Az gaslighting-gal – azaz a magyar fordítás szerinti ’gázlángozással’ egyre többet foglalkoznak a pszichológiai jellegű cikkek, írások és egyéb források. Leginkább azzal a formájával, amikor van egy ’gázlángozó’ – aki valójában az érzelmi bántalmazó – és van egy bántalmazott fél, akinek az érzései, benyomásai folyamatosan meg vannak kérdőjelezve olyannyira, hogy egy idő után el is hiszi a manipulátornak, hogy amit tapasztal, az nem valós. A kifejezés, ahogy arról egy korábbi cikkemben már írtam, az 1940-ben készült Gázláng  című filmből került be a köztudatba. Kevésbé ismert azonban, hogy nemcsak egy másik fél, hanem saját magunk is lehetünk ’gázlángozók’, azaz önmagunk érzelmi manipulátorai. Az angol self-gaslighting kifejezés magyar megfelelője a kissé nyakatekert ’ön-gázlángozás’.

Mit jelent ez?

Azt, hogy ilyenkor folyamatosan megkérdőjelezzük a saját érzéseinket, gondolatainkat, azok valódiságát, mintha egy-egy helyzetben nem lenne jogunk rosszul érezni magunkat vagy túlzás lenne, ahogyan érzünk…

Vajon mitől alakulhat ki a self-gaslighting jelensége? Az okok eléggé összetettek, de nagyon gyakori például, hogy olyanból lesz ön-gázlángozó, aki maga is érzelmileg bántalmazott fél volt (vagy éppen még most is az). Emellett lehetnek kevésbé látható és nyilvánvaló okok is. Például mentális betegség – szorongás, depresszió, étkezési zavarok, poszt-traumás stressz – kísérőjelensége, következménye is lehet self-gaslighting, hiszen ilyenkor a betegség része az is, hogy megkérdőjelezzük a saját gondolatainkat, érzéseinket.

Hogyan alakul ki a, self-gaslighting, azaz az ön-gázlángozás?  

A környezetünk hatása tagadhatatlan – főleg gyerekkorban lehet nagyon erőteljes befolyása annak, ha a szüleink vagy egy számunkra fontos személy megkérdőjelezte az érzelmeink valódiságát. Egyszóval érzelmileg negatív, manipulatív környezetben voltunk.

Ilyenkor jellemezően internalizáljuk, belsővé tesszük a külső élményeinket, mások reakcióit, ez esetben azt a feltételezést, hogy az érzéseink, reakcióink túlzók, nem valósak. 

Így alakulhat ki már gyermekkorban az ön-gázlángozás, hiszen ha valamelyik családtagunk részéről megtapasztaltuk az érzelmi manipuláció ezen formáját, akkor hajlamosak vagyunk később ezt saját magunkra is alkalmazni.

A tágabb környezetünk, a társadalom, amelyben élünk is lehet hasonló hatással ránk. Napjaink társadalmi elvárásai nem hagynak teret az érzéseink valódiságának megtapasztalására. Túlságosan sok helyről kapunk információt azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene éreznünk, vélekednünk..

Amikor pedig ennyiféle hatás ér bennünket akkor, – ha egyébként is hajlamosak vagyunk kételkedni magunkban –  könnyen megkérdőjelezzük a saját érzéseink valódiságát is.

Innen pedig nem nehéz ön-gázlángozóvá válni – főleg annak, akinek egyébként is gyengébb lábakon áll az önbizalma vagy korábban érzelmi bántalmazásnak volt kitéve.

Ugyan már, semmi nem történt….a self-gaslighting figyelmeztető jelei

1. Elbagatellizálod a saját tapasztalataidat, érzéseidet

Hiába az lenne az első reakciód valamire, hogy rosszul érzed magad, esetleg valaki megbántott – mégis rábeszéled magad, hogy csak túlreagálod… ’Ugyan már, semmiség az egész, biztosan csak túlreagálom’ – mondogatod magadnak. 

A self-gaslighting figyelmeztető jele lehet az is, hogy az érzelmeid valósságát úgy próbálod megkérdőjelezni, hogy logikus érveket keresel arra, hogy azok miért nem valósak. Például amikor valaki megbántott, valami sértőt mondott vagy olyasmit tett, ami számodra nem elfogadható. 

Ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnád a rossz érzéseidet és nem kérdőjeleznéd meg a valódiságukat, elkezded megmagyarázni magadnak a helyzetet. 

Azaz, mentegetni kezded a másikat (például ’biztosan rossz napja volt’ ). Magadat pedig vádolni kezded azzal, hogy biztosan te vagy túlságosan érzékeny vagy vársz túl sokat a másiktól. Összefoglalva, nem fogadod el a negatív érzéseid valódiságát..

2. Megmagyarázod magadnak

Hasonlóan az előzőekben említett példához, ilyenkor ahelyett, hogy elfogadnád, hogy lehetnek rossz érzéseid magyarázatokat kezdesz gyártani arra vonatkozóan, hogy miért nem jó az, ahogyan reagálsz a dolgokra. Azaz például elméleteket gyártasz, hogy mi lenne/lett volna a megfelelő reakció bizonyos dolgokra és hogyan kellene érezned magad bizonyos helyzetekben.

3. Vannak nálam rosszabb helyzetben is…

Ilyenkor a saját helyzetedet, érzéseidet folyton másokéval hasonlítod össze. Így ha például rosszul érzed magad valami miatt, akkor ahelyett, hogy elfogadnád a helyzetet elkezdesz olyan példákat keresni, amelyek mellett eltörpülhetnek a te érzéseid. 

Hiszen mindig akad olyan, aki rosszabb helyzetben van nálad, és ez megkönnyíti, hogy megmagyarázd magadnak, hogy a te helyzetedben tulajdonképpen semmi jogod rosszul érezni magad.

4. Saját magadnak sem hiszel

Hiába érzed valósnak a tapasztalataidat, érzéseidet, mégis megkérdőjelezed a valódiságukat. Gyakran előforduló belső monológ ilyenkor például az, hogy ’de biztosan nem is pont úgy történt, csak én túlzom el a dolgot’..Vagy ’az egész helyzetet félreértem’.

Ilyenkor folyton újabb és újabb perspektívából vizsgálod meg a dolgokat, keresel újabb magyarázatokat, és egész egyszerűen nem bízol a saját józan ítélőképességedben. 

5. Nem tartod magad elég értékesnek

Az ön-gázlángozás egyik legkomolyabb következménye, hogy egy idő után a saját értékeidet is megkérdőjelezed és úgy kezded érezni, hogy semmire sem vagy jó. Emiatt olyan dolgokba sem mersz belevágni, amelyek korábban nem okoztak gondot. 

Egyre inkább elbátortalanodsz, súlyosabb esetekben akár már azoknak a társaságát sem keresed, akikkel korábban jól érezted magad. Hiszen kezded azt érezni, hogy nem vagy méltó a barátságukra, nem is érdemled meg őket.

Mit lehet tenni?

Az első lépés mindenképpen a tudatosítás. Ha már régóta fennáll ez az állapot, akkor előfordulhat, hogy segítség nélkül nem fogod azt sem elhinni, hogy ezzel a problémával küzdesz. Persze létezhet olyan eset is, amikor valaki képes saját magán észrevenni az említett jelenséget. 

Ahhoz, hogy változtatni tudj először  kell fogadnod, hogy fennáll az ön-gázlángozás jelensége és arra is nyitottá kell válnod, hogy tegyél valamit ez ellen.

Ezután pedig érdemes végiggondolni, hogy vajon mikor is kezdődött ez? Vajon mióta kérdőjelezed meg a saját tapasztalatainkat, érzéseidet?

1. Ne címkézd az érzéseidet

Amikor egy-egy érzés felmerül bennünk, akkor szinte azonnal valamilyen címkét ragasztunk rá, elkezdjük jónak vagy rossznak minősíteni.

 A tudatosság – és az ön-gázlángozás ördögi köréből való kilépés – azzal kezdődik, hogy megtanulunk másként tekinteni az érzéseinkre. Ennek első lépése pedig az, hogy megtanuljuk felismerni azokat – ítélkezés nélkül. 

Érdemes leírni minden egyes érzést, ami felmerül benned, mind a jókat, mind a rosszakat. Ennek gyakorlása nagyon sokat segít abban, hogy megtanuld elfogadni az érzéseinket és ne kezdd el azonnal kicsinyíteni vagy érvénytelennek tekinteni azokat – egyszóval tiszteletben tartsd őket.

2. Ne csak a fejedben élj – a ’földelés’ technikája

A mai kor hajlamossá tesz bennünket arra, hogy minden helyzetből megpróbáljuk kigondolkodni magunkat – azaz, túlnyomórészt a saját fejünkben éljünk. Pedig nagyon fontos lenne, hogy időnként tudatosítsuk magunkban, hogyan is érezzük magunkat, mennyire vagyunk fáradtak, érzünk-e valahol fájdalmat, nyomást a testünkben. Például amikor nem aludtunk jól, akkor érdemes egy kis időt arra is szánni, hogy végiggondoljuk-érezzük, mi zajlik le éppen a testünkben.

Ez a módszer egyébként az úgynevezett grounding, azaz magyarul földelés, egy gyakran alkalmazott stresszkezelési módszer. Része lehet például az, ha:

  • megfigyeljük a körülöttünk lévő hangokat;
  • bekapcsoljuk be kedvenc zenénket és ha van kedvünk, egy kicsit mozgunk, táncolunk is a zenére;
  • minél részletesebben megfigyeljük és magunkban megnevezzük amit látunk, halunk, amit csinálunk;
  • felhívjuk egy barátunkat vagy családtagunkat, akivel szívesen beszélgetünk és aki általában jó hatással van ránk.

Kitörni az ördögi körből

A felsorolt gyakorlatok mindegyikének hasonló a lényege: 

az, hogy minél inkább tudatosítsuk magunkban az érzéseinket, elfogadjuk azok valódiságát és ne kezdjünk el automatikusan ítélkezni, címkézni egy-egy negatív érzés megjelenésekor.

Minél többet gyakoroljuk ezeket a látszólag egyszerű módszereket, annál tudatosabbá válunk. 

A rendszeres gyakorlásnak önmagában is stresszcsökkentő hatása van, az érzéseink felismerésének és elfogadásának gyakorlása pedig segít abban, hogy ne kicsinyítsük le azokat és ne próbáljuk megmagyarázni magunknak, hogy miért ’nincs jogunk’ így vagy úgy érezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .