A december sok szempontból nagyon várt hónap – hiszen itt vannak az ünnepek, az egész éves hajtást követő pihenés, feltöltődés. Legalábbis elméletben, mert a valóságban sokszor még több stresszel jár ez az időszak, mit az év többi része. Hogyan lehetne mégis örömmel megélni ezt a hónapot úgy, hogy jusson idő kikapcsolódásra és legyen benne némi énidő is?
Vajon hogyan lehet úgy kikapcsolódni, hogy a pihenéssel töltött időt ne kísérje bűntudat, ne legyenek tőle negatív gondolataink? Mi az énidő? Hogyan is kell/érdemes ezt a manapság olyan divatos kifejezést érteni?
Olyan kérdések ezek, amelyekre a választ leginkább akkor találjuk meg, ha egy kicsit tudatosabban közelítjük meg, hogy számunkra mit jelent a pihenés, a feltöltődés – hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a klasszikus értelemben vett ‘semmittevést’:).
Először is nézzük meg, mit is jelent az énidő fogalma.
Mi az énidő?
Maga a kifejezés az utóbbi tíz-tizenöt évben került a köztudatba, és a definíciója úgy szól, hogy: „olyan önmagadra szentelt minőségi idő, amit önmagad feltöltésére, önfejlődésre fordítasz”.
Az énidő kapcsán az első gondolatunk talán az, hogy „egy kötelezően beiktatandó idő, amikor nem csinálunk mást, csak pihenünk”. Pedig pont az lenne a lényege – a definíció szerint is – , hogy önmagunk feltöltésére, önfejlődésre fordítsuk ezt az időt – annak mikéntje pedig mindenkinek mást jelent.
1. Énidő az, amitől fel tudsz töltődni
Ami nem feltétlenül csak a szó hagyományos értelmében vett pihenést jelentheti. Feltölthet a sport, a kerti munka, a főzés, az olvasás, de akár a tanulás is. Lehet, hogy a napi teendők, munka, család és egyéb kötelezettségek mellett alig várod, hogy végre jusson időd a tanulásra is – ez esetben a tanulás lesz a te énidőd.
A lényeg, hogy minden ér:). Azaz nem szabad túl mereven értelmezni az énidő fogalmát.
Lehet, hogy most úgy érzed, egyáltalán nincs semmi időd magadra, egy perced sem jut az úgynevezett énidőre. De ha jobban belegondolsz, és ezt a tágabb értelemben vett („ami feltölt”) definíciót használod akkor rá fogsz jönni, hogy igenis van helye ennek az életedben.
Hiszen lehet akár a napi séta, amíg beérsz a munkahelyedre vagy akár a lefekvés előtti olvasás is a te énidőd.
2.Mennyire bízol másokban?
Korunk problémája, hogy azt gondoljuk, mindent egyedül kellene megoldanunk és nem, vagy alig-alig merünk segítséget kérni. Ha viszont jobban megvizsgáljuk a dolgot, akkor rájöhetünk, hogy ez sokszor azért van így, mert nem bízunk eléggé a minket körülvevő emberekben.
Ha például szeretnénk valahova elmenni, de ahhoz meg kell oldani a gyerek/kutya/cica felügyeletét, akkor ahhoz, hogy a kikapcsolódást valóban élvezni tudjuk meg kell bíznunk abban, akitől a segítséget kértük. Azaz el kell hinnünk, hogy valóban tud és akar segíteni, – és el kell tudnunk fogadni a segítségét.
Ami nem mindig könnyű, hiszen sokunkba bele van kódolva a „mindent egyedül kell megoldanom” üzenet.
3. Megengedd magadnak az énidőt?
Gondold végig egy napodat vagy hetedet. Mennyi ebből az az idő, amit a kötelességeid teljesítésével töltesz el? Mennyi az, ami pihenés? Arra a pihenésre gondolok, ami csak rólad szól, nem a barátaidról, nem a családodról, nem valaki másról.
Gyakran meglepő felismerésekre juthatunk, ha ilyen szempontból is megvizsgáljuk egy-egy napunkat/hetünket.
Lehet, hogy kiderül, bizony szinte semennyi valódi pihenéssel töltött időt sem engedünk meg magunknak.
Pedig önmagunk tisztelete ott kezdődik, hogy felismerjük, az erőforrásaink végesek. Ahhoz pedig, hogy tartósan jól legyünk elengedhetetlen, hogy töltődni tudjunk és időnként pihenjünk is.
Éppen ezért érdemes a karácsonyi készülődésben megállni egy kicsit és végiggondolni, hogy biztosan mindenre szükség van, amit elterveztünk? Lehet, hogy nem feltétlenül kell az összes rokont végiglátogatni vagy saját készítésű sütit vinni a munkahelyi karácsonyi ünnepségre.
Mi tart vissza a pihenéstől?
Hiába tudjuk, hogy szükség van énidőre, relaxációra, pihenésre – valami mégis megakadályoz abban, hogy felhőtlenül ki tudjunk kapcsolódni.
Sokszor nehéz elhinni, hogy megérdemeljük a pihenést, ha nem kell előtte „megdolgozni érte” – azaz valamiképpen kiérdemelni azt.
Vajon melyek azok a lelki gátak, gondolati minták, amelyek a pihenésünk útjában állnak?
1.Nem tudsz igazán kikapcsolódni
Más szóval nem tudod, hogy mi az, ami igazán feltöltene. Lehet, hogy olyan régóta automatikusan teszed a dolgodat (az alvajáró üzemmódban élt életről bővebben ebben a cikkben olvashatsz), hogy már el is felejtetted mi az, amitől ki tudsz kapcsolni.
Vagy talán sosem voltál teljesen tisztában azzal, hogy az aktív vagy a passzívabb pihenés tölt-e fel jobban. Talán sosem volt hobbid, kipróbáltál ezt-azt, de nem éreztél rá az ízére egyiknek sem. Amint pedig egyre több teendőd lett, úgy lett egyre kevesebb helye a pihenésnek az életedben.
Mit tegyél?
Érdemes egy kis időt szánni arra, hogy rátalálj a téged valóban feltöltő tevékenységekre. Lehet, hogy van olyan sport, amit szívesen csinálnál, kikapcsolna és nem utolsósorban az egészségedre is jó hatással lenne.
Légy nyitott, vegyél részt olyan programokon is, amelyeket még nem próbáltál – nem kell egyszerre minden újdonságot kipróbálni de egy-két apró lépést tehetsz. Lehet, hogy eleinte húzódozva mész el egy erdei kirándulásra, de végül megtetszik, és az életed része lesz a természetjárás.
2.Nekem nem jár a pihenés
Ismerős?:) Nagyon sokan küzdenek bűntudattal, ha pihenni mernek. Mintha a kikapcsolódást és a pihenést meg kellene érdemelni és addig, amíg a tennivalónk végére nem értünk, lazítani sem lehetne.
Sajnos ez az érzés bármilyen életkorban és élethelyzetben jelentkezhet (például nem pihenhetek, amíg a munkával nem végeztem, amíg a gyerekekkel nem tanultam, stb.)
Mit tehetsz?
Érdemes végiggondolni, hogy pontosan miért is érzel bűntudatot, ha pihenni mersz. Honnan hozod ezt az érzést? Valóban indokolt ezt érezni?
Próbálj meg egy lépés távolságból tekinteni a tennivalóidra: biztos, hogy nem várhatnak? Milyen vélt vagy valós elvárásnak akarsz megfelelni azzal, hogy nem engeded meg magadnak a pihenést?
3.Nélkülem nem működnek a dolgok…Különben is, mit szólnak mások, ha pihenni merek?
Előfordulhat, hogy azt érzed, ha nem te csinálod meg a dolgokat akkor azok nem is fognak működni. Ezért sokszor még éjfélkor is talpon vagy, hogy megfőzz másnapra vagy megsüsd azt a sütit a kollégáknak. Minden munkát elvállalsz mert akkor érzed igazán, hogy szükség van rád, hogy fontos vagy másoknak.
Egyszóval nehezen tudod elhinni, hogy nem kell extra erőfeszítést tenned ahhoz, hogy elfogadjanak, szeressenek – úgy érzed, ezért meg kell dolgoznod. Emellett pedig folyamatosan ’figyeled magad’ kívülről és próbálsz mindenkinek megfelelni – ami amellett, hogy hatalmas lelki energiákat emészt fel csak tovább rombolja az önbizalmadat. (A megfelelési kényszerről és arról, hogy mit tehetsz ellene itt olvashatsz.)
Mit tehetsz?
Érdemes elgondolkodnod azon, hogy miért nem tudsz hinni abban, hogy önmagadért is szerethetnek és elfogadhatnak. Az önbizalmadon és az önértékeléseden egészen biztos, hogy lenne mit javítani, ezért akár szakember segítségét is érdemes lehet igénybe venned.