Mi a különbség a félénkség és a szociális szorongás között?

Lehet, hogy éveken át abban a hitben éltél, hogy azért nincsenek barátaid mert túlságosan félénk vagy. Úgy gondoltad, hogy biztosan emiatt van az is, hogy legszívesebben elkerülnél minden társas helyzetet. El is olvastál minden fellelhető cikket a témában és végül arra jutottál, hogy komolyabb lehet a probléma, hiszen a szociális szorongás tüneteinél ismertél magadra.

A félénkség és a szociális szorongás tényleg nagyon sok hasonlóságot mutat, ezért nem is könnyű észrevenni a kettő közötti különbséget. Hogyan lehet mégis megkülönböztetni őket?

Először is, már a definíciójuk is más.

Félénkség

A pszichológiai szakirodalom a következőképpen határozza meg:

Félénkség: egy olyan személyiségjegy, amely társas helyzetekben gátlást, szorongást okoz. Ilynekor folyton arra gondolsz, hogy vajon mások mit gondolnak rólad. De egy idő után, ha már jobban megismered a társaságot vagy a helyzet lesz komfortosabb, akkor ezek az érzések enyhülnek. És a megszokott, jól ismert társaságodban legtöbbször nyoma sincs félénkségnek és szorongásnak. Viszont új helyzetekben sajnos mindig előjön. Még szerencse, hogy megtanultál együtt élni vele és tudod, hogy neked szükséged van egy kis időre ahhoz, hogy fel tudj oldódni, így ez már nem is zavar annyira.

Szociális szorongás

A szociális szorongás egy ennél sokkal összetettebb probléma. Abban hasonlít a félénkséghez, hogy ez is társas helyzetekben jelentkezik, de a tünetei sokkal komolyabbak, mint az ’egyszerű’ félénkségé.

A szorongásnak ez a típusa is mások jelenlétében és társaságában jelentkezik. Akit érint, az retteghet például attól, hogy valamilyen módon megnyilvánuljon mások előtt – például beszéljen vagy egyen – azt képzelve, hogy mindenki őt figyeli. Előfordulhat például, hogy előadást kell tartani egy egyetemi órán – ilyenkor a nagymértékű félelem és szorongás mellett testi tünetek – erős szívdobogás, ájulásközeli érzés, kipirosodás – is jelentkezhetnek. Ha ez előfordul, akkor az illető egy idő után inkább elkerüli az ilyen helyzeteket, egyre kevesebbet megy társaságbba, egyre inkább elszigetelődik.

Összefoglalva, bár a tünetek hasonlóak, a szociális szorongás sokkal inkább megnehezítheti a mindennapi életvitelt, mint a félénkség. 

Lehet, hogy te is küzdesz hasonló érzésekkel. Lehet, hogy valamiképpen a kettő kombinációját vetted észre magadon.

Honnan tudhatod, hogy az, amit érzel az ’csak’ félénkség vagy valami ennél sokkal komolyabb? Az alábbi néhány szempont segíthet eldönteni.

Különbség a szociális szorongás és a félénkség között
A szociális szorongás és a félénkség bár külső megnyilvánulásaikban hasonlóak, valójában jelentősen különböznek.

Különbségek a félénkség és a szociális szorongás között

A szociális szorongást könnyen lehet extrém mértékű félénkségnek gondolni pedig valójában fontos, hogy ne mosódjon össze a két fogalom. Hiszen így azok, akik tényleg szociális szorongással küzdenek extrém félénkségnek hihetik az állapotukat ezért nem kérnek, és nem is kapnak hatékony segítséget – ami pedig szükséges lenne.

Általánosságban azt lehet mondani, hogy a két állapotot leginkább a félelem és a szorongás mértéke különbözteti meg egymástól.

Ha valaki félénk, akkor előfordulhat, hogy nagyon fél az új helyzetektől és legszívesebben elkerülné őket, de amint egy kicsit komfortosabban érzi magát szinte biztos, hogy enyhülni fog ez az érzés. 

Szociális szorongás esetén viszont nem: ilyenkor teljesen mindegy, hogy milyen sokszor volt valaki hasonló helyzetben, mindig újra és újra úgy éli meg, mintha először fordulna elő vele. És idővel nemhogy javul a helyzet, hanem sokkal inkább romlik és az érintettek egyre inkább elkerülik a társas helyzeteket.

Az elkerülés mértéke

Mindenkinek az életében lehetnek olyan kellemetlen helyzetek, amelyeket legszívesebben elkerülne. Csak sajnos ez többnyire nem kivitelezhető (bármilyen jó lenne néha:). Végül előbb-utóbb muszáj lesz belemenni a szorongást keltő helyzetekbe és az esetek nagy részében kiderül, hogy nem is olyan félelmetes az egész. Sőt, idővel egyre inkább hozzá lehet szokni.

Egy félénk ember életében számtalan ilyen helyzet adódhat. Nem túl kellemes új munkahelyen kezdeni vagy új osztályba kerülni mégis megteszi, és egy idő után megbarátkozik a helyzettel. Nem szívesen megy le egyedül az edzőterembe vagy iratkozik be egy tanfolyamra de kénytelen kelletlen mégis megteszi. Szóval hiába félénk valaki, azért többnyire sikerül kezelnie a társas helyzeteket – még akkor is, ha nem mindig érzi magát kellemesen.

Szociális szorongás esetén viszont teljesen más a helyzet. Ha ezt a mentális betegséget – mert valójában az – nem ismerik fel, akkor a visszahúzódás mértéke idővel egyre nagyobb mértékű lesz. Az illető teljes mértékben elkerüli a társaságot, visszahúzódik még az olyan egyszerű helyzetektől is, mint a közös étkezések, beszélgetés a munkahelyen, vagy a tágabb rokonságban.

A mindennapi életvitel nehézségei

Attól még, hogy valaki félénk teljesen normális, átlagos életet élhet. Maximum nem ő a társaság középpontja vagy nem jár el zsúfolt szórakozóhelyekre vadidegen emberek közé, de úgy többé-kevésbé működik az élete. Lehet, hogy a félénkség akadályozza időnként bizonyos dolgokban – például ismerkedés – de azért mégis sikeresen alakít és tart fenn kapcsolatokat.

A szociális szorongás viszont jelentősen megnehezíti a mindennapokat.  A társas helyzeteket a szociális szorongással küzdők annyira nehezen élik meg, hogy egy idő után teljesen vissza is húzódnak tőlük. Például nem mernek lemenni a boltba és kérni valami az eladótól. Vagy a munkahelyükön lesz egyre rosszabb a helyzetük, mert soha semmiért nem mernek szólni. Ha mondjuk prezentációt kell tartaniuk, akkor nemcsak az előtte való egy-két napon, hanem már hetekkel előtte attól retteghetnek, hogy mi fog történni. És ez kihat a mindennapi életminőségükre is, hiszen a folytonos szorongás egy idő után az emberektől való elzárkózás mellett alvási, vagy evési problémákhoz és akár depresszióhoz is vezethet.

Hogyan állítják fel a diagnózist?

Először is a pszichológus vagy pszichiáter hosszasan elbeszélget a problémáról, a tünetek fennnállásáról, szóval részletesen kikérdez. És gyakran szoktak tesztet is haszálni, az úgynevezett „Mini-Spin” (Mini-Social Phobia Inventory – Mini Szociális Szorongás Tesztet), amely három, 0-tól 4-ig terjedő skálán értékelendő állítást tartalmaz. A 0 érték jelenti azt, hogy ’egyáltalán nem jellemző’ az állítás, míg a 4-es érték a ’teljes mértékben jellemzőt’ jelenti.

Az állítások a következők:

  • Annyira szorongok a társas helyzetektől, hogy inkább elkerülöm az embereket és az ezzel kapcsolatos tevékenységeket is.

  • Minden lehetséges módon megpróbálom elkerülni az olyan szituációkat, ahol bármilyen módon a figyelem közzéppontjába kerülhetek.

  • A legnagyobb félelmem az, hogy zavarba jövök és nevetségesnek fogok tűnni.

Az egyes állításokra adott pontszámok összeadása után kapunk egy összértéket – ha ez 6 vagy annál magasabb, akkor már valószínűsíthető valamilyen mértékű szociális szorongás. Ennek megállapítása azonban mindig szakember feladata, tehát ha úgy érzed, hogy magadra ismertél a fenti leírásban, akkor érdemes olyan segítséget keresned aki pontosan fel tudja mérni a helyzetet, és a kezelésre vonatkozóan is tud javaslatot adni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .