Mi a magány? Tulajdonképpen egy olyan érzés, lelkiállapot, amelyet szinte mindenki átélt már hosszabb-rövidebb ideig.
Tudjuk azt is, hogy milyen tényezők vezethetnek oda, hogy valaki magányosnak érzi magát. Legalábbis a külső tényezőket jól ismerjük, de vajon milyen tulajdonságok tehetnek hajlamosabbá valakit a magány érzésére? És legfőképpen, mit tehetünk ellene?
Korunk problémája
Szorongás, félelem, szégyen, reménytelenség – ezekkel a szavakkal szoktuk leírni, hogy milyen érzésekkel társul a magány. Ezek az igen erőteljes érzések befolyásolhatják azt is, ahogyan viselkedünk – például elkerülünk bizonyos társas helyzeteket vagy félünk az ismeretlentől.
A magány érzése nem jelenti azt, hogy ne vágynánk a társaságra, arra, hogy valahova tartozzunk – és ez hatással van az önértékelésünkre is. Hiszen ha nincs társaságunk, ha magányosnak érezzük magunkat akkor hajlamosak vagyunk egyre kevésbé hinni magunkban és megkérdőjelezni a saját értékességünket. Ami nem véletlen, hiszen társas lények vagyunk és a többségünk nagyon nehezen éli meg a tartós magányt.
Nem beszélve arról, hogy egyre több időt töltünk egymástól elszigetelődve a világhálón – jóval többet, mint amennyi egészséges lenne és többet annál is, mint ami ne lenne rossz hatással a lelki egészségünkre. Kutatások igazolják, hogy az online jelenlét és a közösségi oldalak csak erősítik a magány és az izoláció érzését – hiszen pont a valódi, élő kapcsolatok szűkülnek be és csökkennek le az online térben. A magány valójában nem az emberek, hanem a valódi kapcsolatok hiányát jelenti. Más szóval hiába van sok ismerősünk és beszélgetünk az online térben sokakkal, a magány érzését az a legtöbb esetben nem enyhíti.
Az azonban kevésbé ismert, hogy milyen típusai vannak a magánynak – és mit tehetünk ellene.
Érzelmi magány
A magánynak ez a típusa a valódi kapcsolatok, kötődések hiányát jelenti. Jelen lehet akkor is, ha valaki családban vagy párkapcsolatban él, de nincs kivel megbeszélni az őt foglalkoztató dolgokat. De jellemző érzés akkor is, ha körülöttünk mindenkinek van már kapcsolata és úgy érezzük, hogy egyre inkább kiszorulunk a társaságból. Vagy éppen az ismerőseink, barátaink többsége éppen hasonló élethelyzetben van – minket kivéve. Kortól független ez a típusú magány-érzés, érezhetjük tizenévesen, barátok után sóvárogva de kisgyermekes szülőként egyedül otthon, vagy idősebb korban is. Hiszen az, hogy legyen valaki, akivel megoszthatjuk az érzelmeinket egyetemes emberi vágy.
Társas magány
Ahogy a nevében is szerepel, ez a típusú. magány érzés nem jelent egyet az egyedülléttel. Azaz nem akkor jelentkezik, amikor nincsenek vagy nagyon kevés társas kapcsolatunk van, hanem éppen ellenkezőleg: élhetünk kapcsolatban, azonban nagyon elszigetelten másoktól, a baráti kapcsolatoktól, társaságtól. Ez a típusú magány a tágabb kapcsolódások hiányát jelenti, olyan barátok, támogató kapcsolatok hiányát, amelyekre pedig nagy szükségünk lenne. Nem beszélve arról, hogy társas magányt élhetünk át akkor is, ha a kapcsolatunkban nem találunk megértésre és támogatásra.
Perfekcionizmus, túlzott kritikusság
Vannak olyan személyiségjegyek, amelyek hajlamosíthatnak az elszigetelődésre, a magány érzésére. Ilyen például a perfekcionizmus: hiszen aki túl szigorú magához és nem engedi meg magának a hibázást sem, az nehezen vállalja fel a gyengeségeit is. Márpedig azok felvállalása nélkül nem nagyon lehet őszinte, mély kapcsolatokat kialakítani… Hasonló a helyzet akkor, ha túl kritikus vagy magaddal – hiszen a sebezhetőségek, az esendőség felvállalása elengedhetetlen a közeli emberi kapcsolatok kialakításához.
Bővebben a perfekcionizmusról, túlzott kritikusságra való hajlamról az alábbi cikkekben olvashatsz:
– Miért baj, ha túl sokat vársz magadtól? – a maximalizmus árnyoldalai
Mióta tart a magány érzése?
Valamilyen mértékét a magánynak szinte mindenki átéli időnként. Az viszont, hogy mennyire hat károsan a lelki egészségünkre, a személyiségünkre a magány érzése, függ a hosszától és az intenzitásától is. Lehet a magány egy bizonyos helyzetből adódó, átmeneti élethelyzethez kapcsolódó érzés vagy lehet hosszan elnyúló, krónikus mértékű is.
A szituációs vagy helyzetből adódó magány jelentkezhet például akkor, amikor egy idegen városban tanulunk tovább vagy vállalunk munkát és időbe telik, amíg ott is kiépítjük a kapcsolatainkat. Ez azonban csak átmeneti dolog, jobb esetben viszonylag rövid idő alatt megváltozhat a helyzet, amint egyre inkább feltaláljuk magunkat az új helyen. Állandósult, krónikus magányról viszont akkor beszélünk, ha ez az érzés már legalább két éve tart.
Mit tehetünk ellene?
Sokszor ismételt frázisnak hangozhat, de ahhoz, hogy valódi kapcsolatokat kössünk, amelyekben az érzelmi kapcsolódást is megélhetjük először nyitottá kell válnunk arra, hogy ha szükséges, mi kezdeményezzünk. Ez nem azt jelenti, hogy rá kell magunkat erőltetnünk másokra, de érdemes időt és energiát szánni arra, hogy a kapcsolatainkat fenntartsuk és ápoljuk. Sokat segíthet ha prokatívak vagyunk és nem várunk arra, hogy a másik vegye fel velünk a kapcsolatot. Nem baj az sem, ha beismerjük, hogy ’szükségünk van’ a másikra, hogy szeretnénk vele beszélgetni – ez nem jelenti azt, hogy túlterhelnénk a jelenlétünkkel.
Segíts másoknak
„Két kezed van, és ahogy egyre idősebb leszel rájössz arra, hogy az egyik arra való, hogy magadon, a másik pedig arra, hogy másokon segíts.” – Audrey Hepburn –
Sokszor a magány érzését leginkább az gyógyítja, ha érezzük, hogy valakinek szüksége van ránk. Elég csak arra gondolni, hogy idős emberek nagyon könnyen megbetegedhetnek vagy elkezdhet romolni az állapotuk ha azt érzik, hogy már senkinek nincs rájuk szüksége. Fordítva is igaz: ha segítünk valakinek, ha kilépünk a saját ’ördögi körünkből’, akkor nagyon hamar megtapasztalhatjuk, hogy már nem is érezzük annyira kínzónak a magányt.
Próbálj ki valami újat
A magány érzése sokszor társulhat unalommal is. Ezen segíthet, ha nem tervezzük meg teljesen az életünket – vagyis hagyunk teret az újdonságnak, valami véletlenszerű dolognak is. Kipróbálni egy új hobbit, elmenni egy olyan helyre ahol még nem jártunk – mind-mind segíthet, hogy ne érezzük magunkat annyira egyedül. Nem beszélve arról, hogy egy új hely felfedezésekor vagy akár egy egyedül megtett utazáson új ismeretségeket is köthetünk, új embereket is megismerhetünk.
Ha a magány tartósan fennáll….
Előfordulhat, hogy nem egy átmeneti élethelyzetről van szó, amibe például egy szakítás után kerültünk, de tudjuk, hogy néhány hónap múlva megoldódik. Ha a magány tartósan fennáll, akkor a fent említett módszerek sem biztos, hogy segíteni fognak.
Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni, hiszen a tartós magány a lelki egészségünkre is hatással lehet. Ennek a fordítottja is igaz lehet: bizonyos mentális betegségek (például depresszió) is állhatnak a magány érzésének hátterében.