teszünk kisebb lépéseket, odafigyelünk magunkra és szándékosan keressük azokat a helyzeteket, amelyektől félünk, hogy kipróbálhassuk azokat. És ez ideig –óráig segíthet is! 

De mi jelenthet tartós megoldást? Hogy lehet elérni valamilyen egészséges egyensúlyt, amivel már bele mersz kezdeni ismeretlen, új dolgokba anélkül, hogy alá- vagy túlbecsülnéd a saját képességeidet?

A megoldás az, hogy egyszerűen elfogadod azt amid van, és megbarátkozol azzal is, ami hiányzik belőled. Megnézed, hogy mi az, amin javítani tudsz és elkezdesz azon dolgozni. Azokat a hiányokat pedig, amikkel most ebben a pillanatban nem tudsz mit kezdeni (mert ebben a pillanatban elérhetetlen vagy megváltoztathatatlan külső adottság, stb.) azokat elfogadod.

Persze ezt leírni (és mondani is) könnyű. 🙂 De hogyan lehet megvalósítani? Nézzük meg!

 Néhány tipp az önbizalom erősítésére

Azt azért megjegyezném, hogy (sajnos) ez nem olyan valami, amit öt perc alatt ki lehet fejleszteni. Nagy kár!!:-) Ha hajlamosak vagyunk alábecsülni magunkat, akkor gyakran hosszú évek kitartó gyakorlása, az egész gondolkodásmódunk átalakítása kell ahhoz, hogy valódi változást érjünk el.

  • Gondold végig, hogy számodra mi jelent valódi értéket, mi az, ami igazán fontos! Próbálj meg őszinte lenni magadhoz és beismerni, hogy ezek valóban neked fontosak e vagy csak azt gondolod, hogy fontosnak kellene érezned őket (mert a társadalmi elvárások azt sugallják, mert a szüleid úgy gondolják, mert a barátaidnak már mindnek van, stb.)?
  • Nevezd meg ezeket! Egészség? Szépség, az, hogy mindig fitt legyél? Vagy az anyagiak? Egy bizonyos típusú autó? Vagy az, hogy érts valamihez?
  • Ezután mindegyik általad fontosnak tartott értékkel kapcsolatban tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Miért fontosak ezek neked? Miért gondolod, hogy ahhoz, hogy elérj valamit szükséged van rájuk ? Elérhetnél e valamit nélkülük is? Lehetséges e, hogy attól, hogy mondjuk nem érzed magad tökéletesen felkészültnek valamiben mégis megpróbáld?
  • Koncentrálj azokra a dolgokra, amiken tudsz változtatni, azaz amelyek a te ellenőrzésed alá tartoznak! Mik ezek? Ha elsőre nehéz összeszedni akkor írd össze őket! Ha például elkezdesz állást keresni, akkor rajtad múlik, hogy milyen önéletrajzot írsz, mennyire készülsz fel az adott cégből ahova interjúra hívtak de az, hogy mennyire leszel szimpatikus a kérdezőnek és mennyire illesz bele az általuk elképzelt képbe, már nem. Vagy ha vállalkozásba kezdesz: igen, az elején valószínűleg bizonytalan lesz a jövedelmed. Lehet, hogy lassan indul be az, amíg vásárlóid lesznek. De a terméked, szolgáltatásod minősége már rajtad múlik, és ha annak javításába, tökéletesítésébe fektetsz minél több energiát akkor sokkal jobban fogod magad érezni, mintha a kiszámíthatatlan dolgok és következmények miatt aggódnál.
  • Milyen lenne az életed, ha ez a nehézség nem létezne?Tekints el a problémától! Elsőre ez talán furcsán hangzik, de tedd fel magadnak a kérdést: Hogyan élnél, ha ez a problémád nem létezne? Gyakran előfordul például kapcsolatokban, hogy az egész életünket a másik ember igényeihez igazítjuk. Például nem csinálunk terveket a hétvégére, mert hátha hívni fog az a bizonyos valaki, és akkor vele tudunk majd programot csinálni. És végül ahogy lenni szokott, nem hív…..Ilyenkor mi a legjobb, amit tehetünk? Az, hogy úgy éljük az életünket, mintha ez a probléma nem is létezne! Ez előző példánál maradva, mintha nem várnánk arra, hogy valaki más majd hív vagy ráér hanem csinálnánk magunknak programot, mindentől és mindenki mástól függetlenül. A lényeg az, hogy miután végiggondoltad milyen lenne az életed, ha nem létezne ez a problémád, (és ez bármire vonatkozhat, például mit tennél, hogyan indítanád el a vállalkozásodat akkor, ha nem félnél az anyagi bizonytalanságtól?) akkor próbálj meg valóban úgy élni!
  • Gyűjtsd össze az aktuálisan éppen legfontosabb, valóban lényeges dolgokat és azokra koncentrálj! Ha például új munkahelyen kezdesz akkor a legfontosabb, hogy beletanulj abba, amit csinálnod kell és csak utána jön az, hogy megkedveltesd magad a kollégákkal. Vagy ha a saját cégedet kezded el építgetni akkor a legfontosabb, hogy pontosan meghatározd, hogy kik lesznek a vevőid és milyen célcsoportnak mit akarsz majd eladni. A többi, most jelenleg kevésbé fontosnak tűnő dologgal pedig ne foglalkozz most!
  • Helyezd át a figyelmedet saját magadról az üzenetre, amit szeretnél átadni!Amikor valami újba kezdesz (vagy akár egy olyan helyzetbe kerülsz, amitől mindig is féltél) akkor ahelyett, hogy magára a szituációra koncentrálnál összpontosíts arra, hogy mi az az üzenet, amit át szeretnél adni! Ha mondjuk a saját vállalkozásodat kezded és készítesz egy bemutatkozó videót akkor kérdezd meg magadtól: mi az az üzenet, amit szeretnék átadni a hallgatóságomnak? Hogyan szeretnék segíteni nekik? Mit szeretnél ezzel elérni? Meglátod, hogy amint áthelyezed a figyelmedet erre, sokkal magabiztosabban fogsz a feladathoz látni. 

Úgy tűnik, hogy: 

  •  A legtöbben, akiknek valami sikerült nem úgy kezdtek neki a dolognak, hogy száz százalékig bíztak magukban. Hiszen ha erre a pillanatra vártak volna, akkor valószínűleg mind a mai napig várhatnának! Egyszerűen csak elkezdték valahogy, a többi pedig útközben kialakult.
  • Amint elfogadjuk, hogy nem kell mindennek sikerülnie és a kudarc is az élet része, máris kevésbé félünk az ismeretlentől.
  • Ha a jót és a rosszat egyaránt elfogadjuk,  akkor képesek leszünk az adott pillanatra koncentrálni ahelyett, hogy a félelmeinkre figyelnénk és végül pontosan amiatt válnánk görcsössé, amit el akarunk kerülni.

A bizonytalanság az élet része. Furcsán hangzik, de minél inkább próbálunk ellenállni ennek a bizonytalanságnak, annál kevésbé sikerül. Abban a percben viszont amikor elfogadjuk,. hogy nem feltétlenül kell mindig minden helyzetben jónak lenni vagy jól teljesíteni máris „megszelídítettük” egy kicsit ezt a félelmet.

Az önbizalom nem azt jelenti, hogy tökéletesnek gondoljuk magunkat hanem azt,  hogy az erősségeink mellett tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel és elfogadjuk azokat is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.