Biztosan neked is mondták már, hogy ha valami nem sikerül elsőre vagy nem megy egészen simán, akkor biztos lehetsz benne, hogy az nem a te utad…..Pedig nem kell félni a kudarctól! Hiszen annak feldogozása és kellő önismerettel történő megélése nemhogy hátráltatna, hanem inkább segít a céljaink elérésében.
Először talán még el is hitted…Pedig nem szabad, hogy elkeserítsen és emiatt ne kezdj bele valamibe! Hiszen például az emberiség nagy találmányai is sok-sok sikertelen próbálkozás, újratervezés után lettek olyanok, amilyennek most ismerjük őket. Ha Edison feladta volna a villanykörte tervezését az első (vagy akár a második, harmadik, sokadik…) próbálkozás után, akkor mivel világítanánk most?:-) És a sort a végtelenségig lehetne folytatni…
Hogyan éljük meg a kudarcot?
Mindenki máshogy éli meg, ha nem sikerül valami. Valaki megrázza magát, egy kicsit bánkódik miatta, de viszonylag gyorsan továbblép. Másnak hónapokig, akár évekig is tarthat feldolgozni. És végül van, akit ez egész életében visszatart a további próbálkozásoktól.
Aztán pedig vannak olyanok, akiknek már a lehetséges kudarc gondolata is elég ahhoz, hogy lehetőségeket hagyjanak ki és ne kövessék az álmaikat.
Vajon mitől alakulhat ki? Miért van az, hogy az egyik ember el tudja fogadni, hogy nem tökéletes és hibázhat, míg másvalaki a hibázásnak még a gondolatától is kétségbeesik?
Számtalan oka lehet, de a kudarctól való félelem legtöbbször azért visszavezethető az alábbi néhány dologra.
1. A média által közvetített nyomasztó ideálkép a kudarctól való félelem egyik oka
A (látszólagos) tökéletesség világában élünk: akárhova nézünk, – legyenek azok közösségi oldalak, vagy akár a vállalatok kommunikációja – mindenhol csak a csilivili külcsínt látjuk.
Mindig bele lehet botlani egy-két sikertörténetbe olyan emberekről akik mesés vagyonra/boldogságra/szuper állásra tettek szert, természetesen rekordidő alatt. Eközben természetesen az élet más területén is nagyon jól teljesítenek, tökéletes a magánéletük, odafigyelnek arra is, hogy sportoljanak és a megjelenésük is kifogástalan. És emellett a trendekkel is lépést tartanak, hiszen néhány évente új munkakörben próbálják ki magukat, keresik az új lehetőségeket, kihívásokat. Kár, hogy ilyen emberek igazából csak a filmekben léteznek :-). A média által sugallt kép arra tökéletesen alkalmas, hogy azt, aki szokott néha hibázni (és ki nem szokott??) elbizonytalanítsa.
És innen már egyszerű a gondolatmenet: én ezt úgysem tudom soha elérni, sosem leszek ilyen, nem is érdemes próbálkozni….
2.Túl korán, túl könnyen jött siker
Elsőre talán furcsán hangzik, de egy túl korán, túl könnyen siker is lehet az oka annak, hogy később kifejezetten megijed valaki az újabb kihívásoktól. Hiszen mást sem hallott egész gyerekkorában csak azt, hogy „de neked úgyis minden sikerül, te úgyis meg tudod csinálni, neked mindig összejött minden, stb.” Valójában elég nyomasztóak is lehetnek az ilyen kijelentések, mert úgy hangzanak, mintha mindenki azt várná, hogy nekik minden sikerüljön.
És mivel nem szeretnének csalódást okozni, ezért inkább nem vállalják a kockázatot és nem (vagy csak nagyon ritkán) próbálnak ki új dolgokat.
Ha viszont nem vállalják a kockázatot, akkor megőrizhetik mások (és önmaguk) előtt is azt a képet, amelyben sikeresnek látszanak. Probléma csak akkor lesz ezzel, ha úgy alakul az élet, hogy kénytelenek lesznek elhagyni a biztonságos közegüket. Utána pedig tényleg nem lesz más választásuk, mint valami újba kezdeni. És ki tudja? Még az is lehet, sikerülni fog. 🙂
3. Olyan rossz érzés lesz, ha nem sikerül…Mit fognak gondolni?
Amikor valami nem sikerül, annak természetesen senki nem örül, sőt! Valameddig rosszul érezzük magunkat miatta, de többnyire levonjuk a tanulságot az esetből és továbblépünk. Mindenesetre nem jutunk arra a következtetésre, hogy ettől alkalmatlanok lennénk úgy általában mindenre. Sőt azt sem, hogy ezután már mintha valamilyen átok ülne rajtunk, és minden további próbálkozás is csak kudarccal végződhetne.
Mégis van, hogy szégyelljük magunkat amiatt, hogy (megint) kudarcot vallottunk. És a megszégyenüléstől és kudarctól való félelem visszatarthat a további próbálkozásoktól is. Miért ilyen nehéz ez? Miért ilyen rossz érzés a szégyen?
Mert ilyenkor már nemcsak a konkrét eseménnyel kapcsolatban érezzük rosszul magunkat, hanem valójában a saját magunkba vetett hitünk sérül. Így ha az élet egyik területén nem sikerült valami abból általánosítunk, hogy már semmi más területen sem fog.
„Persze, hogy nem, hiszen egy csődtömeg vagyok – gondolhatjuk. Nem sikerült. Tulajdonképpen nem csoda, mert valahol a lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy alkalmatlan vagyok mindenre. Jobb, ha nem is megyek emberek közé. Mit fognak szólni? Egy nagy nulla vagyok.„
És ezek gondolatok végül oda vezetnek, hogy inkább meg sem próbálunk olyan helyzetet, aminek a kimenetele egy kicsit is bizonytalan.
A szégyenről és a sebezhetőségről bővebben beszél Brené Brown ‘Odafigyelni a szégyenre’ című videójában a youtube-on. Érdemes megnézni!
Várj még egy pillanatot: meglepetéssel készülök:) Hamarosan indul a Légy egy jobb önmagad online tanfolyamom, ahol az egyik témánk a kudarccal való hatékony megküzdés lesz.
Nézd meg ezt a kis ízelítőt, hamarosan újabb részletekkel jelentkezem!
4. Maximalizmus és halogatás – vajon megvéd a kudarctól?
„Ha valamiről nem tudom garantálni, hogy tökéletes lesz, akkor inkább bele sem kezdek.„
Ismerős? Az önmagában jó, ha valaki igényes a munkájával és úgy általában önmagával szemben. A maximalizmus, a tökéletességre való törekvés azonban egy idő után sokkal inkább akadályoz a céljaink elérésében, mintsem előrevinne.
Több oka is lehet annak, ha csak a tökéleteset tartod a magad részéről elfogadhatónak. Kialakulásában egyrészt kora gyermekkori minták, burkolt elvárásrendszerek állhatnak, illetve a mai kor fogyasztói társadalma, a média által közvetített tökéletes ideálkép, amelynek szinte lehetetlen megfelelni. Hosszú évek alatt alakítunk ki magunknak egy ilyenfajta gondolkodásmódot, ezért egyik napról a másikra eltűnni sem fog.
Valóban nem könnyű szabadulni tőle, hiszen szinte erre „szocializálódtunk”, elvárásokkal találkoztunk az iskolában, sokszor a családban is és talán ismerősek ezek a mondatok: „Hányast kaptál? Miért nem ötös? Mii? Hogy másnak is rossz lett? Az engem nem érdekel! 🙂 „
Ha valakiben alapvetően megvan a hajlam arra, hogy csak a tökéleteset fogadja el elég jónak, ráadásul még ilyen mintát is hoz otthonról, akkor innen nagyon könnyen kialakulhat a maximalizmus. Ami viszont egy idő után akadályozni fog, hiszen azon kívül, hogy mi magunk mennyi energiát teszünk a dolgokba annyi más körülményen múlhat a kimenetelük! És különben is lehetetlen mindig 100%-on teljesíteni, tökéletesen megcsinálni valamit és a dolgoknak megvan az a tulajdonságuk, hogy minél többet gondolkozunk rajtuk, annál több hibázási lehetőséget fedezünk fel….Innen pedig könnyen úgy tűnhet, hogy a legkisebb rizikóval az jár, ha bele sem kezdünk valamibe. Így a hibalehetőség ki is van küszöbölve….
(A maximalizmusról, arról, hogy hogyan ismerheted fel és mit tehetsz ellene bővebben itt olvashatsz:
Oké, félek a kudarctól. De mit tehetek ellene?
Először is fogadd el az érzést. „Igen, félek, hogy nem fog sikerülni, igen, aggódom, hogy mit szólnak majd ha nem jön össze a dolog és igen, egy nagy nullának fogom érezni magam. De tudom, hogy ezek az érzések természetesek, az élet részei és el fognak múlni.”
Azzal, hogy elismerjük önmagunk előtt a rossz érzéseinket elkerülhetjük azt is, hogy mindenféle trükkös módon, önszabotáló viselkedéssel csapjuk be magunkat. (Mint például órákig készülődünk a fontos állásinterjúra és addig-addig keressük a tökéletes öltözéket, amíg végül elkésünk az interjúról..).
Ha van olyan hozzánk közel álló akár családtag, barát akinek nem kell megfelelni, akiről tudjuk, hogy feltétel nélkül, a hibáinkkal együtt elfogad, akkor bátran megoszthatjuk vele az érzéseinket!
Ezzel nemcsak megkönnyebbülünk, de a kudarc miatti „mit gondolnak majd rólam” félelem egy része is más megvilágításba kerül, ha tudunk valakivel beszélni róla. Akár az is kiderülhet, hogy ő is hasonló érzésekkel küzd vagy küzdött és a tapasztalatait is megoszthatja velünk arról, hogy neki hogyan sikerült ezen túllépnie.
Amikor elfog a félelem vagy egy rémes forgatókönyveket vetítenél előre, akkor állj meg egy pillanatra és arra koncentrálj, amit MOST, EBBEN A PILLANATBAN csinálsz ne arra, amit el akarsz érni.
Persze fontos, hogy legyenek céljaid de időnként bénító tud lenni, ha belegondolsz, hogy milyen messze vagy tőlük és az igyekezeteden és szorgalmadon kívül mennyi mindenen múlik, hogy sikerül-e valaha is elérned.
Úgyis csak a jelen pillanatot tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani (ahogy a Kung-Fu Panda című filmben is elhangzott: A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent! 🙂 ).
(A kis lépésekkel való haladásról itt írtam: Ne egyszerre akarj nagyot lépni! Haladj kis lépésekkel a célod felé!)
Ezért arra figyelj oda száz százalékosan, amit éppen most csinálsz, és ne a lehetséges kimeneteleken, buktatókon és esélyeken gondolkozz! Inkább kis lépésekkel haladj, apróbb célokat tűzz ki, így ezeknek a kis sikereknek is örülni tudsz majd ahelyett, hogy a távolabbi célok, feladatok miatt aggódnál!
Vizsgáld meg, mi tartozik a te hatáskörödbe, azaz, melyek azok a dolgok, amelyeket az ellenőrzésed alatt tudsz tartani és amit nem, azok miatt ne aggódj feleslegesen!
Például: nem sikerült munkát találnod, mert nem volt elég jó az angolod. Ezen tudsz dolgozni, beiratkozhatsz egy tanfolyamra, nézhetsz angolul filmeket, stb. Ezt tudod befolyásolni, ezen tudsz dolgozni. Azt viszont, hogy szimpatikus leszel-e mondjuk egy állásinterjún az interjúztatónak már nem tudod megjósolni, sem pedig befolyásolni, így aggódni is kár miatta.
Ne hasonlítgasd magad másokhoz!
Néha azért rémülünk meg annyira a kudarctól, és azért jutunk el oda, hogy bele sem kezdünk a dolgokba, mert annyi mindenkit látunk magunk körül, akinek már sikerült.. És akik mögött persze sok-sok éves gyakorlat van ezen a területen…”Hát hol vagyok én ettől? Hogy jövök én ahhoz, hogy ebbe belekezdjek? Ezer év mire egyáltalán a közelébe jutok…”
A jó példák egyrészt inspirálóak tudnak lenni, nagyobb dózisban viszont túladagoláshoz vezetnek és elkezdjük magunkat ezekhez az emberekhez hasonlítgatni. (És természetesen mindig alulmaradunk az összehasonlításban…. 🙂 Innen pedig logikusnak tűnik meg sem próbálni semmit, hiszen ezt úgysem tudjuk elérni. Az összehasonlítgatás helyett inkább magadra figyelj! Mi az, amit igazán szeretnél elérni? Mik az erősségeid? Miben tudsz fejlődni, hogyan tudnál olyan életet élni, amilyet igazán szeretnél? Minden ember más, és a maga módján különleges. Nem olyannak kell lenned, mint másoknak, nem őket kell utolérni vagy túlszárnyalni, hanem megtalálni azt, amit szívesen csinálsz, és amiben igazi örömet találsz!
(Az összehasonlítgatásról és arról, hogy mit tehetsz ellene bővebben is írtam itt)
Nem kell tökéletesnek lenni, szabad hibázni! A kudarcélmények nem falak
Nehéz időszakok, teljesíthetetlennek tűnő feladatok mindenki életében vannak, csak annak nincsenek megtorpanásai, aki egyáltalán nem is próbálkozik! Szabad elbizonytalanodni, szabad rosszul dönteni, újra megpróbálni. Vagy ha az látszik a legjobb megoldásnak, feladni is ér.
A tapasztalat az egyik legértékesebb tudás, amit szerezhetünk az életben, de csak úgy tudjuk megszerezni ha kísérletezünk, kipróbáljuk magunkat többféle helyzetben és hibázunk, nem is egyszer, sokszor! Milyen jó lenne persze, ha az utunk viszonylag sima lenne és mindig sikert sikerre halmoznánk. 🙂 De akkor soha nem tanulnánk meg a kudarcokat kezelni, és egy-egy kisebb-nagyobb gödörből sem tudnánk kijönni. A hibák ugyanúgy az életünk részei mint a sikerek, és ahhoz, hogy egyensúlyban legyen az életünk, mindkettőt meg kell élnünk.
„A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni. ” André Gide
Várj még egy pillanatot: meglepetéssel készülök:) Hamarosan indul a Légy egy jobb önmagad online tanfolyamom, ahol az egyik témánk a kudarccal való hatékony megküzdés lesz.
Nézd meg ezt a kis ízelítőt, hamarosan újabb részletekkel jelentkezem!
2 hozzászólás on A kudarctól való félelem pszichológiája
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Hálásan köszönöm ezeket a gondolatokat!
Kedves János, köszönöm a visszajelzést, örülök, hogy tetszett a cikk!