Hiába tűnik valaki sikeresnek, a magabiztosság látszata mögött sokszor folytonos félelem lakozik:  ezek az emberek mélyen belül egyáltalán nem hisznek magukban és folyton megkérdőjelezik, hogy valóban megérdemlik-e mindazt, amit elértek. Azaz valamiféle csalónak, ‘imposztornak’ érzik magukat és úgy gondolják csak idő kérdése, hogy lelepleződjenek.

Az imposztor szindróma egy valós pszichológiai jelenség. Azt jelenti, hogy hiába sikeres valaki és van annak számtalan, maga és a környezete számára is látható bizonyítéka mégis úgy érzi, hogy valójában csalás és ámítás az egész, és érdemtelen erre a dicsőségre. 

Szóval ahelyett, hogy örülnének annak amit elértek, folytonos aggodalmaskodással töltik az időt félve attól, hogy egyszer majd lebuknak és kiderül, hogy nem is olyan okosak/jók/sikeresek/stb. amilyennek hiszik őket.

Leggyakoribb érzéseik, gondolataik lehetnek:

  • Előbb-utóbb kiderül, hogy nem is vagyok olyan jó abban, amit csinálok.
  • Hiába dicsérnek meg, ez csak nyomaszt mert akkor mindig száz százalékot kell teljesítenem és már így is nehezen megy.
  • Nem érzem úgy, hogy rászolgáltam a munkámmal a jutalomra.
  • Félek, hogy hamarosan mindenki rájön, hogy valójában nem is vagyok olyan okos, mint amilyennek hisznek.
  • Csak a szerencsének köszönhető, hogy ott tartok, ahol…
  • A dicsérettől mindig zavarba jövök.
  • Egyáltalán nem nagy dolog, amit megtettem – természetes, hogy végigcsináltam.

Az imposztor szindróma többféle formában is megjelenhet, amelyeket nevezhetünk akár típusoknak is.

Ha magadra ismertél a fentiekben – azaz hiába vagy sikeres, valahogy úgy érzed, hogy meg sem érdemled mindazt, amit elértél és ez előbb-utóbb mindenki számára ki fog derülni – akkor első lépésként érdemes beazonosítani, hogy melyik típusba tartozol. Ezt követően pedig szép lassan változtatni is lehet a dolgon.

A téma szakértői öt altípust különböztetnek meg, a következőket:

Superwoman/Superman

Magadra ismersz?

– Egészen addig bent maradsz a munkahelyeden amíg be nem fejezed a feladataidat – nem számít, hogy az milyen későn van.

– Ha éppen nem teszel valami hasznosat akkor úgy érzed, hogy elvesztegeted az idődet.

– Nem elég, hogy a munkában/tanulásban a maximumot várod el magadtól emellett a sportban, a társasági életben és minden egyéb másban is kiválónak kell lenned.

– Úgy érzed, hogy hiába kapsz visszajelzéseket például a munkában vagy léptettek elő úgy érzed, hogy soha nem nyugodhatsz meg és folyamatosan bizonyítanod kell?

Ha igen, akkor te is az a szupernő- vagy férfi vagy, aki mindenki másnál többet és keményebben dolgozik, nem kímélve magát. Hiszen ha mind többet és többet dolgozol, akkor nem derül ki, hogy valójában nem is vagy olyan jó, amint amilyennek hisznek. Éppen ezért az élet minden területén megpróbálod a maximumot nyújtani, ami amellett, hogy lehetetlen és fenntarthatatlan egy idő után kimerültséghez és akár depresszióhoz is vezethet. 

A Perfekcionista

A maximalizmus az imposztor-szindróma egyik jellemző megnyilvánulása.

Ha úgy érzed, hogy:

  • Nem szívesen adod ki a kezedből a munkát mert más úgysem tudja olyan pontosan megcsinálni.
  • Nagyon rosszul viseled azokat a helyzeteket, amelyekkel kapcsolatban nem érzed úgy, hogy a te kezdben van a kontroll.
  • Sosem érzed elégnek amit megtettél, mindig úgy gondolod, hogy lehetett volna sokkal jobban is?
  • És hajlamos vagy halogatni is, mondván, hogy ’még mindig nem elég jó az időzítés, nincs elég információ, stb’ , és végül előfordul az is, hogy bele sem kezdesz?

Akkor valószínűleg te is veszélyeztetett vagy:) A fentiek mindegyike utalhat arra, hogy valahol mélyen belül kételkedsz magadban és úgy érzed, hogy meg sem érdemled az elismerést (és ezért csiszolgatod akár a végsőkig is a munkádat).

Holott tökéletes időzítés nincs. Ezért még ha nehéz, akkor is érdemes elkezdeni mielőtt készen állsz rá mert hidd el: száz százalékos megoldás nem létezik😊

(Meddig egészséges a maximalizmus? Itt találsz róla egy kis olvasnivalót: https://pszichologus.mrazkata.com/a-maximalizmus-hatraltathat-is/)

A Született Zseni

Nem volt ez mindig így. Egy darabig simán vetted az akadályokat, eszedbe sem jutott, hogy kételkedj magadban. Hiszen egészen kicsi korodtól kezdve erőfeszítés nélkül végezted el az iskolát, mindig sikerült jó eredményt elérni, még minimális energia befektetésével is (vagy anélkül:). 

Kudarcaid nem is igen voltak. Ami egy iddeig szépnek és jónak tűnik, de van egy hátulütője is: így azt sem tanultad meg, hogy milyen az ha valami nem sikerül és azt sem, hogy a kudarcokból tanulni is lehet.

A könnyen jött sikerektől kialakult benned az a  meggyőződés, hogy mindennek elsőre sikerülnie kell, hiszen egy jó ideig így is volt. Gyerekkorodban a családod, a rokonok, a nagyszülők mind-mind csodájára jártak, hogy ’jajj hát ennek a gyereknek mindig minden elsőre sikerül, milyen okos/ügyes/tehetséges’:)

Csakhogy felnőve ez akár hátrány is lehet. Hátrány, mert így nem tanultad meg, hogy az élet arról is szól, hogy megpróbálunk valamit és ha nem sikerül az nem baj mert akkor újra megpróbáljuk – szóval időnként elkerülhetetlenek a kudarcok. Hiszen azokból tudunk tanulni.

Szóval ha ismerős, hogy:

  • Gyerekkorodban (sőt, talán amíg iskolába jártál végig) úgy tűnt, hogy erőfeszítés nélkül, szinte magától sikerül minden;
  • A családban és a barátaid között is mindig te voltál az okos, aki mindig kitűnő, akinek tanulnia sem kell;
  • Viszont mostanában inkább elkerülöd azokat a helyzeteket, amelyekben nem biztos, hogy tökéletesen tudsz teljesíteni, hiszen a kudarcra nem vagy felkészülve;
  • Úgy gondolod, hogy ha valami nem megy azonnal akkor az nem a te utad, akkor azt jelenti, hogy abban nem is tudnál jó lenni?
  • És meggyőződésed, hogy ha valaki tehetséges, akkor az elég (és nem kell szorgalmat és kitartást mellétenni)?

Ha a fentiek jellemzőek rád, akkor érdemes tudatosan keresned az olyan helyzeteket, amikben nem feltétlenül vagy jó. Próbáld ki, hogy milyen ha hibázol, és a hibáidból tanulva újra megpróbálod! Hidd el,  megéri😊

Mindent egyedül akarsz megoldani...

A Magányos Harcos

Ha soha nem kérsz segítséget, mert a segítségkérés számodra azt jelenti, hogy be kell ismerned, hogy valamiben nem vagy annyira jó, mint amennyire annak hisznek akkor valószínűleg ebbe a típusba tartozol.

Lehet, hogy nem szívesen dolgozol vagy működsz együtt másokkal pontosan a lelepleződéstől való félelmedben. Ezért inkább egyedül oldasz meg mindent de néha-néha talán arra gondolsz, hogy ‘milyen jó lenne ha nem kellene mindent egyedül megoldanom’.

A Szakértő

Soha nem ismernéd be, hogy nem vagy száz százalékosan biztos valamiben és mindent meg is teszel, hogy az legyél. Ha ebbe a típusba tartozol, akkor az alapján értékeled magad, hogy mit és mennyit értél el. És folyton attól félsz, hogy nehogy lelepleződjön, hogy te sem tudsz mindent…

Például:

  • Félsz olyan állásra jelentkezni, ahol nem felelsz meg száz százalékig a követelményeknek?
  • Folyton újabb és újabb képzésekre jársz, mert azt gondolod, hogy neked mindig mindennel naprakésznek kell lenned?
  • És mégis: hiába teszel meg mindent hogy hozzáértőnek tűnj mégis összerezzensz, ha valaki ’szakértőnek’ nevez – hiszen te valójában kételkedsz magadban. És innentől kezdve úgy érzed, hogy most már aztán tényleg nem derülhet ki, hogy neked is vannak fehér foltjaid az adott témában…

Magadra ismertél a fenti típusok valamelyikében esetleg mindegyikből igaznak érzel magaddal kapcsolatban egy kicsit? Ha igen, akkor sincs okod elkeseredni hiszen a kutatások szerint az Imposztor Szindróma az emberek majdnem hetven százalékát érinti valamikor a karrierje során. Önbizalomhiánnyal sokan küzdenek és az egyik mód, ahogy segíteni lehet rajta ha tudatosan keresed a kihívást jelentő helyzeteket, amelyektől egy kicsit tartasz. 

Hiszen a magabiztos embert nem feltétlenül az különbözteti meg a kevésbé magabiztostól, hogy semmitől sem fél hanem az, hogy a félelme ellenére is bele mer menni új, számára ismeretlen helyzetekbe és nem fél attól, hogy hibázni fog.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..