Az “alvajáró üzemmód”

Vajon hányszor gondoltál már arra, hogy valami hiányzik az életedből, de tehetetlennek érezted magad, hogy bármin is változtass? Felsóhajtottál már azon keseregve, hogy az életed nem olyan, mint amilyennek szeretnéd? Hogy tíz,vagy tizenöt évvel ezelőtt nem egészen így képzelted el?

De ahhoz, hogy változtass valamin, bármin az életedben, erőtlennek érezted magad..

Csak reménykedtél abban, hogy valami történik majd és valami csoda folytán magától “megjavul” az életed…..

Például:

  • majd jó lesz, ha meglesz az a lakás, utána minden más lesz, na, majd akkor lépek valamerre…
  • majd ha lesz egy kicsit nyugisabb munkahelyem, akkor végre lesz időm magamra;
  • most rossz a gazdasági helyzet, ki kell várni, hogy jobb legyen és akkor majd keresek új munkát;
  • majd ha elköltöztem otthonról/majd ha a gyerekek felnőnek/majd valamikor;
  • meg amúgy is esélytelen, hogy változtassak, ennyi év után már úgysem lehet….

Talán azt érezted, hogy nem is tudod pontosan, hogy mit akarsz és hol keresd azt a bizonyos boldogságot, elégedettséget. A napjaid pedig csak teltek és teltek, egyfajta „alvajáróként” tetted a dolgodat és szaladtál át egyik napból a másikba, és így lettek a napokból hetek, hónapok, évek…

Az utóbbi néhány évtizedben kezdett kialakulni az a szemlélet, mely szerint a boldogság egyértelműen bizonyos állapot vagy pozíció eléréséhez köthető. Egy bizonyos munkakör, előléptetés, magasabb fizetés vagy valamilyen családi állapot, vagy majd ha meglesz az az autó, a lakás, stb….És mindaddig amíg ez nincs meg, addig az áhított boldogság is csak egy ködös vágyálom marad.

De mi van akkor, ha igazából nem is tudjuk pontosan, hogy mit szeretnénk? Esetleg csak homályos elképzeléseink vannak arról, hogy élhetnénk máshogy is…És csak azt érezzük, hogy ami most van, az  valahogy nem jó, de nem tudjuk, hogyan változtassunk rajta? Csak azt érezzük, hogy a világ elszalad mellettünk és nem tudjuk, hogy hogyan vehetnénk fel vele a „ritmust”? Néha az lehet az érzésünk, hogy nagyon le vagyunk maradva és valami nincs rendben velünk…Vagy egyszerűen csak olyan, mintha automataként élnénk a mindennapjainkat, rutinból, bele sem gondolva, hogy jó-e ez így…

Ezt az állapotot lehet alvajáró üzemmódnak nevezni..

Sokan élnek így. Bár látszólag eltelnek a napjaik, hónapjaik, éveik, mégsem teljesen elégedettek, nem érzik azt, hogy igazán ők irányítanák az életüket. Csak azt, hogy valami nincs rendben azzal, hogy utálnak bejárni a munkahelyükre és a rövid távú céljuk az ebédszünet, a középtávú cél a péntek délután, a hosszú távú pedig az éves szabadság kivétele… 🙂

Valami másra vágynak, de nem tudják megmondani, hogy pontosan mi is az.

Hogyan lehet felismerni?

Aki ebben az állapotban van, az:

  • Nem nagyon mer változtatni. Semmiben. Mert valahogy nem mer. Ezért, ha például nem szereti a munkáját akkor sem keres mást, hiszen megszokta már, be van járatva és az idő eltelik valahogy így is. Amúgy meg nem is igen hiszi el, hogy máshol sokkal jobb lehetne, hogy jobbat is találhatna. Bár néha elképzeli, hogy például otthagyja az állását és valami teljesen másba kezd, a megvalósításig egészen biztosan nem jut el. Úgy érzi, hogy a) már elkésett ezzel, b) neki úgysem sikerülne, vagy c) butaság lenne feladni a biztosat a teljes bizonytalanságért.
  • Amikor elkezd azon gondolkozni, hogy mi lesz vele 10, 15 vagy 30 év múlva, akkor ez annyira ijesztőnek és kiszámíthatatlannak tűnik, hogy gyorsan inkább valami mással kezd el foglalkozni. Bele sem mer gondolni, hogy valójában mit szeretne elérni, milyen álmai vannak. Így nem is nagyon vannak álmai, konkrét céljai sem.
  • „Automata üzemmódban” éli az életét, a napjai többnyire hasonlóan telnek, ugyanazon a munkahelyen, ugyanolyan időbeosztásban akár hosszú-hosszú évekig is. A hét napjai a péntek délutánra való várakozással telnek, és minden hét, hónap és év nagyjából ugyanezt a mintázatot mutatja.
  • Viszonylag sok időt tölt el olyan tevékenységekkel, amelyeket ő maga sem élvez igazán, de eltelik vele az idő (például tévénézés, pletykálás, panaszkodás). Lehet, hogy nem az ő világa mondjuk a hétvégi bulizás de mégis elmegy, hiszen a többiek is így szokták és különben is, legalább eltelik a szombat este is.
  • Általában passzívan áll az élet nagy kérdéseihez (és a kisebbekhez is) és a döntést másokra hagyja. Még ha érzi is, hogy valami nem stimmel az életében vagy máshogy is lehetne, sőt, kellene is változtatni, akkor is legtöbbször megmagyarázza magának, hogy miért kell, hogy minden a régiben maradjon: Igen, tudom de……..(és itt jön a kifogás). Kerüli a konfliktusokat, így a problémái többsége megoldatlan marad és időről időre újra előkerül a jövőben, csak esetleg másmilyen helyzetben. Ami persze csak tovább rombolja az önbecsülését és egyre rosszabbul érzi magát a bőrében.
  • Valahogy sosincs ideje semmire. Folyton arra panaszkodik, hogy nem tudja határidőre megcsinálni a dolgait, hogy nem tudja elképzelni, hogy másoknak hogy marad mégis idejük erre is, meg arra is, meg a harmadik dologra is. Általában egy misztikus „megfelelő időzítésre” vár, amikor optimálisak lesznek a körülmények ahhoz, hogy belekezdjen a dolgaiba.
  • Főleg azért tesz dolgokat mert úgy érzi, hogy ezt „kell” tennie, nem pedig azért, mert valóban ezt szeretné tenni… Ha mégis valami olyasmit csinál, amit addig még nem próbált, azt is leginkább azért teszi, hogy valaki más elvárásainak megfeleljen. 
  • Úgy érzi, hogy  nincs is igazán befolyása arra, hogy mi történik vele és mintha az életét nem is ő maga irányítaná… 
  • Túl sokat a lóg a közösségi oldalakon, de ez nem teszi igazán boldoggá….Sőt, az igazat megvallva inkább egyre kevesebbnek és egyre frusztráltabbnak érzi magát tőle..Hiszen a Facebookot nézegetve úgy tűnik, hogy rajta kívül mindenkinek csodás és izgalmas élete van!

Sokkal többen élnek így, mint gondolnánk.  Egészen addig, amíg egyszer aztán történik valami, ami felébreszti őket ebből az álomból. Gyakran egy kapcsolat vége, vagy egy munkahely elvesztése. És egyszeriben rádöbbennek, hogy ez egész lehetne máshogy is, hogy irányíthatnák ők maguk is a saját életüket, hogy nem kellene a következő éveknek is így eltelniük.

A kérdés ezek után már csak az, hogy az ébredés után mi lesz a következő lépés? Esetleg tétován és bátortalanul megteszik az első lépést, megpróbálnak egy picit változtatni de amikor az nem sikerül rögtön úgy, ahogy elképzelték akkor visszaszaladnak abba az állapotba, ahol eddig voltak? Vagy a (szinte) elfeledett álmaik nyomába erednek és megpróbálják megvalósítani azokat?

De mi van akkor, ha nem is tudják pontosan, hogy mit szeretnének?

Ha magadra ismertél és úgy érzed, hogy szeretnél ezen változtatni akkor már csak egy kérdés marad: mi legyen a következő lépés?

Mi van akkor, ha most még csak annyit tudsz, hogy máshogy szeretnél élni, mint eddig de nem tudod, hogyan találd meg mi az, ami igazán érdekel?

Az alábbiakban néhány erre vonatkozó tippet olvashatsz.

1. Találj valamit magadnak, lehet az egy új hobbi, egy cél (legyen az bármilyen apróság), aminek a megvalósítása örömmel tölthet el!

Eleinte nem lesz könnyű. Sőt, az is lehet, hogy néha úgy fogod érezni, hogy jobb lett volna, ha minden marad a régiben. Igaz, hogy langyos víz volt és így utólag visszanézve úgy tűnhet, hogy átaludtál pár évet, de mégis ismerős volt és ha nagy dolgok nem is történtek, ami történt az legalább kiszámítható volt. Az viszont biztos, hogy amint elkezdesz „élni”, azaz megtalálod, hogy mi az a cél, amiért szívesen dolgoznál, akkor egyetlen percig sem fogod bánni, hogy otthagytad a jó kis pocsolyádat.

Oké, de hogyan találjam ki, hogy mit akarok?

  • Mi az, amit igazán szeretsz csinálni? Melyek azok a tevékenységek, amelyek igazán örömmel töltenek el? Kapcsolható ez valahogy a jelenlegi munkádhoz? (Nem baj az sem, ha nem, de ha mégis összekapcsolható, akkor az jelentősen meg fogja majd könnyíteni a megvalósítást is). Kérdezed meg magadtól: Mi lenne az, amit szívesen csinálnék életem hátralévő részében még akkor is, ha nem fizetnének érte egyetlen fillért sem?
  • Próbálj meg elvonatkoztatni az időtől, a helytől és minden más tényezőtől, ami most korlátoz! Sokszor azért nem merjük követni az álmainkat, mert szinte azonnal jönnek az egyébként teljesen ésszerűnek és racionálisnak tűnő ellenvetések, miszerint: de ha feladom az állásom, akkor miből fogok megélni? Vagy: ha vidékre költözöm, akkor ott hogy fogok munkát találni? Mi lesz ha a vállalkozásom nem fog elegendő pénzt termelni? Az oké, hogy én szeretnék külföldre költözni, de mi lesz a szüleimmel? És a sort a végtelenségig lehetne folytatni….
  • Nem azt  mondom, hogy dobj félre  minden észérvet és legyenek olyan nagyratörő álmaid, amik már-már túlzások és nagy eséllyel megvalósíthatatlanok. Csak azt, hogy próbáld meg félretenni a félelmeidet és tényleg a szívedre hallgass, amikor a célodat próbálod megtalálni! Mert lehet, hogy most, ebben a pillanatban még túlzás lenne feladni az állásodat de mi van akkor, ha létezik köztes megoldás is? Például előfordulhat, hogy a munkahelyeden megoldható, hogy részmunkaidőben dolgozz és közben elkezdheted a saját vállalkozásodat is (például egy kis kézműves dolgokat árusító boltot)?
  • Szóval arra szeretnélek biztatni, hogy ne vess el valamit kapásból csak azért, mert esetleg fel kell érte adni valami jól bejáratott dolgot, vagy eleinte egy kis bizonytalansággal jár együtt. de tudod: kockázat nélkül nyereség sem lesz! Álmodozni meg jó! És sokszor inspirálóbb is, ha mersz nagyban gondolkodni! Nyugodtan képzeld el részletesen, hogy milyen lenne az az élet, amit igazán szeretnél élni!
  • De mi van akkor, ha ezt most túl nehéz elképzelni? Akkor figyeld meg magad egy pár napig: mi az, amit ha másoknál látsz, irigyelsz? Persze itt most a jóindulatú irigységre gondolok, amikor magadban felsóhajtasz, hogy „milyen jó lenne ha nekem is lenne ilyenem!!” vagy „ milyen jó lenne, ha én is ezt csinálhatnám” vagy „de szeretnék én is itt élni!”. Ha a következő napokban, akár hetekben is odafigyelsz erre az érzésre, akkor szinte biztos, hogy találni fogsz legalább egy olyan valamit, aminek nyomán már el lehet indulni, és tovább lehet gondolkozni azon, hogy hogyan lehet ebből a saját magad számára inspiráló és megvalósítható célt alkotni.
  • Kezdetben lehet, hogy szinte csak általános dolgok fognak eszedbe jutni, úgy mint: boldog szeretnék lenni. Vagy : jobban szeretnék élni….Eleinte ez nem baj, de később azért próbálj meg ennél konkrétabb lenni! Hiszen ezek annyira általánosak, hogy nehéz belőlük egy konkrét célt megfogalmazni. És ne feledd: ha találsz egy olyan célt, amiért szívesen dolgozol, akkor nemcsak annak az elérése, hanem az odavezető út is örömmel fog eltölteni.
  • Gondold végig azt is, hogyan szeretnéd érezni magad akkor, amikor megvalósítod az álmaidat? Például milyen érzés lesz, amikor vidéken élsz és egy kis vendéglátóhelyet üzemeltetsz? Mi lesz benne a legjobb? Az, hogy a magad ura vagy? Vagy az, hogy valami jót teszel és értéket teremtesz? Próbáld meg ezt is minél pontosabban meghatározni! Ne téveszd össze  a célt, és az eléréséhez szükséges eszközöket! Cél lehet például az, ha szeretnél orvos lenni, az viszont, hogy kijárod az egyetemet egy eszköz ehhez.
  • Nem baj, ha anyagi jellegű vágyaid, álmaid is vannak, ahhoz viszont, hogy hosszú távon is boldog legyél kell valami, ami túl mutat a tisztán materiális dolgokon. Azaz, ha az első gondolatod az, hogy attól éreznéd jól magad ha sok pénzed lenne nem baj, de próbáld meg ezt egy kicsit továbbgondolni!Mi az az érzés, amit a pénz meg tudna neked adni? Mi az az életforma amihez kapcsolod, mit szeretnél elérni általa? Ha többször is felteszed magadnak a „miért” kérdést ezzel kapcsolatban, akkor előbb-utóbb meg fogod találni, hogy mi az a spirituális, magasabbrendű cél, amit az anyagi javaktól remélsz.

Érdemes egy kis időt eltöltened az előbb felsorolt néhány pontnak a végiggondolásával. Nem baj az sem, ha ez egy kicsit elhúzódik, hiszen ha a végére sikerül legalább valamennyire körvonalazni, hogy mit szeretnél, máris jobban fogod érezni magad és elindulhatsz a megvalósítás felé vezető úton.

Ha pedig csak kis lépésekkel szeretnéd kezdeni, és lassan, fokozatosan változtatnál akkor ebben a cikkben elolvashatod azt is, hogyan tudsz egy kicsit mindig haladni a céljaiddal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.