Miért érdemes fejleszteni az önismeretünket?

“Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (…) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését.”

Kundera

Nagyon szeretem ezt az idézetet. Szépen összefoglalja, hogy milyen nehéz, hosszú és rögös az önismeret útja😊 (bár talán teljesen megismerni önmagunkat lehetetlen is hiszen sokszor meglepjük magunkat is egy-egy tettünkkel, reakciónkkal…).

Hiszen amikor valami nincs rendben az életünkben akkor lehet, hogy az első nagy felismerés hatására el is kezdünk bizonyos dolgokat más szemszögből megvizsgálni vagy  változtatunk a szokásainkon. De még így is vannak rosszabb napok, amikor sokkal könnyebb lenne hagyni az egészet és a megszokott, nem biztos, hogy mindig jó de kényelmes(nek tűnő) életünket élni tovább.

Hiszen  nagyon nehéz kitartani és végigcsinálni azt a hosszú folyamatot, ami óhatatlanul is a komfortzónánk elhagyásával jár. Még ha tudjuk is, hogy a végeredmény jó lesz, ezt néha mégsem könnyű elhinni és a nehezebb pillanatokban nem árt folyamatosan emlékeztetni is magunkat rá.

Hosszabb távon viszont megtérül a befektetett energia..

Szeretném veletek megosztani egy olyan kliensem tapasztalatait, aki egy hosszú önismereti úton indult el és tart ki mind a mai napig. És ez egyáltalán nem volt könnyű, sőt: sokszor közel állt ahhoz, hogy feladja és visszatérjen a megszokott, már bejáratott életéhez.

Az első találkozásunkkor – annak ellenére, hogy érezte, változtatnia kell – tele volt ellenállással.. Volt egy elképzelése arról, hogy milyennek kellene lennie az életének és tudta azt is, hogy az , ahogyan akkor élt nagyon messze van attól – mégsem volt ereje változtatni és ezt teljesen meg is lehetett érteni.

Hiszen egy csomó mindennel kellett szembenéznie a saját életében, amit mindaddig szőnyeg alá söpört. Ez pedig nagyon fájdalmas tud lenni, nem csoda, hogy a legtöbb ember – még ha meg is van benne az elhatározás – már valahol az elején feladja az egészet.

Ő viszont kitartott : nyitott volt a ’nagy találkozásra önmagával’, sikerült elvárásoktól mentesen tekinteni az életére, és így más szemszögből is rá tudott nézni a problémáira. Tisztában volt azzal is, hogy az önismereti út nem mindig ’fáklyásmenet’, hanem bizony fájdalmas felismerésekkel is járhat.

Ezzel az elhatározással kezdődött el a változás és a vele való beszélgetések igazán inspirálóak voltak számomra is, megerősítettek abban, hogy érdemes kitartani, továbbmenni az úton akkor is, ha néha legszívesebben visszafordulnánk.

Megkértem, hogy néhány pontban szedjük össze milyen változásokat, pozitív fejleményeket hozott neki ez az időszak. A következőkben az ő tapasztalatait, felismeréseit szeretném megosztani veletek is.

1. Nem akarsz mindenkinek megfelelni

Amint elkezded megismerni és elfogadni önmagad, – és ahelyett, hogy azon töprengnél ki mit gondol rólad, a saját utadat kezded járni – észreveszed majd, hogy egyre kevesebb ’szabad vegyértéked’ marad arra, hogy megpróbáld kitalálni, vajon mások mit várnak/várnának tőled..

Egész egyszerűen azért sem marad erre kapacitásod mert azt az energiát, amit eddig (teljesen feleslegesen) arra pazaroltál, hogy másoknak megfelelj, most végre magadra fordíthatod. Ennek az új gondolkodásmódnak köszönöhetően pedig szép lassan, lépésről lépésre haladva végre azt életet élheted, amit valójában szeretnél.

Persze számolni kell azzal, hogy mindig lesz olyan, akinek ez nem fog tetszeni és talán – főleg ha közeli barátról vagy családtagról van szó – a régi reflexek eleinte működnek majd, és időről-időre megint kényszert érezhetsz, hogy nekik megfelelj. Érdemes ezeket a pillanatokat észrevenni és tudatosítani magadban. Akár azon az áron is érdemes megetnni, hogy néhány kapcsolat, barátság, ismeretség próbára tétetik majd egy-egy ilyen helyzetben..

Ezekhez a megtorpanásokhoz ajánlok egy egyszerű kis gyakorlatot: próbáld meg elképzelni az életedet öt vagy tíz év múlva. És tedd fel magadnak a kérdést, hogy vajon az az út vezet inkább oda, amelyen most elindultál vagy az, ha visszatérsz a régihez? És a válaszod segít majd abban, hogy kitarts akkor is, ha a benned és körülötted elindult változás nem feltétlenül találkozik mindenki helyeslésével.  

2. Néhány kapcsolatodnak óhatatlanul vége szakad

Ez sajnos elkerülhetetlen.

Hiszen eddig bizonyos kapcsolataid azért működtek, mert megpróbáltál megfelelni másoknak, úgy viselkedtél ahogy elvárták tőled. Lehet, hogy látszólag apró dolgokban történik változás: például az egyik barátoddal eddig sosem lehetett előre megbeszélni a találkozót, mert amolyan ’utolsó pillanatos ember’ volt.. Te pedig alkalmazkodtál hozzá, hiszen szeretted a társaságát és úgy voltál vele, hogy végülis neked belefér… Néha viszont kellemetlen volt, hogy nem tudtál előre tervezni vagy bizonyos programokat ’lebegtetett’ aztán nem lett belőlük semmi, vagy ha lett is csak akkor, ha te az utolsó pillanatban rugalmasan tudtál alkalmazkodni hozzá  (persze nem azt mondom, hogy nem kell némi rugalmasság és hogy nem működhetnek így is barátságok, de ha téged zavar, akkor zavar :-).

Most viszont rájöttél, hogy ez neked így nem jó és nem így képzeled el a kapcsolatot (legyen az baráti – vagy párkapcsolat).

Amint változtatsz ezen – vagyis nem ugrasz mindig amikor a másik ráér és megkéred, hogy előre tervezzétek meg a találkozó időpontját – előfordulhat, hogy a kapcsolat ebben az új felállásban már nem tud működni.

Az is lehet,hogy egész egyszerűen csak találsz magadnak egy új elfoglaltságot, például úgy döntesz, hogy elindulsz egyedül egy hosszabb utazásra vagy felmondasz és teljesen mást kezdesz csinálni, és ezt nem mindegyik ismerősöd fogja helyeselni. Csakhogy neked is egy életed van és attól, hogy nem minden döntésedet övezi általános helyeslés nem érdemes lemondani olyasmiről, ami egyébként fontos neked.

Tudom-tudom, ez nem könnyű… Hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak, szeressenek minket. De bármennyire is szeretet-és elfogadásfüggők vagyunk, akkor sem tudunk 0-24 órában mindenkinek megfelelni – ha ezzel próbálkozunk az olyan, mintha egy feneketlen zsákba pakolásznánk folyamatosan.

Szóval amikor tudatosan változtatsz az életeden akkor készülj fel arra is, hogy lesznek kapcsolataid amelyek nem élik túl ezt az időszakot – helyettük azonban bőven kárpótol majd, hogy végre a valós igényeidnek megfelelő életet élsz.

3. Képes leszel jobban kijelölni a határaidat

“Arra kérdésre, hogy mi van meg magában vagy mi nincs, arra önnek kell megtalálnia a választ. Hogy mire képes és mire nem. Hogy hol vannak a valós határai. Vonatkoztasson el mindentől, mindenkitől.”

-Terápia c. sorozat-

Eddig talán azt sem tudtad pontosan, hogy hol vannak ezek a határok. Vagy vannak-e egyáltalán. Pedig ez lesz az egyik első pozitív hozadéka annak, ha elkezded megismerni önmagad és annak megfelelően kezdesz élni. Végre nem fogsz félni attól, hogy nemet mondj bizonyos helyzetekre, nem fogsz minden alkalommal mentegetőzni vagy elnézést kérni amikor valamiről nem úgy gondolkodsz, mint ahogy azt esetleg elvárnák tőled.  

Hiszen biztosan előfordultak eddig is olyan helyzetek amikor érezted, hogy valami nincs rendben, mégsem mertél komolyabban belegondolni, hogy mi is az, ami zavar…

Vagy észrevetted, hogy nem érzed jól magad egy szituációban és nem tetszik ahogy a másik bánik veled, de pontosan nem is tudtad magadnak sem megfogalmazni, hogy mi a probléma. Esetleg mindent ráhagytál a másikra. És volt, aki ezt kihasználta, a te időddel játszott, nem kért bocsánatot és elfogadta mit adni tudtál akkor viszont nem volt ott, amikor neked lett volna rá szükséged. Bizonyos emberek pedig úgy jöttek-mentek ki-be az életedből, ahogy kedvük tartotta, mert hagytad nekik.

Ahogy viszont elkezded jobban megismerni magad és fokozatosan felismered azt is, hogy mi az , ami neked megfelel onnantól kezdve egyre inkább ki mersz majd mondani dolgokat – nemcsak másoknak, hanem magadnak is. Felismered a saját értékeidet és ki tudsz alakítani reális elvárásokat és határokat.  Ha pedig ezeket valaki  nem tartja tiszteletben vagy nem úgy bánik veled, ahogyan szeretnéd akkor ezt a tudtára is mered adni, mersz érte akár szólni is. És ahogy az önbecsülésed egyre inkább kezd helyrejönni, onnantól kezdve egyre kevésbé engeded meg, hogy valaki méltatlanul bánjon veled.

4. Már nem érzed úgy, hogy folyton védekezned és magyarázkodnod kell

A magad útját járod

Akármiben és akárhogyan hozunk meg egy döntést, az önmagában attól értékes lesz, hogy eldöntöttük, kitartunk mellette szóval az adja az értékét, hogy ez a mi saját, nem külső nyomásr ahanem belső elhatározásból és meggyőződésből meghozott döntésünk. Érdemes megállni egy pillanatra és időnként – főleg a nehezebb piallanatokban – örülni egy kicsit annak, hogy bátrak voltunk és megtettük az első (vagy a sokadik) lépést.

Ahogy ez a kliensem haladt előre az önismeret útján és vissza-visszanézett arra ahogy korábban élt meglepődött, hogy mennyi időt töltött azzal, hogy mentegetőzzön a döntéseiért és milyen gyakran érezte úgy, hogy magyarázkodnia kell valamiért. Bármit is tett vagy gondolt, sokszor érezte úgy, hogy meg kell indokolnia ezt másoknak – még akkor is, ha ezt egyáltalán nem is várták el tőle. Mindezt csak azért, mert nem merte felvállalni a döntéseit úgy, ahogy voltak, megkockáztatva, hogy nem mindenkinek lesznek kedvére valók.

Amikor elkezdte megérteni, hogy melyik döntését miért hozta, onnantól kezdve többé már nem érezte úgy, hogy magyarázkodnia kellene, egyszerűen nem volt szüksége rá. Az a tudat, hogy a saját útját járja megadta neki azt az önbizalmat, amellyel már azt is el tudta fogadni, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem fognak minden lépésével egyetérteni.

5. Rájössz mi az, ami igazán fontos neked

Ez talán az egyik  legjobb az önismeretben😊 Azzal kezded, hogy felteszel magadnak néhány fontos kérdést: Mi az, ami fontos nekem? Mi az, ami nem fér bele az értékrendembe? Milyen tulajdonságokat keresek egy barátban? Milyeneket a partneremben? Mik a céljaim? Mennyire fontosak ezek nekem?

Elsőre talán nem tűnnek nehéznek  – de azért ha komolyabban elgondolkodsz rajtuk akkor látni fogod, hogy azért nem is annyira egyszerűek…Hiszen a többségünknek vannak bizonyos idealizált elvárásai amelyek jól hangazanak ugyan, de a való életben már nem is olyan könnyű alkalmazni őket.

Nézzünk meg egy példát: Kreativitás vagy stabilitás

Sokan, akiknek egyébként hagyományos nyolcórás, irodai munkájuk van úgy gondolják, hogy a kreativitás és önállóság mindennél fontosabb számukra és szeretnének minél előbb ebbe az irányba elindulni. Később azonban kiderül, hogy valójában nem tudnák feladni azt a biztonságot, amit a fix havi fizetés megad nekik és akkor a legboldogabbak, ha van az életükben állandóság ÉS emellett a szabadidejükben a kreatív elfoglaltságaiknak élhetnek.

Ezzel szemben vannak olyanok, akik hiszik és állítják magukról, hogy a stabilitást részesítik előnyben – munkában, kapcsolatokban, életvitelben – , és sosem mernék elhagyni a bejáratott, ismerős vizeket. De hiába van meg mindez, valahogy mégsem elégedettek és folyton valami furcsa ürességet éreznek. És aztán egyszer, egy szép napon végre felismerik, hogy amit eddig magukról hittek az valójában nem is úgy van és a kreativitás sokkal fontosabb számukra, mint gondolnák – és a kockázatot is vállalva elkezdik megvalósítani önmagukat – legyen az akár utazás, vállalkozás vagy bármi más, amibe belekezdenek.

Szóval, ahogy a fenti példa is mutatja, amint a prioritásainkat, értékrendünket komolyan végiggondoljuk sokszor rájöhetünk, hogy amit korábban fontosnak hittünk az valójában nem is annyira az, és fordítva: felismerhetjük, hogy mi az, amire eddig nem fordítottunk kellő figyelmet vagy időt.

6. És végül: jelentősen megnő az önbizalmad

Néha talán még magadon is meglepődsz…Végre olyan leszel te is, mint akiket távolról mindig is csodáltál de sosem volt meg a bátorságod ahhoz, hogy te is úgy élj, ahogyan ők. 

Ez nem is mindig jelent nagy dolgokat, egyszerűen csak merték a saját életüket élni, nem pedig mások vagy a társadalom elvárásait követték. Ha te is így teszel, akkor hamarosan észreveszed majd, hogy kiszálltál abból a ’mókuskerékből’ ahol tulajdonképpen sosem érezted igazán jól magad mert mindig másoknak próbáltál megfelelni. Most pedig eljött az ideje, hogy végre a saját, valós értékeid szerint élj.

És ami a legfontosabb és legnagyobb eredmény ebben az egászben: boldogabb leszel. Az önmagaddal szemben támasztott elvárásaid súlya nem fog már annyira nyomasztani, mint korábban és a kihívásokat is inkább lehetőségeknek éled meg. Megszabadulsz a ’kellenéktől’, amelyek eddig úgy megnehezítették az életedet. Végre nem a társadalom (vélt vagy valós) elvárásainak, hanem saját magadnak akarsz majd megfelelni.

Lehet, hogy nem lesz mindig könnyű az önismereti munka, de hosszú távon bőven megtérül a befektetett energia.😊 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.