„Már megint ugyanabba a hibába estem. Nem hiszem el, hogy Y is ugyanolyan, mint X volt. Hogy lehet az, hogy már megint…?”
Talán ismerősek a fenti mondatok. Nem csoda, hiszen sokan küzdenek azzal a visszatérő problémával, hogy bár pontosan tudják, kikben nem szabadna megbízniuk, kik azok, akik számukra érzelmileg veszélyt jelentenek, mégis újra és újra ugyanazzal a típussal kezdenek.
És ez nem kizárólag a párkapcsolatokra hanem bármilyen más, baráti vagy munkahelyi kapcsolatra is igaz lehet.
De mitől van ez? Honnan lehet bennünk az a csalhatatlan ösztön, ami megsúgja, hogy a sok utunkba kerülő ember közül pont azt a bizonyosat válasszuk ki, akiben végül egész biztosan csalódni fogunk?
A kutatások és tapasztalatok alapján felsorolható néhány olyan ok, ami emögött állhat.
1. Eleinte úgy tűnik, hogy végre valaki értékel
Aki nem bízik eléggé magában, annak folyamatosan szüksége van az elismerésre (persze mindenki szereti ha elismerik, megdícsérik – itt most azokra gondolok, akik komolyabb önbizalomhiánnyal küzdenek) és ha ezt valakitől végre megkapja, akkor hajlamos minden más intő jelről megfeledkezni. Az elismerés iránti vágy elemi szükségletünk és ha az élet más területeiről vagy másoktól nem kapunk ilyen visszajelzést, akkor nagyon könnyű hinni annak az első utunkba kerülő embernek, akitől viszont végre megkapjuk.
De sajnos legtöbbször az elismerés és a kedvesség nem tart túl sokáig.
2. Pontosan úgy bánnak veled, ahogyan és amit te gondolsz magadról
Az első időszak kedvessége gyorsan az ellenkezőjébe csaphat át, és a helyét bántó, gonosz megjegyzések veszik át.
Ennek ellenére mégis sokan eltűrik ezt, talán éppen azért, mert valahol igaznak gondolják a sok rosszat, amit a másik elmond róluk.
Ha például valaki nem bízik magában, és a lelke mélyén meg van győződve a saját értéktelenségéről akkor meg sem lepődik, sőt, szinte természetesnek veszi, ha ugyanezt a bánásmódot kapja vissza mástól.
Hiszen az a (nem mindig a legkedvesebb) hangnem, ahogyan a másik beszél vele pontosan ugyanaz, amilyet ő használ saját magával szemben. Például a másik folyamatosan butának/csúnyának/stb. nevezi – és ő ezt eltűri, mert valahol mélyen meg van győződve arról, hogy igaz.
3. Valamilyen régről ismétlődő mintát követsz
Ennek a felismerése és kezelése a legnehezebb. Hiszen lehetnek olyan kora gyerekkori tapasztalatok, családi minták amelyeket öntudatlanul is követünk és egész egyszerűen „ráismerünk” arra az emberre, aki valamilyen módon beleillik ebbe a mintázatba.
Persze ezt nem szándékosan tesszük és legtöbbször nem is derül ki azonnal – éppen ezért olyan nehéz észrevenni és megváltoztatni a folyamatot. A kutatások a kora gyermekkori kötődési mintákra – édesanyánkkal, szüleinkkel való kapcsolatunkra – vezetik vissza azt, ahogyan a későbbi kapcsolatainkban viselkedünk (erről bővebben a hvg.hu cikke is írt: http://hvg.hu/pszichologiamagazin/20170730_Gond_van_a_parkapcsolataval_Lehet_hogy_nem_is_a_parjaval_van_baja).
4. Szinte már „túl szép, hogy igaz legyen”
Azaz olyan magabiztosnak, sikeresnek, karizmatikusnak tűnnek ezek az emberek, hogy eleinte alig merjük elhinni, hogy ez a csodálatos, sikeres ember pont minket választott ki arra, hogy „egy csapatban játsszunk”. Ilyenkor máris többnek érezzük magunkat.
Csak sajnos legtöbbször nem kell túl sok idő ahhoz, hogy rájöjjünk, ez az egész valójában csak egy ’lufi’ és bizony közel sem olyan magabiztosak ők, mint amilyennek szeretnének látszani.
De ekkor már késő, mert már belevonódtunk a kapcsolatba és nagyon nehéz világosan látni a saját helyzetünket nem beszélve arról, hogy mit kellene tennünk.
A legfontosabb lépés mindenképp az, hogy felismerjük az ismétlődő mintákat, illetve megerősítsük az önbizalmunkat. Fontos (lenne), hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel, ne valaki mástól várjuk a megerősítést. Ugyanennek a fordítottja is igaz: ha rendben vagyunk magunkkal, akkor sokkal kevésbé fogjuk eltűrni, ha méltatlanul bánnak velünk.
Ha észreveszed, hogy már sokadszorra nem a megfelelő emberben bíztál meg és fájdalmas csalódás lett a dolog vége, akkor szakíts időt arra, hogy végiggondold a következőket:
- Emlékeztet az illető valakire a múltadból?
- Úgy érzed, hogy valamilyen problémád megoldódik ha ő az életedben van?
- Voltál-e már hasonló helyzetben? Mi volt a hasonlóság?
- Voltak-e olyan intő jelek az elején, amiket észre kellett volna venned? Van/volt-e valami olyan megérzésed, amit figyelmen kívül hagytál?
- Mi az, ami hiányzik az életedből és általa véled megtalálni?
- Hogyan vélekednek erről az egészről azok az emberek, akik közel állnak hozzád és akiknek adsz a véleményére?
- Mi történhet akkor, ha hallgatsz az ösztöneidre és nem mész bele ebbe az egészbe? Rosszabb helyzetben leszel, mint amilyenben most vagy?
Természetesen a mögöttes okok nem feltétlenül ennyire egyszerűek és nem is mindig könnyű megtalálni őket. Ha sokszor ismétlődik egy-egy rossz és fájdalmas minta, akkor mindenképpen érdemes külső segítséget – akár egy olyan ismerősét, akiben megbízunk, akár egy szakemberét – kérni, mert ezt egyedül nagyon nehéz megoldani.