Introvertált vagyok egy extrovertált világban

A mai világban sokszor elveszettnek érezheti magát az, aki egy kicsit is introvertált. Hiszen mindenhonnan azt hallhatjuk-láthatjuk, hogy milyen fontos kapcsolatokat építeni, ‘énmarketingelni’. Legyen szó az élet bármely területéről – akár álláskeresésről, akár saját vállalkozás indításáról. Nem könnyű introvertáltként a kötelező kapcsolatépítési köröket lefutni…Pedig az, hogy valaki introvertált nem jelenti azt, hogy kevésbé lenne tehetséges vagy rátermett egy feladatra.

Máshogy működnek…

Az introverzió és az extroverzió két különböző működési mechanizmust jelent. Önmagában egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyszerűen csak más az, ahogyan a világot látják, ahogyan más emberekhez közelítenek, amitől töltődni tudnak. A különbség leginkább abban ragadható meg, hogy míg az extrovertáltak a társas helyzetekből, az emberi kapcsolatokból merítenek energiát, addig az introvertáltak sokkal jobban tudnak töltődni akkor, amikor egyedül vannak.

A kommunikációs stílusukban is erőteljesen érezhető a különbség. Az introvertáltak többnyire először alaposan átgondolják, hogy mit szeretnének mondani, és kivárják a megfelelő alkalmat, míg végül bekapcsolódnak a társalgásba. Az extrovertáltakat ezzel szemben maga a beszélgetés inspirálja, így kevésbé van szükségük arra, hogy hosszan gondolkodjanak a mondandójukon.

Azaz, az introvertáltaknak először át kell gondolniuk a mondandójukat, az extrovertáltakat ezzel szemben maga a beszélgetés, a társas helyzetek inspirálják.

Ezért tűnhet egy introvertált ember már-már udvariatlannak egy beszélgetés során a hosszú csöndjeivel. És emiatt lehet olyan érzése egy introvertáltnak, hogy az extrovertált udvariatlan és túlságosan harsány. Persze egyik sem igaz, egész egyszerűen csak máshogy működnek.

Introvertált vagyok, vagy inkább félénk és bizonytalan?

Különbség van aközött, hogy valaki introvertált, vagy inkább félénk és bizonytalan. A két fogalmat, működési módot gyakran össze szokták keverni, illetve összemosódhatnak, mert valóban mutatnak hasonlóságot. Fontos viszont tisztában lenni azzal, hogy mi a különbség – hiszen a saját működési módodat is sokkal jobban megértheted, ha tisztában vagy ezzel.

A félénkség és a szociális szorongás egészen más, mint az, ha introvertált vagy. Ha félénk vagy, bizonytalan, és szorongsz a társas helyzetektől akkor érdemes szembenézned ezzel a problémával. Mert amint ezt felismered, akkor dolgozni is tudsz majd azon, hogy egy kicsit több önbizalmad legyen és bátrabban fel merj lépni társas helyzetekben. Hiszen ha nem introvertált vagy hanem félénk, akkor előfordulhat, hogy valójában szeretnél részt venni a társas eseményeken. Lehet, hogy szereted/szeretnéd magad körül a sok embert, de egyszerűen nem mersz kezdeményezni.

Ha például egy nagyobb társaságban szívesen hozzászólnál egy-egy témához de egész egyszerűen nem mersz megszólalni, akkor az inkább félénkségre utal. Hasonlóképpen, ha szeretnél beszélgetni, ismerkedni valakivel de nem mersz kezdeményezni, az sem introverzió, hanem félénkség. Vagy ha nem mersz kiállni magadért, fizetésemelést kérni vagy megtartani egy prezentációt akkor az azt jelenti, hogy félsz ezektől a helyzetektől – de nem feltétlenül vagy introvertált.

Jó lenne társaságban lenni, de…

A különbség az introverzió és a félénkség között leginkább abban ragadható meg, hogy a félénk embernek lenne igénye a társaságra, szívesen megmutatná magát – de nem meri. Míg ha introvertált vagy, akkor nem is igazán vágysz erre. Persze a kettő között lehet átmenet – tehát lehet valaki introvertáltként egy kicsit félénk is. De fontos megérteni a különbséget, hiszen így lehet változtatni a helyzeten. Mert ha például szorongsz társas helyzetekben, de vágysz a társaságra és ezen változtatnál, akkor nem kell belenyugodnod abba, hogy ‘ilyen vagyok, és kész…’ Hiszen a félénkség és a szociális szorongás kezelhető, a társas készségeket lehet fejleszteni.

Ezért ha például szívesen osztasz meg magadról képeket, eseményeket vagy bármilyen mozzanatot a közösségi médiában, hozzászólsz bejegyzésekhez – de csak online vagy ilyen bátor, élőben inkább visszahúzódsz – akkor sokkal inkább félénk vagy, mintsem introvertált.

Érzelmileg stabil vagy instabil introvertált?

Az introverzió (és az extroverzió) két különböző működési mód. Ennek a két működési módnak a ’tiszta formája’ azonban ritka – azaz leginkább az ‘egy kicsi ebből is, egy kicsi abból is’ jellemző.

Ha inkább introvertált vagy, akkor a legfontosabb, hogy elfogadd magad ilyennek – és ne húzódj vissza emiatt a társasági eseményektől. Főleg akkor ne, ha egyébként lenne hozzá kedved. Ahhoz, hogy el tudd fogadni az introvertált működési módodat, érzelmileg stabilnak kell lenned.

Mit jelent az, ha valaki introvertáltként érzelmileg stabil?

Leginkább azt, hogy tisztában van azzal, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy töltődni tudjon és nem erőltet magára olyasmit, ami nem ő. Társasági eseményeken (is) tiszteletben tartja a saját működését és az életét, tevékenységeit az erősségei köré szervezi. Ha például tudja, hogy szüksége van magányra és csendre a töltődéshez, akkor megadja ezt magának. Azaz mondjuk csak azért, hogy ne maradjon ki valamiből nem megy el egy buliba – amihez egyébként sincs semmi kedve.

Egészen más a helyzet, ha valaki érzelmileg instabil introvertált. Ilyenkor nagyon nehéz elfogadnia az introvertált működési módjából adódó sajátosságokat, azt, hogy csendesebb, visszahúzódóbb és szüksége van az egyedüllétre. Azaz nem tudja tiszteletben tartani és elfogadni azokat a tulajdonságokat, amelyek az introvertáltságához kapcsolódnak. Ez pedig előbb utóbb akár szorongásos tünetekhez, hangulatingadozásokhoz és depresszióhoz is vezethet. Ilyenkor végül önmagad legnagyobb ellenségévé válhatsz azzal, hogy nem tudod elfogadni a saját működési módodat, introvertáltságodat.

Ha te is az introvertáltak ezen típusába tartozol, akkor fontos, hogy tudatosan tegyél azért, hogy érzelmileg stabilabbá tudj válni. Akár szakember segítségét is érdemes kérned. A kognitív terápia például sokat segít abban, hogy átkeretezd a negatív gondolataidat, kognitív torzításaidat. De hatékony lehet a meditáció, a pszichoterápia illetve egyéb módszerek is.

Kapcsolatépítési tippek, ha introvertált vagy

Untig ismételtnek tűnhet de ha introvertált vagy, akkor az első és legfontosabb, hogy tudatosítsd magadban, hogy ez a te működési módod – és tiszteletben tartsd azt. Más szóval próbálj meg ellenállni annak a társadalmi nyomásnak, mely szerint ‘extrovertáltaké a világ’ – és ne próbálj meg annak tűnni, ha nem vagy az.

Nézzük meg, mit tehetsz, hogy egy kicsit komfortosabban érezd magad a társas helyzetekben!

A beszélgetés során nyugodtan hagyd, hogy a nálad nyitottabb, extrovertáltabb beszélgetőtársad vigye a szót – legtöbbször elég, ha figyelmes hallgatóság vagy. Ha nehezedre esik magadról beszélni – és egy introvertált embernél ez többnyire így van – akkor kérdezz inkább. Ha nem jut eszedbe ‘jó kérdés’, akkor az a taktika is beválhat, hogy a beszélgetőtársad legutolsó mondatával kapcsolatban kérdezel vissza. Így elkerülheted, hogy feszengned kelljen, amiért keveset beszéltél magadról – a társalgást viszont nagyon jól fent lehet így tartani.
Ha egy olyan társasági eseményre kell menned amitől tartasz, akkor tűzz ki magad elé apró és teljesíthető célokat. Például ne azt mondogasd magadnak, hogy ‘ma feltétlenül beszélgetnem és ismerkednem kell, kapcsolatokat kell építenem’…Ehelyett tűzz ki egy kisebb célt, például azt, hogy ha már két emberrel sikerül néhány mondatot váltanod, akkor sikeresnek mondhatod az eseményt. Ezután pedig már nem kell több ‘kötelező kört’ lefutnod, akár élvezheted is az egészet.

További túlélési stratégiák

Ahelyett, hogy minden társasági eseménytől előre félnél és lefuttatnád magadban a lehetséges ‘vészforgatókönyveket’, inkább dolgozz ki néhány túlélési stratégiát:). Például:

Készülj fel előre, hogy ha saját magadról kell beszélni akkor mit mondanál, hogyan mutatkoznál be. Nem baj az sem, ha előre megírsz pár mondatot. Ha így teszel, akkor nem jössz zavarba és nem kezdesz el hebegni-habogni akkor sem, ha megkérdezik, ki vagy. Márpedig egy új társaságban nagy esély van arra, hogy erre előbb-utóbb sor fog kerülni.
Engedd meg magadnak, hogy ha úgy érzed, sok már neked, akkor nyugodtan hazamenj. Nem érdemes arra kényszerítened magad, hogy feltétlenül lefusd az összes kötelező kört. Tűzz ki magad elé egy kisebb célt – például egy-két emberrel röviden beszélgetni – és ha az megvan, akkor tekintsd sikeresnek az adott eseményt. És onnantól kezdve ha elfáradtál vagy sok volt már az emberekből, akkor nyugodtan haza is mehetsz.

Mindennek a kulcsa tulajdonképpen az, hogy elfogadd a saját működésedet és ütemedet. Ezután pedig ahhoz igazítsd azt, ahogyan a társasági helyzeteket, eseményeket kezeled.

További cikkek a témában

Nyári depresszió

június 8, 2022 Nincs hozzászólás

Nyár van, az élet szép, gondtalan és könnyű…Sokáig van világos, részt lehet venni mindenféle szabadtéri programon egyszóval minden adott, hogy ezeket a hónapokat maradéktalanul kiélvezzük.