Előfordult már veled, hogy megtettél olyan dolgot, ami ellentmondott a nézeteidnek, a magadról alkotott véleményednek, sőt, az ésszerűségnek is? Holott érezted, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel mert kellemetlen, ellentmondásos érzéseid voltak – ami nem más, mint a kognitív disszonancia.
Ez a pszichológiában jól ismert jelenség az élet minden területén jelentkezhet. Röviden összefoglalva azt az ellentmondást jelenti, amikor a belső meggyőződésünk nem egyezik azzal, ahogy egy-egy helyzetben cselekszünk. Ami természetesen nem éppen jó érzés, sőt, kifejezetten feszültté tehet és ezt a feszültséget mindenáron csökkenteni szeretnénk. A legtöbb esetben úgy, hogy megmagyarázzuk magunknak a dolgot…
Valószínűleg mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor olyasmit tettünk, ami teljesen ellentmondott a nézeteinknek, az elveinknek vagy éppen annak, ahogyan magunkat látjuk. A kognitív disszonancia elválaszthatatlan része az életünknek – hiszen időről-időre ’ellentmondásba keveredünk’ önmagunkkal.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen sokszor egészen hétköznapi történések ezek. Például lehet, hogy egy barátod segítséget kért tőled, de te valahogy mégsem értél rá és ezért rossz érzéssel ugyan, de nemet mondtál. Tudtad, hogy fontos lenne neki, hogy ott legyél és éppen meg is tudtad volna oldani, mégsem tetted. Utólag viszont kellemetlenül érezted magad miatta.
Nézzünk meg egy példát!
Előfordult már veled, hogy volt egy problémád és megkérted egy barátodat, hogy találkozzon veled aznap este? Elég jó barátról van szó, és te is megtetted volna ugyanezt a helyében. Szóval megkérted és ő azt válaszolta, hogy „most nem ér rá ilyen dolgokra”.
Mire te: „persze-persze, megértem, tulajdonképpen nincs is semmi gond, megvagyok…” Pedig valójában arra gondoltál, hogy a) a helyében te megtetted volna, hogy beszélgess vele, amikor szükséged van rá és b) mire valók a barátok, ha nem erre?
De miután visszautasított elkezdted átgondolni a dolgot, és szép lassan meggyőzted magad, hogy tulajdonképpen nincs azzal gond, hogy nincs melletted…Nem kötelessége és különben is…Egyszóval mentegetted őt saját magad előtt is, bár valahol érezted, hogy nincs ez így rendben…
Mi a kognitív disszonancia?
A kifejezést egy Fesstinger nevű szociálpszichológus vezette be a 20. század közepén, 1957-ben. Akkor jelentkezik, amikor a viselkedésünk nincs összhangban azzal, ahogyan egy adott dologról vagy helyzetről vélekedünk. Például tudjuk, hogy nem kellene az utolsó pillanatra hagyni az állásinterjúra való felkészülést, mégis azt tesszük. Vagy a legközismertebb példa dohányzás: noha pontosan tudja mindenki, hogy káros, a legtöbben mégsem hagyják abba.
Mikor lép a kognitív disszonancia a képbe? Akkor, amikor annak ellenére, hogy tudjuk egy dologról, hogy nem helyes, mégis megtesszük – fellép a disszonancia, azaz a ’zavar a rendszerben’. Ezt a zavart az agyunk minden lehetséges módon mérsékelni igyekszik. Például úgy, hogy magunknak is megmagyarázzuk miért nem baj, hogy úgy cselekedtünk, ahogy. Magyarul ahelyett, hogy a viselkedésünket változtatnánk meg (pl.abbahagyjuk a dohányzást) a nézeteinket változtatjuk meg. Győzködjük magunkat, hogy ‘nincs ezzel semmi baj, igazából minden csak a genetikán múlik, a nagymama is 87 évet élt és 20 éves kora óta dohányzott’.
Pszichológiai szempontból a kognitív disszonancia egyik kulcseleme az önértékelésünk megőrzésére irányuló törekvés. Az emberek általában szeretnék magukat koherens, következetes és logikus lényként látni. Amikor valaki olyasmit tesz, ami ellentmond a saját önképének, ez a disszonancia fenyegeti az önértékelését. Ezért is olyan erős a késztetés, hogy megmagyarázzuk, racionalizáljuk vagy megváltoztassuk a viselkedésünket vagy hiedelmeinket, hogy visszaállítsuk a belső harmóniát.
A kognitív disszonancia evolúciós szerepe
Érdekes szempontból közelíthetünk a kognitív disszonancia kérdéséhez, ha az evolúciós pszichológia felől vizsgáljuk. Az emberi agy valószínűleg azért fejlesztette ki ezt a mechanizmust, hogy segítsen gyorsan dönteni, amikor a túlélés volt a tét.
Hiszen ha őseink közül valaki ellentmondást tapasztalt a cselekedetei és a hiedelmei között – például, hogy egy adott étel biztonságos-e vagy nem, akkor a disszonancia késztethette arra, hogy feloldja a benne dúló feszültséget . Ezzel párhuzamosan pedig gyorsan döntést hozzon – csökkentve a stresszt és növelve a túlélési esélyeit.
Ma már ugyan nem a túlélés a tét, de az agyunk továbbra is igyekszik minimalizálni a disszonanciát, hogy fenntartsa a mentális egyensúlyt.
Hogyan jelentkezhet a kognitív disszonancia kapcsolatokban?
A kapcsolatok terén a kognitív disszonancia különösen gyakran jelentkezik. Képzeljük el, hogy van egy jól induló kapcsolatunk, ám idővel a partnerünk elkezd távolodni tőlünk. Kevesebbet találkozik velünk, ritkábban keres, és egyre kevesebb közös programban vesz részt.
Ebben a helyzetben valószínűleg összezavarodunk, hiszen szeretjük a partnerünket, de az ellentmondás a szeretet és a partner viselkedése között feszültséget okoz bennünk. Ebben a helyzetben számos stratégiához folyamodhatunk, hogy csökkentsük a disszonanciát: elfogadhatjuk és racionalizálhatjuk a partner viselkedését, vagy megpróbálhatunk több energiát fektetni a kapcsolatba, hogy visszanyerjük a figyelmét.
Ugyanakkor bármit is teszünk, belül mélyen érezzük, hogy valami nincs rendben – sem a kapcsolattal, sem azzal, hogy bár legszívesebben rákérdeznénk mi a probléma, mégsem tesszük. Ez pedig egy ellentmondást, kognitív disszonanciát okoz – hiszen a saját, belső meggyőződésünk egészen mást sugall, mint amit végül teszünk.
A „kis füllentés” és az őszinteség dilemmája
Képzeljünk el egy helyzetet, ahol valaki azt ígérte a párjának, hogy együtt töltik a szombat estét, de közben a barátai is meghívják egy spontán buliba. Bár az ígéret szerint a párjával kellene lenni, a bulizás vonzóbbnak tűnik, ezért azt mondja a párjának, hogy munkaügyben el kell mennie.
Később a buliban bűntudatot érezhet, hiszen tisztában van vele, hogy nem volt őszinte. Ezt a disszonanciát azzal próbálja enyhíteni, hogy megpróbálja megmagyarázni a tettét: „Ez csak egy kis hazugság, és úgysem volt olyan fontos az a közös este, ráadásul régóta nem találkoztam a barátaimmal.”
A párkapcsolati kompromisszum és a saját igények figyelmen kívül hagyása
Ha például egy pár egyik tagja nagyon szereti a természetet és a kirándulásokat, míg a másik inkább városi programokat kedvel, az is okozhat feszültséget valamelyik, vagy akár mindkét félben.
Tegyük fel, hogy egyik hétvégén a természetjáró fél javasolja, hogy menjenek túrázni, de a másik inkább egy városi fesztivált választana. Végül, hogy elkerüljék a vitát, a természetkedvelő beleegyezik a városi programba, de belül feszültséget érez, mert úgy érzi, hogy megint az ő igényei lettek figyelmen kívül hagyva. Ezt a disszonanciát azzal próbálja csökkenteni, hogy azt mondja magának: ” Fontosabb, hogy jól érezzük magunkat együtt, és biztos lesz még alkalom a túrázásra.”
Az exekkel való barátság és a féltékenység
Gyakori eset az is, amikor egy kapcsolatban élő rendszeresen találkozik az exével, de azt mondja, hogy csak barátok. Ilyenkor a másik felet, bár megbízik a párjában, mégis zavarja a dolog, és féltékenységet érez. Mivel nem akar konfliktust okozni, megpróbálja elnyomni ezt az érzést, és azzal nyugtatja magát: „Ha tényleg csak barátok, akkor nincs miért aggódnom. Talán csak túlreagálom a dolgot.”
Így próbálja feloldani a belső disszonanciát, amit a bizalom és a féltékenység közötti ellentmondás okoz.
A kapcsolat elején tapasztalt intő jelek figyelmen kívül hagyása
Képzeljünk el valakit, aki új kapcsolatba kezd, és bár a párja néhány viselkedése (például a féltékenység, vagy az elköteleződéstől való félelem) zavarja, mégis úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket.
Benne marad a kapcsolatban, mert azt gondolja, hogy ezek csak apróságok, és talán idővel megváltoznak. A belső disszonanciát – ami az aggodalmai és a kapcsolat fenntartására irányuló vágya között keletkezik – azzal próbálja csökkenteni, hogy racionalizál: „Senki sem tökéletes, és talán túl szigorú vagyok vele. Majd ha elmélyül a kapcsolatunk, akkor jobbra fordulnak a dolgok.”
A „megérdemlem a boldogságot” és a mérgező kapcsolat dilemmája
Érzelmileg. bántó, mérgező kapcsolatokban szintén gyakori lehet a kognitív disszonancia. Ilyenkor az érintett úgy érzi, nem tud kilépni a kapcsolatból, mert fél a magánytól.
Noha belül tudja, hogy jobbat érdemelne, a disszonanciát azzal próbálja enyhíteni, hogy mentegeti a párját: „Ő is csak stresszes, biztosan jobb lesz, ha rendeződnek a dolgok. Én is tehetnék többet a kapcsolatért.”
Kognitív disszonancia a mindennapokban
Nemcsak a kapcsolatokban, hanem az élet más területein is gyakran szembesülünk kognitív disszonanciával. Például, ha valaki nagyon szeretne bekerülni egy neves egyetemre, de amikor végül sikerül, rájön, hogy az intézmény nem is olyan különleges, sőt, nem is érzi jól magát ott.
Ebben az esetben is felléphet a disszonancia, hiszen a korábbi célok és a valóság nem egyeznek. Hajlamosak lehetünk arra, hogy racionalizáljuk a helyzetet: „Talán mégiscsak jó helyen vagyok, csak még nem ismertem meg minden előnyét az egyetemnek”.
Másik gyakori példa a halogatás, amikor tudjuk, hogy el kellene kezdenünk egy fontos feladatot, de inkább más tevékenységekkel töltjük az időt – például a közösségi oldalak nézegetésével. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a viselkedés nem helyes, de azzal próbáljuk magunkat megnyugtatni, hogy szükségünk van egy kis kikapcsolódásra, hogy jobban tudjunk teljesíteni később.
Vagy például elkötelezettek vagyunk az egészséges életmód iránt, rendszeresen edzünk, és odafigyelünk az étrendünkre. Egy baráti összejövetelen azonban nem tudunk ellenállni egy. hatalmas adag csokitortának. Bár tudjuk, hogy ez nem illik bele az egészséges életmódunkba, mégis megesszük.
Az ellentmondás – az, hogy egészségesen szeretnénk élni, de mégis édességet eszünk – kognitív disszonanciát okoz. Ilyenkor talán azzal próbáljuk feloldani ezt a feszültséget, hogy azt mondogatjuk magunknak: „Csak ma, hiszen ma kivételes nap van”, vagy „Holnap majd ledolgozom ezt az extra kalóriát az edzőteremben”.
A disszonancia feloldása
A kognitív disszonancia észrevétele és felismerése nem mindig egyszerű, hiszen gyakran automatikusan működik és nem is tudatosítjuk, hogy valójában mi zajlik bennünk.
Azonban ha gyakran tapasztalod azt, hogy nem érzed jól magad egy adott helyzetben, de folyamatosan próbálod magadat meggyőzni arról, hogy minden rendben van, az lehet a kognitív disszonancia jele.
Amikor a saját életedben a kognitív disszonanciát tapasztalod, első lépésként érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy mi az, ami valójában a feszültséget okozza.
Lehet, hogy a belső meggyőződéseid, amelyeket magadévá tettél, valójában nem is felelnek meg annak, aki vagy, és ezért érződik minden döntésed és cselekedeted ellentmondásosnak. Ebben az esetben érdemes lehet szakértő segítségét kérni, hogy fel tudd ismerni és meg tudd változtatni azokat a hiedelmeket, amelyek tudattalanul is akadályoznak.
A pszichológiai gyakorlatokban, különösen a kognitív viselkedésterápiában, nagy hangsúlyt fektetnek az önreflexióra. Az önreflexió lehetővé teszi, hogy tudatosan felismerd a kognitív disszonancia jeleit, és ne automatikus, hanem átgondolt válaszokat adj rájuk.
Például, ha észreveszed, hogy feszültséget érzel egy adott helyzetben, megállhatsz, és megvizsgálhatod, hogy mi okozza azt. Ezt követően tudatos döntést hozhatsz arról, hogy hogyan szeretnéd kezelni a helyzetet – legyen az a viselkedés megváltoztatása, vagy a hiedelmek átgondolása.
Összefoglalás
A kognitív disszonancia egy rendkívül összetett és érdekes pszichológiai jelenség, amely az élet szinte minden területén megjelenik. Legyen szó kapcsolatokról, munkahelyi helyzetekről, döntéshozatalról, vagy egészségügyi kérdésekről, a disszonancia felismerése és kezelése segíthet abban, hogy jobban megértsd önmagad, és kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életet élhess.
Ha képes vagy tudatosan szembenézni ezekkel a belső ellentmondásokkal, akkor sokkal könnyebben hozhatsz olyan döntéseket, amelyek valóban összhangban vannak a meggyőződéseiddel és céljaiddal.
2 hozzászólás on Kognitív disszonancia – amikor nem azt teszed, amit igaznak gondolsz
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Köszönöm ezt a magyarázatot. Kétszer éltem át mély belső meghasonulást – és most már a nevét is, hátterét is tudom. Mindkettő munkahelyi helyzet volt, amit én úgy oldottam fel, hogy felmondtam mindkét helyen.
Igen, sajnos van, hogy az a legjobb megoldás, ha nem maradunk benne egy helyzetben…