Amikor minden rendben van bennünk-körülöttünk, akkor a világ is kerekebbnek tűnik. Ilyenkor azt érezzük, hogy szinte ’nincs lehetetlen’, jöjjön bármilyen nehézség, meg tudunk birkózni vele. Sőt, visszagondolva a nehezebb időszakainkra szinte nem is értjük, hogy miért tűnt az a bizonyos dolog akkor annyira nehéznek.
Amikor viszont eljön egy újabb nehezebb nap, vagy akár csak nehezebb órák, akkor nem tudunk mit kezdeni a negatív érzéseinkkel. Pedig azok sem maradnak velünk örökké, ugyanúgy elmúlnak, mint minden más. Mégis, amikor valami miatt rossz kedvünk van, akkor nagyon nehéz múlandónak látni azokat.
Hogyan lehetne mégis jobban kezelni a negatív érzelmeinket? Lehetséges-e, hogy valamilyen módon akár az előnyünkre is fordíthatnánk őket?
Másként tekinteni a negatív gondolatokra
A negatív gondolatok bizonyos szempontból kreatívabb gondolkodásmódot kívánnak meg, mint amikor örülünk valaminek és mindent rózsaszínben látunk – írja Susan David az Emotional Agility című könyv szerzője.
Hiszen a negatív gondolatokat hajlamosak vagyunk továbbfűzni, és valljuk be, néha egészen szövevényes történeteket találunk ki – ami tagadhatatlanul igényel némi kreativitást. Éppen ezért tekinthetünk úgy a rosszabb időszakainkra, mint a fejlődési lehetőség egyik módjára. Mert ha sikerül másként tekinteni ezekre a negatív érzelmeinkre, átkeretezni őket azzal nemcsak jobban fogjuk érezni magunkat, de az érzelmi intelligenciánkat is fejleszthetjük.
Az érzelmi intelligencia tulajdonképpen tekinthető egyfajta lelki rugalmasságnak is, hiszen azt a képességet értjük alatta, amennyire képesek vagyunk felismerni, megérteni és kezelni a saját és a mások érzelmeit. Ezt pedig minden olyasmi fejleszteni tudja, ami a szokásostól eltérő gondolkodásmódra ösztönöz. Így ha megtanuljuk kezelni a negatív érzéseinket, az hozzájárulhat az EQ fejlődéséhez is.
Nézzük meg, hogyan lehet átkeretezni és akár a javunkra is fordítani az olyan gyakori érzéseket, mint a düh, szomorúság és félelem.
Félelem
„Az ember attól fél, amit nem tud kontroll alatt tartani. És minél inkább irányítani akarunk valamit, annál jobban belefeszülünk, és annál nehezebb lesz lelazulni és rögtönözni, ha mégis kicsúszik a kezünkből a gyeplő. Mint a legtöbb félelemmel átitatott helyzetben, ebben is az önbizalom építése a legjobb megoldás. Irányításkényszer helyett megtanulni bízni magunkban, hogy ha egyszer, kétszer, háromszor sikerült, negyedszer is képesek leszünk kezelni a váratlan helyzeteket, adódjon akármi.” – Al Ghaoui Hesna: Félj bátran
Félni elég félelmetes – hiába tudjuk, hogy a félelem a túlélésünk egyik eszköze és evolúciósan belénk van kódolva. Más szóval teljesen természetes érzelem, mégsem örülünk a megjelenésének. Pedig a felismerése, azonosítása és a vele való szembenézés sokat segíthet nemcsak a megküzdési készségeink fejlesztésében, de a lelki rugalmasságunkat is javítja. Azaz, ahogy a fenti idézetben is olvashatjuk, önbizalomnövelő hatása van, ha szembenézünk a félelmeinkkel.
Ahogy Al Ghaoui Hesna írja Félj bátran című könyvében: „Ne bánd, hogy félsz! Csak félj bátran!”
Azaz ne ijedj meg a félelemtől, ne próbáld magad előtt is tagadni vagy elnyomni. Az élet része, természetes érzés és ha elfogadod annak, ami, akkor ezzel már meg is szelidítetted és a javadra fordíthatod.
Például szinte mindannyian félünk/tartunk az igazságtalan kritikától, az előítéletektől. Egy-egy helyzet akár egy régi félelmünket is felidézheti. Ha úgy érzed, hogy jobban félsz valamitől, mint amennyire a helyzet indokolná, akkor érdemes megkérdezni magadtól:
-Mit idéz fel bennem ez a helyzet? Lehetnek-e olyan régi emlékek, sérülések amelyeket felszínre hoz? Lehet, hogy nem is ettől a helyzettől félek, hanem előrevetítek valamit, aminek nem is biztos, hogy túl sok realitása van?
Félhetünk akkor is, ha valamiről keveset tudunk -hiszen az ismeretlen mindig félelmetesnek tűnik. Ilyenkor segíthet ha (megbízható forrásból származó:) minél több információt megpróbálunk összegyűjteni a témáról, csökkentve ezzel a bizonytalanságérzetünket és félelmetesnek tűnő félinformációk sokaságát.
Hogyan lehet másként tekinteni a düh érzésére?
A düh érdekes érzés. Egyfelől pusztító tud lenni, másfelől viszont fontos dolgokra világíthat rá az, ami/aki iránt dühöt érzünk. Sőt, ha sikerül az ellenőrzésünk alatt tartani, akkor akár hasznos eszköz lehet a kezünkben.
Hogyan?
Először is az untig ismételgetett és már sokszor, sok helyen hallott tanács, a ’számolj tízig’ vagy ’nyomd meg a stop gombot egy percre’ itt is működik. Ezalatt a gondolatnyi szünet alatt ugyanis össze tudod szedni a gondolataidat, és nem első felindulásból fogsz reagálni a helyzetre.
Próbáld meg átkeretezni a helyzetet azzal, hogy felteszed magadnak az alábbi kérdéseket:
- Tulajdonképpen miért vagyok mérges? (Van, amikor az ok teljesen egyértelmű, előfordulhat azonban, hogy valami más áll a háttérben – ilyenkor segíthet az ’5 miért’technikája, amelyről itt írtam.)
- Hogyan tudnám másként kifejezni a dühömet (tehát nem kiabálva, hanem elmagyarázva a másiknak, hogy mi a baj)?
- Valóban annyira bosszantó ez a helyzet? Vajon ha két-három hónap múlva visszagondolok rá, akkor is ennyire zavarna?
Szomorúság
A szomorúság erőteljes érzés, ami könnyen átcsúszhat önsajnálatba, vagy tartós levertségbe. Ugyanakkor akár szép, édesbús emlékeket is felidézhet vagy motiválhat arra, hogy valamin változtassunk.
Nem véletlenül írta Márai Sándor:
„Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet.”
A szomorúság tagadhatatlanul része az életnek és szükség is van azokra a pillanatokra, amikor felidézünk egy régi emléket és egy kicsit belénk nyillal valakinek/valaminek a hiánya. Lehet, hogy pont ez fog majd cselekvésre sarkallni, például újra felvesszük a kapcsolatot egy régi ismerőssel vagy belekezdünk egy régóta halogatott dologba.
Ha viszont a szomorúság kezd már egy kicsit ’túl sok’ lenni, és talán az oka sem világos, akkor érdemes feltenned magadnak az alábbi kérdéseket:
- Pontosan miért is vagyok szomorú, mi bánt? Történt valami, ami ezt előidézte? Mi történt pontosan? (Nem mindig könnyű meghatározni a konkrét okot. Ilyenkor is segíthet az ’5 miért’ technika.)
- Mit tehetnék, hogy jobban érezzem magam? Van-e valami olyan apróság, amit a lehető legkisebb erőfeszítéssel is megtehetek, akár most rögtön?
Természetesen más a helyzet, ha tartósan fennálló szomorúságról van szó, ami akár a depresszió egyik jele is lehet. Olyankor érdemes szakemberhez fordulni a pontos diagnózisért, de a szomorúság és depresszió megkülönböztetésében az alábbi cikk is segíthet: Szomorúság vagy depresszió?
Introspektív gondolkodás
Az úgynevezett introspekció a pszichológia egyik legrégibb módszere és szó szerint önmegfigyelést, önmagunk, a viselkedésünk, érzelmeink monitorozását jelenti.
A mai felgyorsult világban sokszor elfelejtünk megállni egy pillanatra és odafigyelni magunkra. Pedig a negatív érzelmek kezelésében, megértésében nagyon sokat segíthet ha gyakoroljuk azt, hogy kívülről tekintsünk önmagunkra, a helyzetre és arra, hogy mit is tanulhatunk abból.
Egy kicsit olyan ez, mint a tudatos jelenlét gyakorlása a mindennapokban: gondolatban eltávolodunk az érzelmeinktől és mintha egy filmet néznénk, úgy próbálunk tekinteni a helyzetre.
Sokat segíthet egyszerű, a mindennapokba könnyen beilleszthető meditációs technikák gyakorlása is, amelyről bővebben itt olvashatsz.
A fenti módszerek segítségével, a tudatos jelenlét gyakorlásával és egyszerű technikák elsajátításával ki lehet alakítani egy olyan stratégiát, amely segít a nehéz érzelmek kezelésében. A segítségükkel, és kitartó gyakorlásukkal pedig egy-egy rosszul induló napból még akár valami jót is ki lehet hozni.