Biztosan veled is előfordult már, hogy lehangoltnak, motiválatlannak érezted magad és semmihez sem volt kedved mert történt valami rossz, vagy éppen egy szakításon voltál túl. Viszont egy idő után azért enyhült a szomorúság és újra visszatért minden a régi kerékvágásba.
Előfordulhat azonban, hogy ez az állapot túl régóta tart, pedig nincs is különösebb okod rá. Mégis, mintha már túlmutatna a hétköznapi szomorúságon. Talán az is megfordult a fejedben, hogy valami nagyon nincs rendben…Bár pontosan nem tudtad mi a baj, mégis kezdtél arra gondolni, hogy a tünetek komolyabb problémára, akár depresszióra is utalhatnak.
Hiszen a két állapot nagyon sok hasonlóságot mutat: lehangoltság, motiválatlanság, a semmihez nincs erőd és kedved érzése, koncentrációs problémák, álmatlanság, vagy felborult alvás és ébrenlét ritmus.
Pedig a depresszió és az átmeneti (valamilyen kellemetlen eseményből vagy élethelyzetből adódó) szomorúság között jelentős különbségek vannak, amelyeket fontos felismerni azért, hogy aki valóban depressziós, időben segítséget kaphasson.
Hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a két – sok hasonlóságot mutató – állapotot?
Az alábbiakban nyolc olyan gyakori érzést, tünetet mutatok be amelyek előfordulhatnak akkor is ha valaki ’csak’ lehangolt de akkor is, ha depressziós. A tapasztalt tünetek intenzitása, mértéke és megjelenési formája között azonban jelentős különbség van a két esetben.
1. Elveszted az érdeklődésedet (szinte) minden iránt, ami korábban lelkesített
Amikor szomorú vagy mert éppen frissen szakítottál vagy egyszerűen csak nincsenek jó napjaid, akkor még mindig fel tud dobni ha megnézel néhány részt a kedvenc sorozatodból vagy elmentek kévézni a legjobb barátoddal. Szóval amint azt érzed, hogy szeretnek, törődnek veled és számítanak rád akkor szinte pillanatok alatt jobban tudod magad érezni még akkor is, ha előtte nagyon el voltál keseredve.
Nem így depresszió esetén. Ha úgy érzed, hogy teljesen elvesztetted az érdeklődésedet minden és mindenki iránt, aki/ami korábban lelkesített és már semminek nem tudsz örülni, akkor ez elég komoly jelzés arra vonatkozóan, hogy hétköznapi lehangoltságnál komolyabb problémával állsz szemben. Az úgynevezett ’anhedónia’ kifejezés írja le ezt a legjobban, ami az örömre való képtelenséget jelenti – és a depresszió egyik fontos jele.
2.Problémák vannak az alvásoddal
Ha valami olyan történt az életedben, amin folyton rágódsz vagy szomorkodsz miatta akkor előfordulhat, hogy este sokáig nem tudsz elaludni vagy a szokásosnál jóval tovább maradsz fent. Ilyenkor akár fél éjszaka is tépelődhetsz azon ami történt, vagy egész egyszerűen csak újra és újra véggigondolod, hogy mit lehetett volna másképp csinálni.
Depresszió esetén máshogy változik meg az alvás: lehet, hogy el tudsz aludni, de többször is felébredsz éjszaka. Vagy hajnalban rendszeresen felébredsz és már nem tudsz visszaaludni. Esetleg több napig nem alszol és a tetejében még úgy érzed, hogy mindened fáj…Összességében valahogy úgy lehetne jellemezni, mintha teljesen felborult, összezavarodott volna az alvási ritmusod. És ennek további következménye lehet erős fejfájás vagy állandó fáradtság is.
3.Folyton bántod, kritizálod magad…
Egy idő után pedig komolyan megkérdőjelezed a saját értékedet…
Ezek az érzések gyakran előfordulnak akkor is, amikor éppen nehéz időszakon mész keresztül és szomorú, motiválatlan vagy. Akár azon is kaphatod magad, hogy a barátaidnak panaszkodsz arról, hogy mennyire nem érsz semmit és mennyire ’béna’, alkalmatlan vagy mindenre.
Viszont ilyenkor sokat segít ha van körülötted valaki, aki biztosít a szeretetéről és együttérzéséről. Például a barátaid megnyugtatnak, hogy nincs igazad és igenis értékes vagy. Sőt bíztatnak és bátorítanak, kapsz tőlük egy kis önbizalom-tuningot, szóval próbálnak kirángatni a gödörből. És ha elégszer mondogatják, akkor végül hinni is fogsz nekik
Depresszió esetén viszont nem segít sem a barátok, sem a család támogatása. Hiába próbálnak vigasztalni, akkor sem változik semmi. Ilyenkor az értéktelenség érzése úgy elhatalmasodhat, hogy senki és semmi nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről. A legközelebbi barátod vagy a családtagjaid sem. Sőt még az sem, akire egyébként felnézel és számít a véleménye.
4. Egy bizonyos kiváltó ok vs. ’a semmiből jövő lehangoltság’
Ha valami rossz történik velünk – például egy családtag elvesztése, szakítás, csalódás, munkahelyi problémák – akkor teljesen természetes, hogy rosszul érezzük magunkat. Az érzések széles skáláját élhetjük meg, lehetünk szomorúak, fáradtak, magányosak. Teljesen normális az is, hogy ilyenkor egy ideig semmihez sincs kedvünk. De ez az ’egyszerű’ szomorúság mindig visszavezethető arra a bizonyos eseményre, amelyik kiváltotta. Szóval van egy konkrét oka és ha ezen sikerül túljutni, akkor sokat javul a közérzet és enyhül a szomorúság is. (Egy egyszerű példa erre a munkanélküliség: a keresgélés és sikertelen állásinterjúk időszakában sokszor előfordulhatnak hasonló érzések de amint sikerül elhelyezkedni úgy elmúlnak, mintha sosem lettek volna.)
Depresszió esetén azonban a szomorúság és elkeseredettség mindent áthat és nem igazán található egy kiváltó ok. Mégis, mintha ezek a rossz érzések az egész életünkre rá akarnának telepedni és akármit próbálunk, semmi sem segít. Ez a minden ok nélkül jelentkező és nem múló szomorúság jelzés arra vonatkozóan, hogy komoly a probléma.
5.Megváltoznak az étkezési szokások – túlevés, étvágytalanság, összevissza evés
Ha valamilyen erős érzelem ér minket vagy történik valami (de elég egy stresszes nap is), akkor sokunk hajlamos az érzelmi evésre. Ilyenkor bánatodban vagy örömödben kétszer annyit eszel a kedvenc ételeidből mint szoktál vagy éppen ellenkezőleg, szinte elfelejtesz enni. Sőt előfordulhat, hogy összevissza eszel és ennek a következményei hamarosan jelentkeznek – súlycsökkenés vagy (sajnos gyakrabban) hízás formájában.
Viszont ez csak átmenetileg van így és többnyire elég gyorsan sikerül észbe kapni. Azután pedig viszonylag hamar változtatni is tudsz és újra jobban odafigyelsz arra, hogy mit (mikor, mennyit) eszel.
Kivéve, ha nem hétköznapi lehangoltságról van szó. Fontos különbség, hogy a depressziósok – ha észre is veszik – nem igazán tudják megtörni ezt az ördögi kört mert sem erőt, sem kedvet nem éreznek a változtatáshoz.
6. Nehéz koncentrálni, odafigyelni bármire, lelassul a mozgás
Ezzel a tünettel gyakran találkozhatsz hétköznapi nehéz élethelyzetekben is. Ilyenkor előfordul, hogy nem tudsz a munkádra vagy bármi más fontos dologra figyelni, mert folyton a problémán rágódsz. Tulajdonképpen nincs is kedved semmi mással foglalkozni. Egészen addig, amíg nincs valami olyan körülmény, ami mégis rákényszerít. Mert ha például van egy fontos határidő amit nincs mese, muszáj tartani akkor annak a kedvéért azért valahogy mégis össze tudod szedni magad.
És pont ez a lényeg: nehéz élethelyzetekben csak a kedvedet veszíted el, hogy bármit is csinálj. Tehát képes lennél rá, csak éppen nincs kedved.
Depresszió esetén azonban hiába szeretnél valamit megcsinálni, egész egyszerűen képtelen vagy rá. Másként fogalmazva a depresszió jelentősen gátolja a gondolkodás és a mozgás képességét, míg a szomorúság inkább a hajlandóságot csökkenti, hogy tegyünk valamit. Magyarul szomorúságnál nem akarsz (nincs kedved), míg depressziónál nem vagy képes koncentrálni és cselekedni (sőt, sokszor még az ágyból kikelni sem).
7. Ingerlékenység, nyugtalanság
Rosszabb időszakokban bárki érezhet ilyet. A különbség az, hogy ilyenkor ha valami kibillent a szomorúságból (mondjuk egy baráti meghívás vagy jól sikerült nap), akkor enyhülnek a tünetek és idővel el is múlnak.
Depresszió esetén azonban úgy tűnik, mintha ez az ideges szorongás és nyugtalanság mindig veled lenne és sosem enyhülne. Még az sem kell, hogy különösebb oka legyen: egyszerűen egyfajta testet nem öltött szorongás, amihez általános düh érzése is társulhat.
8. Öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok
Amikor valaki el van keseredve, akkor előfordul, hogy egy ideig reménytelennek érzi a helyzetét. Például frissen lett vége a kapcsolatának és el sem tudja képzelni, hogyan fog tudni újra ismerkedni. Talán az is megfordul a fejében, hogy „úgysem kell már másnak”. Vagy éppen a munkahelyével kapcsolatban borúlátó.
Viszont akármilyen szomorú és elkeseredett legyen is, az nem jut eszébe, hogy bármilyen módon ártson magának.
Depresszió esetén ez is más. Ilyenkor nem ritkák az olyan gondolatok, hogy „nincs is értelme az életnek” vagy „jobb lenne nem élni”. Az öngyilkossággal kapcsolatos (visszatérő) gondolatok az egyik legfontosabb jelei a depressziónak és komolyan kell őket venni. Persze aki így érzi, az nagyon ritkán beszél róla. Pedig ezeknek a gondolatoknak a beismerése nem a gyengeség, hanem sokkal inkább a bátorság jele!
Összefoglalva, a lehangoltság (vagy szomorúság) és a depresszió bár hasonló tüneteket mutatnak, valójában jelentősen eltérnek egymástól. A különbség felismerése leginkább azért fontos, hogy az, aki depressziós időben segítséget kaphasson. Aki pedig egy rossz élethelyzet vagy esemény miatt szomorú annak érdemes tudatosítania magában, hogy ez csak egy átmeneti állapot, esetleg szezonális depresszió – és el fog múlni. Addig viszont ő maga is sokat tehet azért, hogy a javulást felgyorsítsa.
A depresszió egy komoly mentális betegség, amely mindenképpen szakember – pszichiáter vagy pszichológus – segítségét igényli. Ha a fenti tünetek hosszabb ideje, akár több hete is fennállnak és nem tapasztalható javulás akkor feltétlenül érdemes segítséget kérni.
Az alábbi linken néhány olyan telefonszám található, amelyeket ilyen helyzetekben ingyenesen lehet hívni és azonnali segítséget tudnak nyújtani. Természetesen nagyon fontos a személyes találkozás a szakemberrel de ha erre azonnal nincs mód, akkor sokat segíthet egy telefonbeszélgetés is az erre szakosodott tanácsadóval.