Lassan egy éve, hogy a megszokott világunk helyett egy egészen más valósághoz kell alkalmazkodnunk. Ami ráadásul ’adottnak’ tűnik, azaz úgy érezhetjük, hogy nincs más választásunk, mint elfogadni a körülményeket… A személyes érintkezéssel járó kapcsolataink beszűkültek, lehetőségünk sincs rájuk és olyan szabályokat kell követnünk, amelyeket valaki más határozott meg. Ez alatt a közel egy év alatt, más választásunk nem lévén többé-kevésbé alkalmazkodtunk is ehhez… Ám ez nem jelenti azt, hogy mentálisan nem megterhelő ez az időszak és nem érezzük időnként teljesen eszköztelennek magunkat egy számunkra korábban teljesen ismeretlen helyzetben.
A hosszú hónapok bezártsága és beszűkült élettere oda vezethet, hogy vannak napok, talán hetek is amikor azt érezzük, hogy csak sodródunk az árral és az életünk nagyon kevés területére van valódi befolyásunk. Azaz belecsöppentünk valamibe, aminek még mindig nem látjuk a végét….
Ráadásul szinte nincs is olyan, akinek az életét ne változtatta volna meg valamilyen mértékben ez az ’új valóság’. Lehet, hogy az online oktatásra áttérés és a társak, barátok hiánya a legfájóbb de előfordulhat az is, hogy a munkád, az egzisztenciád került veszélybe.
Mégis, hogyan lehet kezelni az ilyen helyzeteket? A szokásos ’gondolkodj pozitívan’ hozzáállás ami máskor működött, most már kevésnek tűnik..
Hogyan lehet ’jól kezelni’ ezt az időszakot? Lehet-e egyáltalán jól kezelni? Az alábbiakban erre vonatkozóan szeretnék néhány tippet adni (egy korábbi cikkemben is foglalkoztam már a témával, itt olvashatod el).
Akut stresszt élünk át
A közel egy éve tartó bezártság során akut stresszt élünk át – azaz szinte folyamatos stresszben élünk. Megváltoztak a körülményeink, legyenek azok a munkahelyünkkel vagy az életünk egyéb színtereivel kapcsolatosak. Az idősek elszigetelődtek, a fiataloknak az útkeresés időszaka a vírushelyzet nélkül is nehéz lenne… Most pedig még nehezebbé teszi a dolgot az, hogy ami a mindennapjaik része lenne – társasági események, barátok – most teljesen eltűntek. Az online kapcsolattartás pedig – ahogy kezd kiderülni – kényszermegoldásnak nem rossz, de azért hosszabb távon mégsem az igazi.
A depresszió és a szorongás is gyakoribbá válhat, hiszen minden generációnak szüksége van emberi kapcsolatokra és az utóbbi időben ezek nagy mértékben beszűkültek. A digitalizáció sok mindent megold, de az emberi kapcsolatokat mégsem tudja pótolni – ezek hiánya pedig további stressz forrása. Ezekben a nehéz időkben különösen fontos, hogy legyenek a kezünkben olyan eszközök, amelyekkel mérsékelni tudjuk a szorongásunkat és esetleg a pozitívumokat is megtaláljuk egy-egy helyzetben.
A pszichológiai immunrendszer
Vajon mi lehet az oka annak, hogy két ember közül, akik hasonló problémákkal találkoztak életük során, hasonló tragédiákat éltek át az egyik egész életén át hordozza a sérelmeit, míg a másik képes túllépni azokon és a lehető legtöbbet hoz ki a körülményeiből?
A stressz mindannyiunk életének része – kisebb, vagy nagyobb mértékben. Nem mindegy azonban, hogyan küzdünk meg vele. Pszichológiai immunrendszernek nevezik azokat a személyiségjegyeket, amelyek a stresszhatások tartós elviselésére és az azokkal való megküzdésre képessé tesznek bennünket. Ezek segítségével stresszhelyzetben a személyiség károsodása helyett annak gazdagodása történik. Felfedezzük a rejtett tartalékainkat, és még egy reménytelennek tűnő helyzetből is a lehető legtöbbet tudjuk kihozni.
Az utóbbi idők történései miatt talán te is eszköztelennek érzed magad ahhoz, hogy meglásd a dolgokban a pozitívumokat és a fennálló stresszt kezeld. Mégis tenned kellene valamit, hiszen hosszabb távon jobb lenne, ha ebből a helyzetből is ki tudnál hozni valamit.
Hogyan lehet szert tenni olyan gondolkodásmódra, ami segít a nehézségeket elviselni?
Máshogy feltéve a kérdést, hogyan erősíthető a pszichológiai immunrendszer?
A pszichológiai immunrendszer három részből tevődik össze. Az első a világhoz való pozitív hozzáállás, azaz az a képesség, hogy még egy nehéz helyzetben is meg tudjuk látni a fejlődésre való lehetőséget, vagy valamilyen célt találjunk magunknak. A második az a képességünk, hogy ha a körülményeinken nem is tudunk változtatni, akkor legalább a hozzáállásunkon képesek legyünk. A harmadik pedig az önszabályozás képessége, vagyis a stressz hatására fellépő feszültségek és érzelmek szabályozásának képessége.
Ahhoz, hogy a pszichológiai immunrendszerünk jól optimizmusra, lelki rugalmasságra, önbizalomra és éntudatosságra is szükség van.
Hogyan lehet mindezeket fejleszteni? Az alábbiakban egy olyan módszert szeretnék megmutatni, amelynek segítségével egyrészt fejleszthető a pszichológiai immunrendszer, másrészt pedig segíthet a nehéz időket átvészelni.
Nézz más szemszögből a problémáidra – az átkeretezésről
Mit jelent az átkeretezés?
Egyfajta megtisztulás, ’lelki méregtelenítés’ melynek során felismerjük azokat az érzéseket, amelyek akadályoznak és szép lassan megpróbálunk megszabadulni tőlük. A ’mérgező’, akadályozó gondolatok helyett pedig olyanokkal próbáljuk meg helyettesíteni amelyek előrevisznek, és építeni tudnak. Nehéz és sokszor reménytelennek látszó helyzetekben is nagyon sokat tud segíteni, ha képesek vagyunk ilyen módon perspektívát váltani és másként tekinteni a dolgokra.
Hogyan érdemes elkezdeni az átkeretezést?
Ha az utóbbi időben neked sem könnyű meglátni a dolgokban a pozitívumokat és úgy összességében nem érzed túl jól magad a bőrödben, akkor érdemes az alábbi néhány lépést követve kipróbálnod az átkeretezést – azaz azt, hogy más szemszögből tekints a gondolataidra.
1. lépés: Ismerd fel az érzéseidet!
Légy őszinte magadhoz és próbáld meg minél konkrétabban megfogalmazni, hogyan is érzed magad. Például: 1. lépés: Ismerd fel az érzéseidet és próbáld meg minél konkrétabban megnevezni azokat! Például: csalódott vagyok, mert továbbra sem találkozhatok a barátaimmal. Vagy: félek, hogy elveszítem az állásomat és félek az egzisztenciális bizonytalanságtól.
2. lépés: Fogadd el az érzéseidet! Szabad rosszul érezned magad, helye van a negatív gondolatoknak is!
A mai világ túlságosan a boldogságkultuszra épül és a rossz gondolatainktól szabadulni igyekszünk. Pedig azoknak éppúgy helye van az életünkben, mint a pozitív gondolatoknak. Ezért ha rossz érzéseid vannak, akkor ne próbáld elnyomni azokat. Ehelyett inkább ismerd be magad előtt is, hogy ’ma nincs jó napom, mert nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy elterveztem’. Vagy: csalódott vagyok, mert ma sem mertem kiállni magamért a munkatársammal felmerülő konfliktus során.
3. lépés: Most következik a tényleges átkeretezés, azaz a perspektívaváltás.
Ez talán a legnehezebb része a folyamatnak, hiszen meg kell próbálnod más szemszögből tekinteni a dologra. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy nyilvánvalóan rossz történéssel kapcsolatban úgy teszel, mintha az jó lenne…
Azaz nem próbálod erőltetni a pozitív gondolkodást, hanem egyszerűen csak egy másik nézőpontból közelíted meg a dolgokat. Segíthet ebben az is, ha felteszed magadnak a kérdést: mit tanulhatok ebből? Vajon miért kaptam az élettől ezt a ’leckét’?
Milyen kérdéseket teszel fel magadnak?
Nagyon sokat segít az átkeretezésben az is, ha megfelelő kérdéseket teszel fel magadnak.
Figyeld meg pár napig, hogy milyen kérdést teszel fel magadnak amikor valami rosszabb dolog történik veled. ’Tépelődő típusút’, azaz például ’miért mindig velem történik ilyesmi’? Vagy ’miért sikerülnek mindig rosszul a dolgaim’? Vagy inkább a megoldást próbálod keresni és ’hogyan’ kezdetű kérdéseket teszel fel magadnak, mint például ’legközelebb mit tudnék máshogy csinálni’?
Hiszen nagyon sokszor nem is a történések önmagukban azok, amelyek fájdalmasak vagy amelyektől rosszul érezzük magunkat. Hanem sokkal inkább az, ahogyan ezeket a történéseket a magunk számára lefordítjuk, azaz amilyen perspektívából a világot látjuk.
A perspektívaváltás persze sokszor nem megy egyik napról a másikra és sok gyakorlást, tudatosságot és komoly elhatározást igényel.