Előfordul, hogy mi magunk vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei – és ez az egészen apró dolgoktól kezdve a nagyobb horderejű döntésekben is megnyilvánulhat.
Ráadásul legtöbbször nem is vagyunk tudatában, hogy pontosan mi az, ami visszatart minket, miért nem tudjuk megvalósítani azt, amit szeretnénk. Nézzünk egy kicsit a tudatalatti félelmeink mélyére!
Tudatalatti félelmek, elakadások
1.„Velem csak rossz dolgok történnek”
Minden a hozzáállásunkon múlik….Mi a véleményed erről a gondolatról? Ha minden nem is, az biztos, hogy sok múlik azon, ahogyan a dolgokra tekintünk. Azaz, ahogy a velünk történteket saját magunk számára lefordítjuk.
Természetesen történhet velünk olyasmi, amit nem lehet átkeretezni, és csak annyit tehetünk, hogy elfogadjuk azt. Szerencsére, ezek az események ritkák.
Vannak viszont olyan mindennapi történések, ahol nagyon sok múlhat a hozzáállásunkon és azon, ahogyan az adott eseményre tekintünk. Éppen ezért, ha valami elsőre bosszantónak/rossznak/negatívnak tűnik, akkor érdemes megpróbálni az átkeretezés technikáját.
Hiszen azt, hogy mi történik velünk kevéssé tudjuk befolyásolni – az viszont, ahogyan a dolgokhoz állunk döntés kérdése. Éppen ezért dönthetünk úgy, hogy megpróbáljuk meglátni, hogy egy elsőre negatívnak tűnő eseményre hogyan lehet másként tekinteni, vagy éppen tanulhatunk-e belőle valamit.
2.„Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztem, akkor az már kudarc.”
A kontroll iránti igényünk ösztönös, velünk született dolog. Sőt, a természetünk része, hogy lehetőleg mindent az ellenőrzésünk alatt szeretnénk tudni – legyen az az időjárás, vagy a munkahelyi dolgaink.
Ha mindez egy bizonyos szinten marad, akkor ezzel nincs semmi gond. Probléma akkor van, ha a legapróbb dolgokban sem tudsz rugalmas lenni és bármi, ami nem pontosan a tervek szerint alakul, már kiborít. A lelki rugalmasság, azaz a reziliencia nagyon fontos készség ahhoz, hogy képesek legyünk alkalmazkodni a környezetünkhöz. Első lépésként érdemes felismerni, hogy melyek azok a dolgok, amelyekben akár engedhetünk is – ahol nem kell mereven ragaszkodni egy előre elgondolt forgatókönyvhöz. Sőt, néha érdemes tudatosan is eltérni az eredeti tervtől, hiszen nem egyszer kiderülhet, hogy az új változat még jobb is, mint az eredeti.
3.„Az időm nagy része felett nem én rendelkezem, arra nincs hatásom.”
Kicsit hasonló ez a kontrollnélküliség érzéséhez. Ennek a hiedelemnek viszont leginkább az az alapja, hogy minden teendőt, eseményt egyformán fontosnak ítélsz és nem tudod, vagy mered azokat rangsorolni. Sajnos, valóban könnyű belecsúszni abba, hogy ’mindent el kell vállalnom, senkinek és semmire nem mondhatok nemet’.
Mi lehet az oka ennek a hiedelemnek?
Leginkább az, hogy azt érzed, ha nem vagy mindig elérhető, ha nem teszel meg mindent valamiért, – bármi is legyen az – akkor nem fognak elfogadni, akkor nem leszel elég jó barát/társ/gyerek/szülő/kolléga, stb.
Legtöbbször aztán sajnos az a vége a dolgoknak, hogy egyik teendődet sem tudod elvégezni, kapkodsz és egyre elégedetlenebb leszel magaddal. Mindenkinek sosem fogsz tudni megfelelni, éppen ezért elengedhetetlen, hogy rangsorold a teendőidet és bizonyos dolgokra nemet mondj.
Hiszen sokkal könnyebb idejében nemet mondani, mint utána lelkiismeretfurdalást érezni, amiért nem sikerült megcsinálni azt, amit vállaltál.
Az alábbi két cikk segíthet a nemet mondás gyakorlásában, illetve a teendőid rangsorolásában:
– Hogyan legyél asszertív anélkül, hogy megbántanál valakit?
4.„Nem kezdhetem el addig, amíg nem vagyok elég…..”
Tapasztalt, jártas a témában, magabiztos – és a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Az egyik leggyakoribb meggyőződés, amivel akadályozzuk a saját boldogulásunkat, lelki jóllétünket az, hogy sosem érezzük magunkat eléggé késznek a vágyott dologra.
Legyen szó társas kapcsolatokról (pl. addig nem kezdek el ismerkedni, amíg nem lesz elég önbizalmam) vagy munkában való előrejutásról (pl. addig nem pályázom meg az állást, amíg nem tudok elég jól angolul/programozni/stb.).
Nagyon sok idő telhet el ebben a ’kivárom, amíg készen állok rá’ állapotban. Előfordulhat, hogy külső nyomás miatt nem merünk valamibe belekezdeni (például: „hogy mersz diploma után két évvel már ilyen magas pozícióra pályázni”), és nehezítjük meg az életünket azzal, hogy akár évekig is elnyújtjuk a várakozás idejét.
Közben pedig folyamatos az önmarcangolás amiatt, hogy miért is nem kezdtünk bele már jóval hamarabb.
A teljesen, száz százalékig készen állás állapota sosem fog eljönni, hiszen mindig merülhetnek fel újabb és újabb akadályok, amelyeken lehetne még egy kicsit dolgozni. Éppen ezért érdemes a félelmeket és a ’még nem vagyok elég’ érzést félretéve is belekezdeni abba, amit szeretnénk és menet közben még mindig van lehetőség újratervezésre.
A fokozatos, egyszerre nem túl sokat vállaló kezdésről itt olvashatsz:
– Babysteps, avagy kezdd kicsiben a változást
Arról pedig, hogy miért érezheted magad ’nem elégnek’ – azaz az imposztor szindrómáról és típusairól ebben a cikkben találsz bővebb információt:
5.„Pár napnál tovább úgysem fog tartani a kezdeti lendületem.”
Nagyon sokan hiszik azt, hogy az első lelkesedésnek, ami általában a nagy lendületű kezdés után jelentkezik, végig ki kellene tartania. De persze teljesen természetes, hogy ez előbb-utóbb csökkenni kezd. Akkor viszont megijednek, és úgy gondolják, hogy a lelkesedés csökkenése annak a jele, hogy az a bizonyos dolog nem az övék, hogy nem kellene azt csinálniuk.
Jelentkezhet hasonló érzés párkapcsolatban is, amikor az első fellángolás egy kicsit alábbhagy és megijedünk attól, hogy ’akkor biztosan nem is volt igaz, amit eleinte éreztem’. De bármilyen tevékenységgel, például eleinte nagyon tetsző új munkahellyel kapcsolatban is érezhetünk így.
A kezdeti lelkesedés pontosan azért kezdeti, mert nem tart örökké:)
Hosszú távon úgy lehet kitartani, ha előre felkészülünk arra, hogy bizony lesznek hullámvölgyek, lesznek napok amikor nem tudunk a magunktól elvárt erőbedobással foglalkozni azzal, amivel szeretnénk. Vagy éppen egy kapcsolatnak lesznek kicsit szürkébb, kevésbé különleges napjai.
Fontos, hogy ez a hiedelem ne akadályozzon, és ne adjunk fel emiatt sok olyan dolgot, amit egyébként érdemes lenne végigvinnünk. Ezt pedig leginkább úgy lehet megelőzni, ha már a kezdet kezdetén tudatosítjuk magunkban, hogy nincs örökké tartó lelkesedés és lesznek hullámvölgyek, nehezebb időszakok is.
A visszaesések megelőzéséről az alábbi cikkben is olvashatsz:
– Hogyan előzd meg a visszaeséseket?
Ha pedig szeretnél tudatosan tenni magadért, elmélyednél az önismeretben, akkor töltsd le az ajándékomat: