December végéhez közeledve sokan szeretnék egy kis értékeléssel, számvetéssel zárni az évet (köztük én is). Valahogy ez adja meg a keretét az elmúlt időszaknak, visszatekintés is, tervezgetés is.

Az utóbbi időben minden évben csináltam valamilyen összegzést, hol egyszerűbbet, hol bonyolultabbat. Volt, hogy részletesen értékeltem minden egyes hónapot, és több szempontból is megnéztem, hogy mi működött, mi nem, mit kell újratervezni és mi mehet tovább úgy, ahogyan addig.

Évértékelés egyszerűen

Idén viszont úgy döntöttem, hogy megpróbálom a lehető legegyszerűbben értékelni az évemet – úgy, hogy le tudjam vonni belőle a tanulságokat, de inspiráljon is:)

Így végül három, látszólag egyszerű kérdés maradt. Megválaszolva őket viszont rájöttem, hogy ha komolyabban elgondolkodom rajtuk, akkor alkalmasak hosszabb összegzésre, a gyenge pontok feltárására és arra is, hogy visszatekintve arra, ami az elmúlt évben jól működött önbizalmat, lendületet is adjanak.

Kezdjük is az első kérdéssel!

1.Az elmúlt évből mi az, amire igazán büszke vagy?

Lehet ez egy tapasztalat, egy alkotás vagy egy döntés, amit meghoztál. Lehet egy kapcsolat is, amelyet lezártál, mert már nem működött tovább. De lehetsz büszke arra is, ha valamibe belekezdtél – legyen ez magánjellegű, vagy a munkával kapcsolatos.

Ne állj meg az első válasznál mert lehet, hogy ez csak nagyon nagy vonalakban érinti, hogy valójában mennyi mindenre lehetsz büszke.

Érdemes időt szánni a kérdés megválaszolására, felidézni az apróságokat is – büszke lehetsz például arra is, hogy végre több időt tudtál szánni a családodra, hetente többször mozogtál, egészségesebben éltél

Ha nem volt könnyű éved….

Ha pedig különösen nehéz éved volt az idei, akkor arra is büszke lehetsz, hogy amit lehetett, kihoztál belőle.

Azért is nagyon fontos ezzel a látszólag egyszerű kérdéssel kezdeni, mert a legtöbben nagyon kritikusak önmagukkal szemben és sosem érzik elég jónak (egyáltalán elégnek!), amit megtesznek, elérnek. Mert mindig lehetne több, jobb, vagy mert nem pontosan úgy és akkor valósult meg valami, ahogy szerették volna.

Így pedig visszatekintéskor is könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy az egész évet közepesen sikerültnek vagy egyenesen sikertelennek értékeljük. Csupán azért, mert arra koncentrálunk, amit nem valósítottunk meg ahelyett, amit viszont igen.

Ugye, hogy nem is olyan könnyű ez a kérdés? Mert az első gondolatod talán az, hogy ’de nekem nem nagyon jött össze ez az évem’ vagy ’végülis semmi különöset nem értem el’  de ne állj meg ennél a gondolatnál. Minden apróság számít, hiszen ezek mind-mind a következő időszakod építőkövei.

Szóval, mi az, amire büszke vagy az elmúlt évből? Ha pedig megvagy vele, akkor ne felejtsd el leírni!

2.Milyen hibát követtél el ebben az évben, és mit tanulhatsz belőle?

Mi az a lecke, amire az élet, a tapasztalataid, a hiba, amit elkövettél, megtanított?

A kudarcaink legalább olyan fontos állomásai a fejlődésünknek, mint a sikereink. Sőt, sokszor még fontosabbak is, hiszen sokat tanulhatunk abból, ha valamit újra kell próbálnunk, más módszerrel, más megközelítéssel. Mozgósítja a kreatív energiáinkat, rugalmasabbá és lelkileg ellenállóbbá tesz.

Az év utolsó hónapjában pedig már az eltelt idő távlatából, más perspektívából látunk rá az év eseményeire, mint abban a pillanatban, amikor megtörténtek. Ez a távolság pedig segít abban, hogy megfelelően értékeljük azt is, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

Akár azzal a gondolattal is eljátszhatunk, hogy hogyan lehetett volna másként csinálni? Ha a hibáinkat, az elmaradásainkat abból a perspektívából közelítjük meg, hogy mit tanulhatunk belőlük, akkor nagyon jó kiindulási pontok tudnak lenni egy-egy újratervezésben.

Van, hogy visszatekintve kiderül, nem is kellene túl sok mindent változtatni, és máris működhetne az a dolog. Vagy éppen arra világít rá az év végi számvetés, hogy időközben már nem is olyan fontos az nekünk és elengedni is könnyebb lesz. Nem utolsósorban abban is segíthet, hogy rámutasson ismétlődő mintáinkra, olyan elakadásainkra amelyek lehet, hogy hosszabb ideje megnehezítik az életünket de csak a visszatekintéssel, összegzéssel válnak nyilvánvalóvá.

Látszólag tehát egyszerű a kérdés, mégis mélyre lehet vele ásni. Rajtunk múlik, hogy mennyi tartalmat teszünk mögé, mit szeretnénk belőle továbbvinni.

Most pedig következzen a harmadik kérdés.

3.Mit szeretnél elengedni?

Egyfajta ’lelki selejtezésre’ hív ez a kérdés, annak végiggondolására, hogy mi az, amit már túlhaladott az idő, amit, ha tovább cipelünk az már inkább akadályoz, mintsem hozzátenne az életünkhöz.

Mi az, amit már évek óta újra és újra elhatározol, mindig ott van a teendőlistádon, de valahogy sosem jutsz vele egyről a kettőre? Persze, nem lenne rossz végre pontot tenni a dolog végére de valahogy nyögvenyelős az egész…Akárhányszor nekikezdenél, valami mindig közbejön, nem úgy alakul – mintha minden jel arra mutatna, hogy ez nem a te utad.

Előfordulhat az is, hogy vannak olyan rutinjaid, szokásaid, amelyek felett szintén eljárt az idő – de olyan régóta az életed részei, hogy ilyen szempontból jó ideje nem gondoltad át őket. Hiszen időközben változtál te is, változhatott az élethelyzeted, az igényeid, a lehetőségeid.

Gondold végig ilyem szempontból is, hogy mi az, ami túlhaladottá vált? Ami egykor talán ’jó lett volna’, de mostanra már nem érzed magadénak, nem időszerű, nem illik bele a jelenlegi élethelyzetedbe?

Lehetnek ezek egészen kis dolgok, de nagyobb vállalások is. Akármekkora horderejűek, az elengedés sokszor bátrabb tett, mint görcsösen ragaszkodni valamihez, ami már inkább akadályoz és a halogatott teendők, dolgok listáján egy újabb pont lenne.

Ide sorolhatjuk azt is, ha van egy nehéz érzelem, bonyolult kapcsolat, amit magaddal cipelsz. Az elengedés nem feltétlenül kell azt kell jelentse, hogy nem foglalkozol ezekkel többet. Lehet az is elengedés, ha újragondolsz, új alapokra helyezel egy kapcsolatot, ami a korábbi formában már csak döcögött.

El lehet – és érdemes is – engedni, minden olyan haragot, neheztelést, elvárást amit eddig magaddal cipeltél – hidd el, nagyon megkönnyebbülsz majd, ha leteszed ezt az érzelmi batyut!

Az elengedés valójában elfogadás

Belegondoltál már abba, hogy azzal, ha elengedsz valamit tulajdonképpen elfogadod azt, hogy másként is történhet valami, mint ahogy eleinte elképzelted? Az elfogadás erősíti a lelki rugalmasságot is, hiszen nem belenyugvásról van szó, hanem sok esetben újratervezésről.

Azaz, az eredeti formájában valóban ‘elengeded’ az elképzelésedet, elfogadod, hogy ha mégis szeretnéd megvalósítani, akkor újra kell tervezned.

Vagy éppen azt fogadod el, hogy abba az élethelyzetbe amiben éppen vagy, nem fér bele valami, amit lehet, hogy régóta szeretnél – ezért most el kell halasztanod. Vagy azt, hogy valakihez abban a formában ahogy szeretted volna, nem lehet kapcsolódni.

Legtöbbször nem is vagyunk tudatában annak, hogy bizonyos dolgokat mennyire meghaladott az idő.  Hiszen sokszor csak visszatekintve vesszük észre, hogy amit magunkkal cipeltünk, azok valójában már jó ideje akadályoztak.

Tudatos évkezdés

Ha rászánod az időt erre három látszólag egyszerű, ám erőteljes kérdésre és komolyan végiggondolod a válaszokat, akkor sokat segítenek abban, hogy tudatosan, felkészülten kezdd az évet, arra koncentrálva ami a tied, elengedve azt, ami visszatartana.

Szánj a három kérdésre a december végi elcsendesedésben egy kis időt, tekints vissza, válts perspektívát, kezdd tudatosan a következő évedet!

A három kérdés megválaszolásához pedig egy munkafüzetet is találsz, melyet innen tölthetsz le.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .