Ha olyan esemény előtt állunk, amellyel kapcsolatban nagy esélye van, hogy negatív érzelmeink, rossz érzéseink is lesznek, akkor az első ösztönös reakciónk az, hogy megpróbáljuk elkerülni azokat.
Például hosszú kihagyás után (és ennek most sokak életében lehet aktualitása) újra emberek közé, társaságba kell mennünk. Akkor is, ha ez sosem ment könnyen, ha mindig is némi szorongás társult hozzá és győzködni kellett magadat például egy szombat esti összejövetel kapcsán, hogy ’érdemes elmenni, jól fogom magam érezni…’.
Hogyan zajlott vajon a legtöbb esetben az este forgatókönyve? Elmentél az összejövetelre, meggyőzted magad, hogy ott kell lenned, ‘majd lesz valahogy, csak ki kell tartani’. Eleinte talán még ment is, de nem telt el sok idő és sorra elkezdtek jönni a rossz érzések. A szorongás, hogy nem illesz eléggé a társaságba…a félelem attól, hogy nem tudsz hozzászólni a beszélgetéshez, hogy ki fogsz lógni a társaságból…
Egy darabig talán megpróbáltál ellenállni ezeknek az érzéseknek, de hamarosan úgy gondoltad, hogy ’nem lehetnek véletlenek ezek az érzések, valószínűleg jobb lenne, ha nem lennék itt’. Ezután pedig nem kellett túl sok idő, hogy elmenekülj az adott helyzetből.
Amikor megpróbáljuk elnyomni a szorongást
Ismerős? Ehhez hasonló szituáció természetesen az élet bármely területén előfordulhat. Lehet, hogy nem pont ez a konkrét helyzet, de maga az érzés a legtöbbünk számára ismerős lehet.
Mi is történt pontosan?
Adott volt egy olyan esemény, amellyel kapcsolatban bizonyos félelmeink, rossz érzéseink voltak, már magát a konkrét dolgot megelőzően is.
Elég sok negatív gondolat társult hozzá (a fenti példánál maradva ilyen lehet mondjuk a ’nem fogok tudni megszólalni’, ’nem illek a társaságba’, ’mindenki látni fogja rajtam, hogy milyen kényelmetlenül érzem magam’) , melyekhez szorongáskeltő érzések kapcsolódtak (félelem mások véleményétől, a megszégyenüléstől).
A negatív gondolatok és a szorongást keltő érzések hatására pedig azonnal bekapcsolt egy nagyon gyakori automatikus reakció: az elkerülés, ami ebben az esetben a helyzetből való azonnali elmenekülést jelentette.
De vajon jól tesszük-e, ha elmenekülünk az ilyen helyzetekből? Egy kutatás szerint a pszichológiai problémák elég nagy részét az okozza, ha megpróbáljuk elnyomni a negatív érzéseinket.
Ami első hallásra talán azért tűnhet furcsának, mert tulajdonképpen logikus védekezés, hogy megpróbáljuk elkerülni a rossz érzéseket, a szorongást, a fájdalmat. Hiszen ki szereti rosszul érezni magát, ki szereti, ha kellemetlenül érinti valami?
Átmenetileg talán megkönnyebülést jelent, ha elkerüljük a kellemetlenséget jelentő helyzetet. Még ésszerűnek tűnik is a megoldás, hiszen miért is kellene egy olyan helyzetben maradnunk, ami nem jó nekünk?
A probléma hosszabb távon jelentkezik. Először akkor, amikor újra ilyen helyzetbe kerülsz. Hiszen, ha korábban az volt a megoldásod, hogy elmenekültél a helyzetből, akkor legközelebb sem fogsz másként reagálni rá.
A megküzdési módokról
Megküzdési módnak azt a viselkedést vagy gondolkodásmódot nevezzük, amelyet a kihívást jelentő vagy problémás helyzeteknél alkalmazunk. Jellemző rá, hogy ha egyszer valamilyen módszer sikeresnek bizonyult, akkor a következő hasonló helyzetben is azt fogjuk alkalmazni.
Ez pedig elvezet egy ördögi körhöz: egyre jobban megerősödik bennünk a menekülés, mint megoldás, megküzdési mód. Mert pillanatnyilag valóban jelent némi megkönnyebülést a helyzetből való kilépés, csak éppen a folyamatos menekülés pont azt az állapotot fogja fenntartani, amit szeretnénk elkerülni. Ezzel pedig az alapproblémánk jobban elmélyül.
Egyre félelmetesebbnek, egyre megoldhatatlanabbnak tűnik.
Miért menekülünk?
Annak, hogy egy nehéz helyzetből az első logikus megoldásnak a menekülés tűnik, evolúciós gyökerei vannak. Az ősidőkben két lehetősége volt az ősembernek, hogy túlélje például egy vadállat támadását vagy bármilyen más, többnyire az életét fenyegető veszélyt. Vagy harcolt vagy menekült, azaz a ma ’fight or flight’ , küzdj vagy menekülj stratégiaként ismert módszer valamelyikét választhatta.
A világ azóta rengeteget változott és viszonylag kevés olyan dolog van, ami közvetlenül az életünket veszélyeztetné, de a ’harcolj vagy menekülj’ megoldási mód továbbra is bekapcsol, ha bármilyen veszélyt érzünk.
A menekülés pedig rövid távon mindenképpen a könnyebb megoldás, hiszen sokkal kevesebb energiát igényel, mint a helyzettel való szembenézés és megküzdés. A hatása is azonnali. Egyfajta struccpolitika ez de tény, hogy rövid távon igaznak érezzük a mondást, hogy ami nincs, az nem is fáj.
Ilyen ’struccpolitika típusú’ megküzdési mód lehet a helyzetből való elmenekülésen kívül bármilyen tevékenység, amellyel a rossz érzéseinket próbáljuk elnyomni, például nassolás, alkoholfogyasztás, folyamatos internetezés vagy akár a munkába menekülés.
De ide sorolható az is, ha ahelyett, hogy megpróbálnánk feldolgozni a negatív érzéseinket egyszerűen a tudatalattinkba száműzzük őket. Továbbá az is, ha minden lehetséges módon elkerülünk egy számunkra kellemetlen helyzetet.
Elkerülő megoldások a mindennapokban
Gondold végig, hogy te hogyan küzdesz meg a helyzetekkel! Ha valamilyen kellemetlen érzéssel, gondolattal vagy eseménnyel kell szembenézned, akkor előfordul-e, hogy a könnyebb és gyorsabb megoldást választva elkerülöd a helyzetet?
Persze ez nem azt jelenti, hogy időnként ne alkalmaznánk mindannyian elkerülő megoldásokat. Nem lehet mindig okosan reagálni, néha kell az is, ha kicsit nassolgatunk egy stresszesebb helyzetben, vagy éppen csak céltalanul görgetjük valamelyik közösségi média oldalt.
Akkor van probléma, amikor azt vesszük észre, hogy a kellemetlennek tűnő vagy valamilyen szempontból kihívást jelentő helyzetekben egyre gyakrabban alkalmazunk elkerülő megoldásokat, és az elkerülésen kívül meg sem próbáljuk másként megoldani a helyzeteket.
Mi elől menekülsz?
Ha az elkerülés, a helyzetekből való elmenekülés az esetek többségében jellemző rád, akkor érdemes egy pillanatra megállni és végiggondolni, hogy vajon mi elől szeretnél elmenekülni.
Mi lehet az, ami annyira félelmetes, fájdalmas vagy kényelmetlen, hogy nem mersz vele szembenézni és inkább újra meg újra elmenekülsz a helyzetből?
Átmenetileg talán meg is könnyebbülsz ilyenkor, de utána egyre rosszabbul érzed magad és egyre elégedetlenebb vagy magaddal is (’már megint nem mentem el abba a társaságba/nem szóltam hozzá a beszélgetéshez, stb…’) Egyszóval rövid távon csökkent a feszültséged, de hosszú távon sokkal többet veszítettél azzal, hogy elmenekültél a helyzetből.
A negatív érzéseinkre ösztönös reakció a menekülés, ám míg testi fájdalmak esetén segít ha a helyzetből kilépünk, úgy lelki problémák esetén pont az ellenkező hatást érjük el. Hiszen minél inkább próbáljuk elkerülni a szorongást, az annál erőteljesebb lesz és egyre megoldhatatlanabbnak tűnik az eredeti helyzet. Nem beszélve arról, hogy ez egy ördögi kör és egy idő után már a szorongás érzésétől fogunk félni és szorongani.
Mit tehetünk?
Először is, nagyon fontos annak tudatosítása, hogy tulajdonképpen mitől is szorongunk. Érdemes feltenni magunknak a kérdést: mi zavar a legjobban ebben a (szorongást keltő) helyzetben? Kinek szeretnék megfelelni? Miért gondolom azt, hogy még a menekülés is jobb, mint benne maradni az adott szituációban?
A tudatosítás következő lépése pedig az, hogy elfogadjuk a negatív érzelmeinket. Ez általában elég nehezen megy, hiszen ki szereti rosszul érezni magát? Továbbá nem könnyű azt sem elfogadni, hogy a rossz érzéseknek éppúgy helye van az életünkben, mint a kellemeseknek.
Ha úgy tekintünk ezekre az érzésekre, mint jelzésekre – mint ahogy a fizikai fájdalom is felhívja valamilyen testi tünetre a figyelmet, úgy a rossz érzések is jelzik, ha valamivel kapcsolatban problémád van. Ráadásul minél inkább megpróbáljuk elnyomni a negatív érzéseket, annál erőteljesebben fognak visszatérni.
Ehelyett gondoljuk végig, hogy vajon mire akarja felhívni a figyelmünket ez az érzés?