Előfordult már veled, hogy megtettél olyan dolgot, ami ellentmondott a nézeteidnek, a magadról alkotott véleményednek, sőt, az ésszerűségnek is? Holott érezted, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel mert kellemetlen, ellentmondásos érzéseid voltak – ami nem más, mint a kognitív disszonancia. Ez a pszichológiában jól ismert jelenség az élet minden területén jelentkezhet. Röviden összefoglalva azt az ellentmondást jelenti, amikor a belső meggyőződésünk nem egyezik azzal, ahogy egy-egy helyzetben cselekszünk. Ami természetesen nem éppen jó érzés, sőt, kifejezetten feszültté tehet és ezt a feszültséget mindenáron csökkenteni szeretnénk. A legtöbb esetben úgy, hogy megmagyarázzuk magunknak a dolgot…
Nézzünk erre néhány példát!
Előfordult már veled, hogy volt egy problémád és megkérted egy barátodat, hogy találkozzon veled aznap este? Elég jó barátról van szó, és te is megtetted volna ugyanezt a helyében. Szóval megkérted és ő azt válaszolta, hogy „most nem ér rá ilyen dolgokra”.
Mire te: „persze-persze, megértem, tulajdonképpen nincs is semmi gond, megvagyok…” Pedig valójában arra gondoltál, hogy a) a helyében te megtetted volna, hogy beszélgess vele, amikor szükséged van rá és b) mire valók a barátok, ha nem erre?
De miután visszautasított elkezdted átgondolni a dolgot, és szép lassan meggyőzted magad, hogy tulajdonképpen nincs azzal gond, hogy nincs melletted…Nem kötelessége és különben is…Egyszóval mentegetted őt saját magad előtt is, bár valahol érezted, hogy nincs ez így rendben…
Mi a kognitív disszonancia?
A kifejezést egy Fesstinger nevű szociálpszichológus vezette be a 20. század közepén, 1957-ben. Akkor jelentkezik, amikor a viselkedésünk nincs összhangban azzal, ahogyan egy adott dologról vagy helyzetről vélekedünk. Például tudjuk, hogy nem kellene az utolsó pillanatra hagyni az állásinterjúra való felkészülést, mégis azt tesszük. Vagy a legközismertebb példa dohányzás: noha pontosan tudja mindenki, hogy káros, a legtöbben mégsem hagyják abba.
Mikor lép a kognitív disszonancia a képbe? Akkor, amikor annak ellenére, hogy tudjuk egy dologról, hogy nem helyes, mégis megtesszük – fellép a disszonancia, azaz a ’zavar a rendszerben’. Ezt a zavart az agyunk minden lehetséges módon mérsékelni igyekszik. Például úgy, hogy magunknak is megmagyarázzuk miért nem baj, hogy úgy cselekedtünk, ahogy. Magyarul ahelyett, hogy a viselkedésünket változtatnánk meg (pl.abbahagyjuk a dohányzást) a nézeteinket változtatjuk meg. Győzködjük magunkat, hogy ‘nincs ezzel semmi baj, igazából minden csak a genetikán múlik, a nagymama is 87 évet élt és 20 éves kora óta dohányzott’.
A disszonancia feloldása
Amikor olyan helyzettel találkozunk, ahol a viselkedésünk ellentétben áll a saját belső meggyőződésünkkel, akkor csökkenteni próbáljuk az emiatt érzett belső feszültséget. Ezt a feszültséget, azaz a kognitív disszonanciát, háromféle módon próbáljuk meg csökkenteni:
1. A viselkedésünket változtatjuk meg úgy, hogy jobban megfeleljen a saját belső meggyőződésünknek – például a dohányzás abbahagyása.
2. Új információkat próbálunk gyűjteni, amivel még inkább meg tudjuk magyarázni a viselkedésünket – például bizonyítékokat az ismeretségi körünkből, hogy a dohányzás ellenére mennyien éltek sokáig a családból:)
3. Vagy megmagyarázzuk magunknak a viselkedésünket és egyben fel is mentjük magunkat (pl.: jobb a szenvedélyes de rövid élet, mint a hosszú unalmas vagy de így legalább nem vagyok ideges, stb….).
Hogyan jelentkezhet a kognitív disszonancia kapcsolatokban?
A belső meggyőződésünk és a tetteink között feszülő ellentmondás az élet bármely területén jelentkezhet – kapcsolatainkban is.
Nézzünk meg erre néhány példát.
Gyakori történet, hogy egy kapcsolat jól indul, de egy idő után az egyik fél (nevezzük A-nak) elkezd ’kihátrálni’, nem ér rá, nincs kedve a közös programokhoz, netán egyre csúnyábban viselkedik a másikkal (legyen ő B).
Ilyenkor B nem igazán érti mi történt, megbántva érzi magát és nagyon rosszul esik neki a dolog. A kognitív disszonancia ott jelentkezik, hogy:
- B szereti A-t,
- viszont B nem igazán érti A viselkedését (azt, hogy miért kezdte hanyagolni).
B ennek hatására belső feszültséget érez, hiszen A viselkedéséből úgy tűnik, mintha már nem szeretné őt – amit nehéz elhinni és elfogadni. Azt sem tudja, hogy mitévő legyen most. Az így felmerülő kognitív disszonanciát ösztönösen csökkenteni szeretné (és valljuk be, mindannyian így lennénk ezzel hasonló helyzetben…) Ezért a fenti két dolog közül (szereti A-t, de a viselkedését nem szereti) valamelyiket meg kell változatnia.
B a következő módokon tudja tompítani a disszonancia érzését:
- Elfogadja A viselkedését, alkalmazkodik hozzá és ezentúl akkor találkoznak amikor A akar, kicsit visszább vonul és próbál még többet beletenni a kapcsolatba. Sőt, meg is magyarázza magának, hogy miért érdemes A nyilvánvaló távolodása ellenére ebben a kapcsolatban maradni.
- B elfogadja A viselkedését és megpróbál magyarázatot is keresni rá. Például ‘biztosan kötődési problémái vannak, biztosan a gyerekkora volt rossz, lehet, hogy nincs ideje, stb‘. És benne marad a kapcsolatban, amiben tuljadonképpen nem érzi jól magát – hiszen az teljesen A feltételei szerint zajlik.
- Vagy felméri a helyzetet, végiggondolja és arra jut, hogy mivel még a kapcsolat elején vannak, valószínűleg A nem gondolja annyira komolyan az egészet. Talán nem szerelmes és mivel ő (B) nem ilyen kapcsolatot szeretne még most, az elején lezárja.
Természetesen a harmadik változat a legritkább, sokkal jellemzőbb ránk az, hogy magyarázatot keresünk a másik viselkedésére, megpróbáljuk megérteni, stb. (Ha kíváncsi vagy arra, hogyan tarthatod meg a határaidat egy kapcsolatban, akkor arról itt olvashatsz).
Persze azért sokszor előfordul az is, hogy egy helyzet egészen nyilvánvalóan rossz és ezt a lelkünk mélyén tudjuk is. Mégis a meggyőződésünk ellenére cselekszünk – és meg is magyarázzuk magunknak, hogy miért tettük kell így cselekednünk.
Hogyan jelentkezhet még?
A kognitív disszonancia nemcsak a kapcsolatok terén jelentkezhet, hanem az élet egyéb területein is, például:
1. Nagyon szerettél volna bejutni egy menő egyetemre, mindent meg is tettél érte. Amikor bekerültél, akkor már nem is tűnt olyan különlegesnek az a hely, őszintén szólva nem is annyira tetszett. Ezt persze nem nagyon merted senkinek sem mondani, mert mindenki nagyon örült és büszke volt rád, amiért bejutottál. Így elkezdted megmagyarázni magadnak, hogy mégis miért is jó ez neked. Csak közben valahogy mégsem érzed jól magad ebben a helyzetben.
2. Nem nagyon akarsz elkezdeni egy határidős feladatot, ezért még egy utolsó játékot lejátszol a telefonodon. Aztán még egyet. Tudod, hogy ez nem jó, hogy valójában halogatsz de megmagyarázod magadnak, hogy ez nem baj. Sőt, hasznos mert ’az elmédnek szüksége van arra a felfrissülésre amit a játék jelent, utána csak jobban fog menni a munka’.
3. Vagy puskáztál a vizsgán. Tudod, hogy amit tettél nem helyes és van is némi lelkiismeretfurdalásod…Ezért megmagyarázod magadnak, hogy tulajdonképpen semmi rosszat nem csináltál, hiszen a vizsga olyan nehéz volt, hogy nem is lehet máshogy átmenni rajta…
Ezeket a dolgokat legtöbbször nem tudatosan tesszük, hiszen nem mindig könnyű tetten érni a kognitív disszonanciát..
A leginkább árulkodó jel az lehet ha nem érezzük jól magunkat egy helyzetben, mégis folyton győzködjük magunkat róla, hogy jó ez nekünk …De mintha mégsem működne a győzködés, a belső feszültség nem akar csökkenni…
Ha a dolog nagyobb horderejű (mondjuk nem egy iskolai puskázás miatt érzett lelkiismeretfurdalás) és úgy érzed, hogy egyedül nem tudod kibogozni a szálakat, akkor érdemes segítséget kérni. Hiszen a probléma összetett lehet és előfordulhat az is, hogy a belső meggyőződésed (pl. neked úgysem sikerülhet semmi)az , amit leginkább érdemes lenne felismerni és megváltoztatni ahhoz hogy teljesebb életet tudj élni.
Ha mélyebben is foglalkoznál az elakadásaiddal és fejkesztenéd az önbizalmadat akkor szeretettel ajánlom a Légy egy jobb önmagad online tanfolyamot, ahol többek között ezekkel a témákkal is foglalkozni fogunk.
További részletek és jelentkezés: Légy egy jobb önmagad online tanfolyam
2 hozzászólás on Kognitív disszonancia – amikor nem azt teszed, amit gondolsz
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Köszönöm ezt a magyarázatot. Kétszer éltem át mély belső meghasonulást – és most már a nevét is, hátterét is tudom. Mindkettő munkahelyi helyzet volt, amit én úgy oldottam fel, hogy felmondtam mindkét helyen.
Igen, sajnos van, hogy az a legjobb megoldás, ha nem maradunk benne egy helyzetben…