Valahogy nem találom a helyem… – a Quarter-life crisis
Nem könnyű az iskolák végeztével kilépni a nagybetűs életbe. Hát még ha ezt egy kis kapunyitási pánik is megnehezíti…
Az angolul quarter-life crisis-nak nevezett jelenség sokkal gyakoribb, mint gondolnánk és elsősorban a huszas évek elején-közepén jellemző, de nem ritka az sem, ha a korai harmicas években jelentkezik.
Leginkább ahhoz az időponthoz köthető, amikor a) elkezdünk dolgozni és/vagy b) elköltözünk a szülőktől/kollégiumból és önálló életet kezdünk c) elkezdünk dolgozni (de jelentkezhet akkor is, ha pár éve már dolgozunk).
Hirtelen ki kell találni mit kezdjünk az életünkkel, önállóvá kell válni és fel kell nőni. Tényleg nem könnyű…
Ráadásul az a korábban várva-várt felnőtt élet okoz egy kis csalódást is.
„Most már erről fog szólni minden? Hogy 8-tól 5-ig (vagy fél 6-ig vagy még tovább…) egy irodában kell ülni? És különben sem tetszik ez a munka annyira…”
Hát ez az élet? – teheted fel a kérdést magadnak és nem is érted, hogy mi a baj, miért nem érzed jól magad a bőrödben. Csak azt érzed egész biztosan, hogy valami nem stimmel veled vagy a világgal…
Ha gyakran tapasztalod magadon az alábbiakat, akkor valószínű, hogy te is éppen a kapunyitási pániknak nevezett jelenségen esel át.
1.Nehéz elképzelni a jövőt
Valahogy nem tudod elképzelni, hogy milyen lesz az életed mondjuk egy fél év múlva vagy egy éve múlva..Nem beszélve az állásinterjúk egyik kedvenc kérdéséről, hogy öt év múlva hogyan látod magadat…
Az emberi természet alapvetően olyan, hogy szeretünk tervezgetni, szeretjük azt érezni, hogy tart valamerre az életünk. Jó esetben lelkesedéssel nézünk a jövőbe, elképzeljük, hogyan szeretnénk haladni a munkával, magánélettel, terveink, álmaink vannak.
Nem így kapunyitási pánik esetén. Akkor pont az ellenkezője történik: nehéz elképzelni, hogy mi értelme is van ennek az egésznek, hogy merre tart a jövőnk, hogy biztosan azt akarjuk-e csinálni, amit csinálunk. Ez az érzés nagyon rossz de sajnos meglehetősen gyakori, mert a kapunyitási pánik egyik legfontosabb kísérőjelensége. Ráadásul úgy tűnik, túl sok a lehetőség, mindent (is) lehet…(erről bővebben itt olvashatsz).
2.Olyan, mintha a közösségi oldalakon (látszólag) mindenkinek „bejött volna az élet” csak te lógsz ki valahogy..
A Facebookon és az Instagramon alapvetően jó nézelődni, nem? Legalábbis néha el lehet vele tölteni az időt 🙂 Régebben talán te is szeretted, posztolgattál, hozzászóltál az ismerősök bejegyzéseihez..De mostanában mintha nem tudnál anélkül felmenni oda, hogy azt lásd, mindenki másnak milyen jó, mennyi mindent elért már, milyen klassz élete, munkája, kapcsolata van…
Persze-persze, tudod te is, hogy ez csak amolyan művilág, azért mégis rossz ezt látni. Pedig nem akartál mást, csak egy kicsit kikapcsolódni, nézelődni, nem gondolkodni semmin.
Sajnos, a közösségi média nézegetése ilyenkor a lehető legrosszabb választás, hiszen csak megerősíti azt a bizonytalanságot, ami egyébként is benned van ebben a nehéz időszakban. Szóval ilyenkor ahelyett, hogy mások életét ’nézegeted’ magadra figyelj inkább és vedd észre, hogy szó sincs arról, hogy a te életed megrekedt volna, csak éppen adni kell magadnak egy kis időt, hogy belelendülj a nagybetűs életbe.
3. Úgy érzed, hogy már elrontottad az egészet
Lehet, hogy már az iskola végeztéhez közeledve jelentkezik az érzés, hogy nem is azt kellett volna tanulnod, amit tanultál. Hogy nem is érdekel az egész. Vagy éppen akkor tör rád ez az érzés, amikor elkezdesz dolgozni.
Csakhogy már rászántál 3/5/több évet az életedből, pont most kezdj valami másba?
Pedig lehet, hogy nem is volt rossz a választásod és a munka sem olyan unalmas és lehangoló, mint amilyennek tűnik. Adj egy kis időt magadnak, hogy hozzászokj az új helyzethez. Ha pedig mésgem tudsz hozzászokni és valóban rájössz, hogy valami mást szeretnél, akkor sem késő változtatni
4. Olyan, mintha az idő ellened dolgozna..
Gyerekkorodban úgy gondoltad, hogy mire 25 éves leszel már……(szabadon behelyettesíthető, hogy mi mindened lesz és hogyan fogsz élni). Akkoriban úgy gondoltad, hogy mindezeknek ebben a korban már egészen biztosan meg kell lenniük, hiszen már egy 30 éves is rémesen öreg
Aztán betöltöd a 25-öt, esetleg a 30-at vagy 32-t. És még sehol semmi azokból, amit valamikor elképzeltél. És olyan szörnyen öregnek érzed már magad, mintha már késő lenne, és kezd elfogni a pánik, hogy már lekéstél egy csomó mindenről.
NYUGI. Ez nem egy versenyfutás…Vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg. Lehet, hogy nem jött össze minden, amit korábban elképzeltél de hidd el, van még időd. És ez nem az évek vagy hónapok számától van/lesz még időd hanem attól, hogy felismered, hogy mostantól kézbe kell venned az életedet és ezt meg is teszed.
Attól lesz, hogy mostantól arra figyelsz, amit igazán szeretnél és nem vesztegetsz el több időt.
És ahogy mondani szokták, utólag mindig könnyebb okosnak lenni:) olvasd el ebben a cikkben, hogy mit tanácsolnának a legtöbben fiatalabb önmaguknak : https://pszichologus.mrazkata.com/7-dolog-amit-a-fiatalkori-onmagunknak-tanacsolnank/