Valószínűleg te is hallottad már az önszabotázs kifejezést, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy te magad állsz a saját boldogulásod útjában.
Leginkább arról ismerhető fel, hogy bár nagyon szeretnél valamit és látszólag mindent meg is teszel érte, valahogy mégis mindig olyan körülményeket teremtesz, hogy még véletlenül se sikerüljön megvalósítani…
Most talán arra gondolsz, hogy de hiszen te sosem tennél ilyet magaddal…. Szándékosan és tudatosan biztosan nem is.
Ha viszont van az életedben olyasmi, amit évek óta halogatsz, vagy amihez csak egyetlen lépés megtétele hiányzik (az viszont jó hosszú ideje), akkor szinte biztos, hogy időnként te is szabotálod a saját sikereidet.
Ha a saját sikereid útjában állsz…
Egy ideje már keményen dolgozol a céljaidért: például tanulsz valamit és lassan már végezned kellene, vagy szeretnél előrelépni a munkahelyeden. Esetleg van egy álmod, egy régóta dédelgetett álmod aminek a megvalósítására elég sok időt és energiát szántál már. Legalábbis ezt mondogatod magadnak…De bármit is teszel, mintha nem igazán tudnál hatékony lenni.
Pedig talán már nem is vagy messze a céltól…Csakhogy…
Csakhogy azt érzed, mintha az áhított végeredmény nemhogy nem közeledne, hanem inkább egyre távolodik. És valahogy nem is érzed már annyira a magadénak, mint amikor lelkesen belekezdtél.
Ilyenkor a legnagyobb akadály sokszor te magad vagy – azaz megnehezíted a saját dolgodat anélkül, hogy ezzel tisztában lennél.
Ami pedig veled történik az nem más, mint az önszabotázs. Azt jelenti, hogy szeretnél valamit, de (nem tudatosan) olyan dolgokat teszel, amivel megakadályozod a megvalósítást.
Az önszabotázs gyakoribb, mint gondolnád. Vagyis, nem vagy egyedül😊
Sokan küzdenek ezzel a problémával anélkül, hogy tudatában lennének, hogy mi történik velük.
Lehet, hogy csak azt érzékelik, hogy szeretnének végre befejezni valamit, túllenni egy fontos dolgon és pontosan tudják is, hogy mik lennének az odavezető lépések. Csak valahogy nagyon nyögvenyelősen megy ezeknek a megtétele. Talán nem is értik, hogy mi van velük, hiszen nagyon szeretnék elérni az áhított eredményt, de amikor arra kerülne a sor, hogy tegyenek is érte, akkor rejtélyes módon mindig közbejön valami. Mindig tolódik a megvalósítás. És még egy kicsit. És legközelebb is…
Közben pedig egyre nyomasztóbban közeledik a határidő és sokszor nem is értik, hogy miért ennyire nehéz megtenni azt az utolsó pár lépést??
Minden változás első lépése a tudatosítás, nincs ez másképpen az önszabotázs esetében sem.
Az önszabotázs árulkodó jelei
A következőkben néhány olyan jelet szeretnék megosztani veled, ami segíthet felismerni és tudatosítani a problémát – és az első lépés lehet afelé, hogy változtass a helyzeten.
1. Túltervezel mindent
A tervezgetés önmagában nagyon jó és hasznos. Sőt, sokat segít abban, hogy ne vállaljunk egyszerre túl sokat, és jobban be tudjuk osztani az időnket. Csak akkor kezd gyanússá válni, ha már a sokadik tervezős-appot töltöd le a telefonodra vagy már sokadjára írod újra az időbeosztásodat. És hetek telnek így el, mondván, hogy ’a lehető legjobban meg akarod tervezni és az optimális pillanatra vársz’… Ráadásul mindig akad olyasmi a tervedben ami nem tökéletes – ezért újra és újra nekifutsz, újragondolod, az idő meg csak telik, telik….
2. Inspirációt, ötleteket keresel
Mivel a lehető legjobbat szeretnél kihozni a dologból ezért elkerülhetetlen, hogy inspirálódj, feltöltsd egy kicsit a kreatív energiáidat. Ezért képeket töltesz le a Pinterestről, könyveket olvasol a témában, meghallgatsz előadásokat, podcast-eket. Már-már neki is ülnél a tényleges megvalósításnak, de aztán eszedbe jut valami, aminek még utána lehetne nézni és megint órákat töltesz el ötletek keresgélésével.
Pedig száz százalékig sosem fogsz készen állni, a ránk zúduló információtömegből muszáj időnként szelektálni. És muszáj elkezdeni akkor is, ha nem érzed úgy, hogy száz százalékig készen állsz rá.
3. Nem vagy igazán elköteleződve
Előfordult már veled olyan, hogy belekezdtél valamibe amit aztán félúton feladtál? Mert valahogy nem jöttek a sikerek, visszajelzések, vagy egyszerűen csak nem azt az eredményt kaptad, amit vártál.
Tényleg van olyan helyzet, amihez nem érdemes görcsösen ragaszkodni.
De mi van akkor, ha tényleg szeretted volna, csak feladtad arra gondolva, hogy úgysem fog sikerülni? És a következő alkalommal már eleve azzal a félelemmel kezdesz bele, hogy ‘mi lesz, ha nem sikerül‘? Pedig lehet, hogy nem is az volt a gond, hogy nem tudtad volna megcsinálni hanem az, hogy idő előtt feladtad. És ha ez már egyszer megtörtént, akkor legközelebb nehezebben köteleződsz el, hiszen tartasz a kudarctól.
Így válhat az elköteleződés és kitartás hiánya az önszabotázs forrásává – holott lehet, hogy csak annyi történt, hogy nem hagytál elegendő időt magadnak arra, hogy ’beérjenek’ a dolgok. Ezért nagyon fontos tudatosítani, hogy az eredmények általában nem egy nap alatt jönnek és ha igazán szeretnél valamit, akkor el kell köteleződni mellette és amellett is, hogy kitartasz akkor is, amikor éppen nem tűnik úgy, hogy sikerülne/nehezebb időszakokban. (Itt: hogyan tudsz kis lépésekkel haladni a célod felé.)
4. Nincs rendszer az életedben
Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig ragaszkodni kell egy elképzelt forgatókönyvhöz, és nem lehet (sőt kell is) néha egy kis teret adni a spontaneitásnak. De ha nincs semmi állandóság az életedben, ha a napjaidba nem tudsz rendszert vinni és nincs egy rutin amit kialakítasz, akkor nagyon nehéz lesz eredményt elérni.
Lehet, hogy azt mondod magadnak, hogy ‘meg fogom csinálni ezt vagy azt majd valamikor‘, de később a) teljesen elfelejtkezel róla, vagy b) addig-addig halogatod amíg aktualitását nem veszti. Ha a napjaid összevissza telnek, akkor kelsz amikor kedved van és egyáltalán, intuícióból alakítod ki, hogy aznap mi történjen akkor nagyon nehéz fegyelmezetten tartani magad egy előre elképzelt menetrendhez. Mert akkor mindennel kapcsolatban azt mondhatod magadnak, hogy ‘nem baj, úgyis van még a napból, majd délután. Vagy este..Vagy holnap…‘
Nézd végig a napodat ilyen szemmel is, és próbálj meg egy kis rendszert csempészni bele!
5.Beskatulyázod magad
Azaz például azt mondogatod magadnak, hogy azért nem tudsz valamit megcsinálni, mert a személyiségedhez nem passzol, vagy nincs elég önbizalmad, félsz tőle. Ezzel pedig sokszor már a próbálkozás alól is felmented magad.
Vagy olyasmiket mondogatsz magadnak, hogy „az lesz sikeres, aki ilyen vagy olyan…” – szóval már előre mindenféle korlátokat állítasz fel magadnak. Majdnem minden tanulható és ha elsőre nem is sikerül tökéletesen, az nem a kudarc jele, hanem a tanulási folyamat része. Szóval ha észreveszel a belső monológodban olyan mondatokat, hogy „de ehhez nem vagyok elég okos/talpraesett/magabiztos”, akkor próbáld meg átfogalmazni úgy, hogy „ehhez még fejlődnöm kell, de ha hibázom is, az a tanulási folyamat része”.
Itt olvashatsz arról, hogyan lehet a halogatás oka a szorongás.
Miért tesszük?
Sokan, sokféle okra vezetik vissza, de az egyik legérdekesebb magyarázatot G. Hendricks A nagy ugrás (The big leap) könyvében találtam.
Hendricks szerint mindannyiunknak vannak elképzelései arról, hogy mennyire engedhetük meg magunknak, hogy élvezzük az életet, a sikert és mennyire hisszük el, hogy szerethetők vagyunk. Azaz van egy ‘siker-és boldogság-korlátunk’, amit családi mintákból, múltbeli tapasztalatainkból és a korábbi sikereinkből határozunk meg.
Ha pedig elértük ezt a mágikus korlátot akkor úgy érezzük ez a maximum, és nehéz elhinni, hogy ennél többet is érdemelhetünk – mert a korlát bár láthatatlan, de annál megingathatatlanabb alapját jelenti az énképünknek.
Ilyenkor jön a „túl szép, hogy igaz legyen” és a „meg sem érdemlem” gondolat. Ettől kezdve pedig mindent meg is teszünk, hogy tényleg belül maradjunk a jól bejáratott, ismerős komfortzónánkon, ahol nem fenyeget a veszély, hogy olyat érünk el, ami már „túl jó” nekünk. Más szóval elkezdjük szabotálni, büntetni magunkat – egyszerűen azért, mert félünk a túl nagy sikertől.
Hendricks szerint az önszabotázsnak négy fő oka lehet:
- Bizonyos dolgokhoz egyszerűen nem érzed ‘elég jónak’ magad, és el sem tudod képzelni, hogy elérheted – de ha még el is éred, akkor nehéz elhinni, hogy megérdemled és örülhetsz neki.
- A sikertől azért tartasz, mert félsz, hogy ha sikeres leszel akkor elveszítesz bizonyos embereket. (Akikkel például jó volt együtt keseregni egymás szomorú sorsán – a közös panaszkodásnak van egyfajta összetartó ereje, még akkor is ha magát a problémát nem oldja meg.)
- Attól tartasz, hogy a sikereid másokat rosszul érintenének, nem tudnák kezelni.
- Nem akarsz másokat „túlragyogni” a sikereiddel – főleg a számodra fontos embereket nem.
Persze ezek a gondolatok nem tudatosak…Ha ezek egyike áll nálad is a háttérben akkor leginkább csak annyit veszel észre, hogy valamiért rendszeresen elcsúsznak a terveid egy banánhéjon.
Azért is fontos felismerni ha ehhez hasonló gondolatok tartanak vissza, mert ezek befolyásolják a viselkedésedet is – és lehetnek az okai annak, ha rendszeresen megnehezíted a saját dolgodat.
A belső korlátaid felismeréséről és arról, hogyan lépd túl őket itt olvashatsz.
Várj még egy pillanatot: meglepetéssel készülök:) Kövesd vagy kedveld a Pszichológia és önismeret Facebook oldalát, ahol hamarosan megosztom a részleteket is!