A magasan funkcionáló szorongás
Bár a ‘magasan funkcionáló szorongás’ nem orvosi vagy pszichiátriai kórkép mégis sokan vannak, akik a szorongásnak ezzel a fajta nehezen beazonosítható és észrevehető, ám a mindennapjaikat átható és megnehezítő típusával élnek.
A magasan funkcionáló szorongás nem szerepel a hivatalos diagnosztikai kézikönyvekben, mint például a DSM-5-ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), azonban a jelenség nagyon is valós. Ez a típusú állandó, a mindennapokat megnehezítő aggodalom, rágódás gyakran rejtve marad, mivel az érintettek nem mutatják a szorongás klasszikus jeleit. Ehelyett éppen az ellenkezője látszik: magas teljesítmény, folyamatos aktivitás és sikeresség. Az ilyen emberek szorongása belső feszültségként jelentkezik, amit a külvilág felé nem mutatnak.
A hagyományos, azaz a pszichiátriában és pszichológiában jól ismert szorongás inkább megbénítja, akadályozza az embert a hétköznapi életében, társas kapcsolataiban (például szociális szorongás vagy pánikrohamok).
A magasan funkcionáló szorongás ennek pont az ellenkezője: folytonos cselekvésre sarkall. Az ilyen emberek meglehetősen produktívak, folyton tevékenykednek és sokszor sikeresek is. És mivel nincs rájuk írva, hogy szoronganak sokáig úgy tűnhet, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Holott valójában elég sokat kételkednek magukban, megkérdőjelezik a saját döntéseiket, tetteiket és a cselekedeteik egy része is belső feszültségről árulkodik. A legnagyobb különbség a hagyományos szorongáshoz képest az, hogy a magasan funkcionáló szorongók szinte folyamatosan úgy érzik, hogy nem tettek eleget, hogy még többet és többet kellene teljesíteniük.
Nézzük meg, milyen jellemző gondolatok, érzések fordulhatnak elő a magasan funkcionáló szorongóknál!
1. Túlzott aggodalmaskodás – szinte minden miatt
Legyen az bármilyen kis jelentőségű, már-már lényegtelen dolog. A világon mindenen képes vagy aggódni, a karrieredtől elkezdve a kapcsolatodon át az anyagi helyzetedig de félhetsz a betegségektől vagy rágódhatsz azon, hogy a következő családi esemény elég jól fog-e sikerülni.
Ami közös mindezekben az aggodalmakban, hogy legtöbbször nem állnak arányban az esemény jelentőségével. Valahogy minden félelmet keltőnek, valamiképpen veszélyesnek tűnik, telis-tele buktatókkal…És még ha sikerül is megoldani ezeket a ’problémákat’ sosem vagy teljesen elégedett az eredménnyel, mindig van egy olyan érzésed, hogy ez nem elég jó, hogy lehetne még jobb is…
2. És mintha semmi nem enyhítené az aggodalmakat
Pedig ismered az összes módszert: meditáció, légzéstechnika, jóga – de semmi nem segít….Vagy ha mégis, csak átmenetileg.. Egy kis idő elteltével újra előjönnek ugyanazok a gondolatok, félelmek. Amelyek ugyan nem akadályoznak a mindennapi életedben, hiszen megoldod a feladataidat és éled az életed, de a folytonos (enyhe vagy erősebb) aggodalom, a ‘csak akkor vagyok elég jó, ha maximálisan teljesítek’ mindig jelen van.
Mi állhat ennek a hátterében?
A magasan funkcionáló szorongás hátterében gyakran állnak olyan korai élmények vagy családi minták, amelyek azt sugallják, hogy az értékünket a teljesítményünk határozza meg. Ilyenkor a szorongás egyfajta motorrá válhat, amely folyamatos cselekvésre buzdít. Ám ennek ára van: a belső feszültség és az elégedetlenség sosem múlik el teljesen.
3. A szorongás a mindennapi életedre is hatással van
De nem úgy, hogy nem tudsz miatta emberek közé menni vagy legszívesebben fel sem kelnél reggel az ágyból. Másoknak talán fel sem tűnik semmi…
Mégis úgy érezheted, hogy a folyamatos aggodalmak jelentősen megnehezítik, hogy jól érezd magad bizonyos helyzetekben. Lehet, hogy sosem érzed magad biztonságban a kapcsolataidban, vagy mindig úgy érzed, hogy nem hibázhatsz a munkádban. Lehet, hogy ezt mások észre sem veszik, az érzés azonban olyan, mintha minden egyes napban lenne valami nyomasztó, mintha sosem tudnál teljesen megnyugodni.
4. Tökéletességre törekvés
Akármilyen helyzet legyen is az: a munkában, az iskolában, a kapcsolataidban – mindenben a tökéletességre törekszel. És ez az irreális elvárás önmagaddal szemben oda vezet, hogy folyton attól tartasz, hogy nem tudsz az elvárásoknak megfelelni. Egyfajta mindent vagy semmit gondolkodás jellemző rád, valami olyasmit érzel, hogy ‘ha valamit nem tudok tökéletesen megcsinálni, akkor az nem is ér semmit’.
A maximalizmus gyakran összefügg a magasan funkcionáló szorongással. Az ilyen emberek általában rendkívül versengők, ambiciózusak és hajlamosak a perfekcionizmusra. Míg ezek a tulajdonságok előnyösek lehetnek a karrierben, hosszú távon kimerültséghez és krónikus szorongáshoz vezethetnek.
5. Szigorú rend szerint élsz és mindig nagyon elfoglalt vagy
A perfekcionizmus kontrolláló viselkedésben és rutinokban nyilvánulhat meg. Például még akkor sem hagysz ki edzést ha nagyon fáradt vagy, vagy éppen addig nem mész haza a munkahelyedről, amíg vannak megválaszolatlan emailjeid.
A tennivalóid listája pedig végtelen hosszúságú… .A hétvégéid jó előre el vannak tervezve és még véletlenül sincs olyan, ami teljesen szabad lenne, amikor nem kellene semmit sem csinálni…Talán időnként még viccelődsz is azon, hogy neked mindig kell valamit csinálni..Csakhogy ez pont arra jó, hogy elnyomd magadban a szorongást keltő gondolatokat.
A belső szorongás elkerülése
A magasan funkcionáló szorongók gyakran a túlzottan szigorú rutinhoz és a folyamatos tevékenységhez fordulnak, hogy elkerüljék a belső szorongásukat. Ez az úgynevezett „megküzdési mechanizmus” segít nekik fenntartani a látszólagos kontrollt az életük felett, miközben elnyomják a szorongásuk forrását. Az ilyen rutinok azonban hosszú távon kimerítőek lehetnek, és megakadályozhatják, hogy valódi megnyugvást találjunk.
6. Nem nagyon mersz nemet mondani
A ‘nem’ szó valahogy nem szerepel a szótáradban…Elvállalod azt a munkát is ami már sok lenne és amihez nincs is igazán kedved, nem mondasz le baráti meghívást akkor sem, ha szívesebben pihennél inkább otthon.
Hiszen nem szeretnél csalódást okozni…Ezért hajlamos vagy arra, hogy bizonyos helyzeteket ezerszer is átrágj: ‘Biztos, hogy jól tettem, hogy azt mondtam, amit…? Nem lehet, hogy máshogy kellett volna?’
Magasan funkcionáló szorongás esetén jellemző lehet továbbá, hogy:
- Nyugtalanságot, folytonos feszültséget érzel, mintha mindig előre kellene gondolkoznod, mintha mindig minden eshetőségre fel kellene készülnöd.
- Ezzel együtt mintha sosem tudnád teljesen kipihenni magad, fáradt és kimerült vagy. Persze, mindig megnyugtatod magad azzal, hogy majd a következő hosszú hétvégén vagy a jövő évi nyaraláson pihensz..
- Sokszor nehezedre esik koncentrálni arra, ami a jelen pillanatban történik…Mind a munkában, mind a magánéletben sokszor kapod azon magad, hogy valamilyen jövőbeli, még be sem következett dolog miatt aggódsz.
- Gyakran érzed magad ingerlékenynek és türelmetlennek és jelentéktelen apróságok is képesek felidegesíteni…Például nagyon zavarhat az, ha a kollégáid beszélgetnek amikor te dolgoznál..
- Lehet, hogy az alvással is nehézségeid vannak. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy álmatlanságban szenvednél, lehet, hogy csak sokszor felébredsz éjszakánként. Esetleg nehezen tudsz visszaaludni vagy egyáltalán nem is sikerül. És ilyenkor mindig eszedbe jut valami olyasmi, ami miatt aggódni lehet.
Nehezen észrevehető, pedig sokakat érint
Sokan vannak, akik ilyen problémákkal küzdenek de mivel teljesíteni tudják a feladataikat és képesek (sok esetben igen jól!) menedzselni az életüket, nem foglalkoznak a dologgal. Egyszerűen az életük, a személyiségük részének tekintik ezt a fajta szorongást és nyugtalanságot.
Valóban együtt lehet élni ezekkel a tünetekkel, hosszabb távon azonban olyan kompenzáló, káros viselkedésformákhoz vezethetnek mint például egy (vagy több) pohár bor megivása vagy a közösségi média oldalak túlzásba vitt nézegetése, sorozatfüggőség, stb… Ezek átmenetileg enyhíthetik a szorongást, valódi megoldást azonban nem jelentenek. Sőt, ronthatnak is a helyzeten és depresszióhoz vagy más, komolyabb problémákhoz vezethetnek.
Fontos felismerni, hogy ebben az esetben érdemes változtatni az életmódunkon, gondolkodásmódunkon vagy segítséget kérni, ha a változtatás egyedül nehéznek tűnik.
Ami segíthet
A pszichoterápia, különösen a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékony lehet a szorongás mögötti gondolkodási minták és hiedelmek feltárásában és átformálásában. Emellett a mindfulness és a relaxációs technikák is segíthetnek abban, hogy megtanuljuk kezelni a szorongást anélkül, hogy túlzottan kontrolláló vagy kimerítő rutinokat alakítanánk ki.