A rózsaszín köd kétségkívül a szerelem egyik legszebb, legmámorítóbb része. A valóság azonban sajnos ritkán ennyire rózsaszín. Legtöbbször valami probléma mindig adódik, létrehozni és fenntartani nagyon nehéz egy boldog kapcsolatot. De vajon miért? Milyen tudatalatti félelmek játszhatnak szerepet, ha sorozatosan zátonyra futnak a kapcsolataink?
„Onnan tudod, hogy szerelmes vagy ha nem tudsz elaludni, mert a valóság felülmúlja a legszebb álmaidat.”Dr. Seuss
Egyáltalán, mi a szerelem és mit jelent egészséges kapcsolatban lenni? Általános, minden kapcsolatra vonatkozó meghatározást természetesen lehetetlen adni.. Ha mégis szeretnénk összefoglalni, akkor mély kapcsolódást, nyitottságot jelent a másik felé és azt, hogy közelebb érezzük őt magunkhoz mindenki másnál.
Amikor egészséges kapcsolatról beszélünk akkor is inkább az érzelmek szélesebb skálájára, spektrumára gondolunk, hiszen élethelyzetenként mást várunk egy kapcsolattól és más módon kapcsolódunk a másikhoz.
Sokan azonban többszöri próbálkozásra, nekifutásra sem tudnak jól működő kapcsolatokat kialakítani. Újra és újra belefutnak ugyanabba a hibába, vagy éppen nem tud a kapcsolat a kezdeti lángolás után szintet lépni és egy kiforrottabb formában tovább működni. (miért lépsz mindig _cikk)
Vannak olyan tudatalatti félelmek, amelyek elég gyakoriak és még ha alakulóban is van egy kapcsolat, tudat alatt akkor is megakadályozzák, hogy az valóban ki tudjon bontakozni.
Nézzük meg, melyek ezek a félelmek!
Félek, hogy megint megbántanak
Az emberi agy úgy működik, hogy keresi a hasonló, már korábbról ismert helyzeteket. Mert ezek jelentik a biztonságot, az ismert, bejáratott terepet. Evolúciósan alakult ez így, azonban a kapcsolatok esetében akár hátrány is lehet. Mert ha korábban volt már problémás kapcsolatunk, vagy gyerekkorunkból hozunk sérüléseket akkor azok tudatalatti mintaként elraktározódhatnak bennünk.
A minták pedig azonnal aktiválódnak, amint hasonló helyzetbe kerülünk. Mégis azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra hasonló helyzetbe futunk bele – és nem tudunk túllépni rajta. Ilyenkor érdemes tudatosítani, hogy az, ami eleinte vonzónak, később pedig komfortosnak tűnik nem biztos, hogy nekünk való és jót tesz nekünk – csak éppen ismerős.
Nem könnyű a hozott mintákat felülírni, sőt, legtöbbször hosszú és kitartó önismereti munka szükséges hozzá. Az első lépés azonban mindig a felismerés és a tudatosítás, amelyben az alábbi gyakorlat is segíthet.
Gyakorlat: Milyen minták ismétlődnek a kapcsolataidban?
Nézd végig az eddigi komolyabb kapcsolataidat – akár a tinédzserkori első szerelemre is visszagondolhatsz.
Érdemes készíteni egy-egy rövid összefoglalót, akár egy idővonalat mindegyik kapcsolatról és feltenni magadnak az alábbi kérdéseket.
- Milyen típusú partnereket választottál?
- Volt-e olyasmi, amiben erőn felül alkalmazkodtál a másikhoz?
- Lemondtál- e valamiről a másik kedvéért?
- Te. adtál bele többet a kapcsolatba, vagy a másik személy?
- Mi volt (ha volt) visszatérő motívum a kapcsolataidban?
- Melyik volt rád nagy hatással és miért?
- Hogyan végződtek ezek a. kapcsolatok?
Ha mindegyik kapcsolatodnál végiggondolod ezeket a kérdéseket, akkor felfedezheted, hogy mi az ismétlődő minta – azaz a fejlesztendő terület. Ha például mindegyik kapcsolatodban úgy érezted, hogy kevéssé vagy megbecsülve és többet adsz a kapcsolatba, mint amennyit kapsz akkor az önbizalmadon, az önbecsüléseden lenne érdemes dolgoznod.
2.Félelem attól, hogy teljesen feladod magad a kapcsolat kedvéért
Akár egy éppen csak kezdődő kapcsolatban vagy, akár már egy hosszabb ideje tartóban, az elköteleződést akadályozhatja ez a tudatalatti félelem is.
Egy ígéretesen induló kapcsolatban természetes vágyunk, hogy minél többet adjunk magunkból és minél inkább részesei legyünk a másik életének. Ilyenkor hajlamosak lehetünk erőn felül is alkalmazkodni, és a kapcsolat kedvéért feladni akár önmagunkat is. Ezt a folyamatot nem mindig könnyű észrevenni.
Előfordulhat például, hogy kezdetben csak arról van szó, hogy a másik sokkal intenzívebb és gyakoribb kommunikációt szeretne – például folyamatos üzenetváltásban lenni. Ami eleinte nagyon imponáló (ennyire fontos vagyok neki:), később azonban megterhelő lehet, hiszen az életet attól még élni kell, és nincs mindig időnk (és kedvünk sem, valljuk be) üzengetni.
Ezzel önmagában nincs is semmi baj, viszont ha attól való félelmünkben, hogy elveszítjük a másikat mégis belemegyünk nekünk nem komfortos helyzetekbe, az hosszú távon komoly problémákhoz vezethet. Ráadásul a legtöbb esetben nem garantálja a kapcsolat sikerét, ha erőn felül alkalmazkodunk. (Például belekezdünk egy új hobbiba ami egyébként nem érdekel különösebben csak azért, hogy minden szabad percünket a párunkkal tölthessük).
Ha viszont az ilyen mértékű alkalmazkodásunk ellenére is vége lesz a kapcsolatnak, akkor tudat alatt kialakulhat bennünk félelem és óvatosság…Legközelebb ezért már annyira vigyázunk, hogy ne adjuk fel magunkat, hogy nem is merünk érzelmileg belevonódni a kapcsolatba.
3.Félelem a konfliktustól
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy kapcsolat akkor sikeres, ha mindig tökéletes a harmónia a két fél között. Azaz soha nincsenek viták, konfliktusok.
Ami természetesen lehetetlen, van azonban, aki annyira fél a konfliktusoktól, hogy már a legkisebb nézeteltérésbe is képes belelátni a kapcsolat végét. A forgatókönyv valahogy így nézhet ki: ígéretesen indul a kapcsolat, egyre nagyobb az összhang. Az egyik fél tudat alatt mégis folyton aggódik, hogy valami váratlan dolog véget vet majd ennek az idillnek. Aztán egyik nap felmerül valamilyen konfliktus, amiből lesz egy – esetleg nem is túl nagy – veszekedés. A kapcsolat végétől előre tartó fél ebben igazolva látja korábbi félelmeit (’úgyis vége lesz ennek is gyorsan….’) , és elkezd kihátrálni a kapcsolatból. Hiszen az a tudatalatti félelem munkál benne, hogy az első konfliktus már annak a jele, hogy valami nincs rendben a kapcsolatban.
Honnan eredhet ez a félelem?
Egyrészt gyerekkorunkból – például a szüleink folyton veszekedtek, rossz volt a kapcsolatuk és végül el is váltak. De az ellenkezője is előfordulhat: nagyon harmonikus kapcsolatuk volt, soha egy hangos szó vagy vita nem hangzott el a gyerekek előtt. Így kialakulhatott egy olyan tudatalatti meggyőződés, hogy csak a konfliktusmentes kapcsolat a jó kapcsolat, és a vitákat minden módon kerülni kell. Ami viszont hosszú távon lehetetlen.
Így ha magadra ismersz a fenti esetben, akkor érdemes végiggondolnod, hogy vajon honnan eredhet ez a meggyőződés? Egy előző kapcsolatból? Vagy gyerekkorodból?
Miután pedig tudatosítod magadban az ismétlődő mintákat, rossz beidegződéseket érdemes elkezdeni dolgozni azon, hogy ezeket felülírd.
Ehhez szakember segítségét is igénybe veheted, ha viszont önállóan dolgoznál az önismereteden, a mögöttes hiedelmeiden, akkor szeretettel ajánlom Légy egy jobb önmagad tanfolyamomat, amelyben (többek között) a mögöttes hiedelmek felülírásával is foglalkozunk.