Válságban érzed a kapcsolatodat? Úgy érzed, hogy valahol útközben ’elveszett valami’ és már semmi nem olyan, mint amilyennek szeretnéd? Talán az is felmerül benned, hogy érdemes-e folytatni – de dönteni mégsem tudsz. Közben pedig kétségbeesetten keresgéled a jeleket, amik utat mutathatnának és megkönnyítenék a döntést. 

Ilyen és ehhez hasonló válsághelyzetek gyakran előfordulnak. Nagyon nehéz meghatározni, hogy meddig éri meg egy kapcsolatért dolgozni – hiszen mindegyik más.

Mira Kirshenbaum Menjek vagy maradjak című könyvével azoknak próbál segíteni, akik ilyen jellegű kapcsolati válsággal küzdenek. Könyvében úgynevezett ’diagnosztikai kérdéseket’ tesz fel, melyek arra késztetnek, hogy átgondoljuk az eddigieket és könnyebben döntsünk a folytatás vagy a szakítás mellett. 

A döntést persze nem feltétlenül ezektől a kérdésektől (azaz a megválaszolásuktól) fogjuk megkapni, de némi kapaszkodót, segítséget nyújthatnak az átgondolásban.

Kapcsolati válság és ambvivalencia

A szerző a könyvét elsősorban azoknak szánta, akik válaszút előtt állnak: kitartsanak a kapcsolatban, újra elköteleződve a másik mellett vagy lépjenek ki végleg, felszabadulva és elkezdve egy új és (remélhetőleg) jobb életet?

A kérdés egyszerűen hangzik és vannak esetek, amikor egyértelmű a döntés. Létezik azonban egy úgynevezett kapcsolati ambvivalencia – és ez az, ami az egészet nehézzé teszi.

Mi az a kapcsolati ambvivalencia?

Azt jelenti, hogy a kapcsolatod ahhoz túl jó, hogy megszakítsd, időről időre viszont komolyan elgondolkozol azon, hogy nem kellene folytatnod. 

’Túl jó’, mert nincs olyan nyilvánvaló probléma, ami miatt azonnal be kellene fejezni – például olyasmi, hogy a párod folyamatosan megcsal. Mégsem vagy boldog benne, mert például azt érzed, hogy egyre fogy az önbizalmad és a párod egyáltalán nem ismer el téged.

Azaz ha nem is napi szinten, de rendszeresen vívódsz azon, hogy ’menj, vagy maradj’.

Egy idő után pedig már komolyabban elkezdesz azon gondolkodni, hogy van-e így értelme, jövője az egésznek – mert nem érzed igazán jól. magad benne, de kiszállni legalább ennyire félelmetesnek tűnik.

Ez az állapot a kapcsolati ambvivalencia és ennek feloldásában segíthet azoknak a kérdéseknek a végiggondolása, amelyeket a szerző feltesz a könyvében.

Nézzünk meg ezekből néhányat!

1. A régi szép idők

Az első dolog, amit érdemes végiggondolnod, hogy volt-e a kapcsolatotoknak olyan igazán szép, felhőtlen időszaka? Amikor tényleg nagyon jól mentek a dolgok és nagyon közel érezted magad a másikhoz?

Lehet, hogy a kezdeti szép időszak felidézése ad annyi muníciót, hogy újra érdemesnek érezd, hogy energiát tegyél a dologba. De az is lehet, hogy fájdalmasan nézel majd szembe azzal, hogy valójában sosem volt olyan igazán jó időszakotok, hogy valami már a kezdet kezdetén sem működött

2. Árulkodó tettek

Sokszor előfordul, hogy még magunknak sem valljuk be, hogy már a távozás, a  szakítás mellett döntöttünk a lelkünk mélyén… De erről csak a tetteink árulkodhatnak – és elsőre még nem is nyilvánvalóan. 

Arról lehet felismerni ezt a helyzetet, hogy vannak olyan tetteink, amelyekkel szinte kizárjuk a másikat az életünkből. Ezzel pedig előrevetítjük, hogy igazából olyan életet szeretnénk, amiben a párunk nincs benne.

Például elfogadsz egy külföldi munkát vagy ösztöndíjat olyan országba, ahova szinte biztosan nem tud vagy nem akar követni a párod – így mindketten kénytelenek lesztek egy egymás nélküli életre berendezkedni. Nem mersz szakítani a másikkal, sőt, talán magadnak sem vallod be, hogy a szíved mélyen ezt szeretnéd – ám a tetteid árulkodók.

Ha tehát arra a kérdésre, hogy ’tettél-e olyan lépést, amely arra utal, hogy nem tervezel a másikkal’ a válaszod igen, akkor lehet, hogy a lelked mélyén már a távozás mellett döntöttél.

3. Közös érdeklődés, hobbi

Lényeges összetartó erő lehet egy kapcsolatban a közös érdeklődés – olyasmi, ami nem a közös gyerekekről szól, hanem amit a távolabbi, már felnőtt gyerekek melletti jövőben is együtt tudnátok csinálni.

Ha van ilyen a kapcsolatotokban, akkor az jó jel lehet arra vonatkozóan, hogy van még benne tartalék, amihez nehezebb időkben vissza lehet nyúlni.

Ha viszont semmilyen közös érdeklődésetek nincsen és egyébként is vannak problémáitok, akkor kevesebb esély van arra, hogy érdemesnek tartsátok megmenteni a kapcsolatot.

4. Támogatás és az igények tiszteletben tartása

Vajon mennyire veszi figyelembe a párod az igényeidet? El tudja-e akkor is fogadni, ha nem ért egyet veled, és hajlandó kompromisszumos megoldást keresni?

Vannak kapcsolatok, ahol jellemzően az egyik fél dönt, és a másiknak könnyebb is úgy, ha nincs a vállán ez a súly. Ez így akár működhet is, ha mindkettőtöknek  megfelel.

Rossz jel viszont ha erre a kérdésre az a válaszod, hogy mindig a másik igényeinek kell teljesülnie és a te kívánságaid csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nincsenek figyelembe véve. Hosszú távon ez valószínűleg nagyon nehezen fenntartható állapot – főleg, ha a párod döntései zömében ellentétesek azzal, ahogyan te elképzeled a dolgokat.

(Egészséges határokról és egymás tiszteletben tartásáról egy kapcsolatban itt olvashatsz.)

5. Kedvesség és odafigyelés – vagy pont az ellenkezője?

Talán nem is kell külön hangsúlyozni mennyire romboló egy olyan kapcsolatban lenni, ahol a másik folyamatosan bántó vagy megalázó hangnemben beszél veled. Kimerülhet ez folyamatos csipkelődésben és gonoszkodásban is, de előfordulhat, hogy kifejezetten azt érzed, a társad folyamatosan bánt és megaláz.

Hosszabb távon nagy károkat okoz, ha egy ilyen kapcsolatban élsz. Tönkreteszi az önbizalmadat és egy idő után már észre sem veszed, hogy nincs rendjén ha így beszélnek veled.

Persze nem feltétlenül csak szavakban nyilvánulhat meg az ilyenfajta semmibe vevés, vagy megalázás. Lehet, hogy csak annyi történik, hogy a párod rendszeresen ’eltűnik’ napokra, nem válaszol az üzeneteidre…

Majd mintha mi sem történt volna, egyszer csak megjelenik.  Ilyenkor azt veheted észre, hogy már meg sem mered kérdezni, hogy mi történt, mi volt ez az egész mert félsz, hogy akkor megint el fog tűnni. Egyszóval szép lassan kezd egyre csökkenni az önbizalmad és egyre kevesebbnek érzed magad.

Ha ilyet tapasztalsz, az mindenképpen intő jel arra vonatkozóan, hogy ha egy ilyen kapcsolatban a maradás mellett döntesz, akkor az az önbizalmadra szinte biztosan rossz hatással lesz. 

6. Meg tudjátok beszélni a dolgokat, vagy a szőnyeg alá söpritek a problémákat?

A problémák legyőzésének és annak, hogy egy kapcsolat új lendületet kapjon fontos része az is, hogy őszintén tudjatok egymással beszélgetni. Azokról a dolgokról is, amelyek kellemetlenek, de a kapcsolatotok jövője szempontjából fontosak lennének.

Ha a kapcsolatotokra gondolva úgy látod, hogy a pároddal nem lehet komolyabb témákról beszélgetni és rendszeresen megpróbálja elkerülni a kellemetlen, nehezebb beszélgetéseket, akkor ezzel nagyon nehézzé teszi, hogy a kapcsolat új lendületet kapjon.

Sőt, a legtöbb esetben érdemes komolyan elgondolkozni azon, hogy érdemes-e folytatni egy olyan kapcsolatot, amelyben semmilyen komolyabb vagy kényelmetlenebb témáról nem lehet beszélni.

További kérdések 

Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések átgondolására kapunk alkalmat a könyv elolvasása során. A szerző összesen 12 ún. ’diagnosztikai kérdést’ tesz fel, melyek megválaszolása segíthet a ’menjek vagy maradjak’ eldöntésében.

Természetesen önmagában a kérdések megválaszolása alapján nem lehet dönteni, de a kapcsolatok legalapvetőbb problémáira felhívhatják a figyelmet.

Ez pedig már jó alap lehet a változtatáshoz vagy ahhoz, hogy a kapcsolat felbontása mellett döntsünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .