Itt a nyár és a strandszezon: ilyenkor az evéssel, életmóddal (azaz annak megváltoztatásával) kapcsolatos elhatározások is gyakoribbak. Ideig-óráig sikerül is kitartani, megállod, hogy ne fagyizz minden egyes nap, ne igyál jeges kávét a barátokkal és ne egyél meg a strandon egy sajtos-tejfölös lángost:) De aztán jön egy kisebb feszültség,  érzelmi kilengés és máris borul az egész szépen felépített terved.

Mi is az az érzelmi evés? Egy mondatban összefoglalva ilyenkor valamilyen érzelmi feszültséget próbálsz csillapítani az evéssel. Tehát nem azért eszed meg azt a tábla csokit mert éhes vagy hanem azért, mert valamilyen erős érzelmet nem tudsz kezelni. Lehetsz szomorú vagy éppen nagyon boldog de előfordulhat az is, hogy túl nagy a hajtás és a stressz az életedben. 

Azaz nem a testi, hanem sokkal inkább az érzelmi szükségleteidet szeretnéd pótolni az evéssel. Ilyenkor ez egy pótcselekvés, amely után komoly lelkiismeretfurdalást érzel. 

Persze egyszer-egyszer azért mindenkivel megtörténhet, hogy bánatában eszeget egy kis csokit:) Nincs is ezzel semmi baj.

Baj akkor kezd lenni, amikor minden érzelmi feszültséget azonnal és automatikusan evéssel próbálsz csillapítani.

Mitől alakulhat ki az érzelmi evés jelensége?

Egyrészt attól, hogy 

a) nem lett azonosítva és megoldva a kiváltó ok, ami miatt az egész elkezdődött, (például csúfoltak gyerekkorodban az iskolában és ilyenkor mindig csokival vigasztalódtál – egy idő után pedig hozzászoktál, hogy más helyzetekben is a nassolás legyen a megoldás) másrészt pedig  

b) időközben súlyosbodtak az okok, vagy továbbiak társultak hozzájuk (például nehézségek a barátkozásban, kapcsolatokban vagy a munkában, stb.).

A helyzeten tovább ront, hogy az érzelmi evő többniyre tisztában van a helyzettel és zavarja is – így az emiatt érzett frusztrációt további evéssel vezeti le. Majd emiatt még jobban haragszik magára és még többet eszik. Az ördögi kör pedig bezárul…

Az érzelmi evést – ahogy a nevében is szerepel – bármilyen érzelem kiválthatja. Azt gondolnánk, hogy inkább a szomorúsággal függ össze, de nem: éppen úgy reagálhatunk a pozitív eseményekre is túlevéssel, ahogyan a szomorúságra. 

Érzelmi evésről beszélhetünk, ha: 

1. Stresszes helyzetekben azonnal a csokihoz/chipshez/gumicukorhoz/stb. nyúlsz. Minél stresszesebb és zsúfoltabb a napod, annál inkább.

2. Előkerülhet a csoki/nasi akkor is, ha bármilyen érzelmi kliengés ér, szomorú vagy, csalódtál vagy éppen túláradóan boldog vagy.

3. Az idő előrehaladtával az evés lett a legnagyobb vigyaszod a bajban. Ki ne tudna visszaemlékezni magányosan töltött szombat estékre egy nagy tábla Milka csoki társaságában?

4. Folyton problémád van a súlyoddal és annak ellenére nem sikerül fogyni, hogy tökéletesen tisztában vagy a diétákkal, utána is olvastál, szóval foglalkoztál a témával. De még ha meg is van a kezdeti lelkesedés, elég egy apróság, hogy kibillentsen és újra összevissza egyél.

5. Egész nap csak az evésen jár az eszed. Akkor is, ha éppen próbálsz odafigyelni arra, hogy mit eszel. Sőt, annál inkább: olyan, mintha az egész napod egy túlélő-üzemmód lenne, hogy megálld (túl)evés nélkül.

6. Nem tudsz úgy elmenni a boltba, hogy ne csábulj el és ne pakold tele a kosarat mindenféle egészségtelen és hízlaló finomsággal. Így ha bármi miatt zaklatott vagy,  akkor azonnal kéznél lesz egy nagy tábla csoki.

Az érzelmi evés mögöttes okai

1. A napi stressz

Mielőtt az evésbe menekülnél/büfébe indulnál néhány percet szánj arra, hogy tudatosítsd miért is hiányzik most a csoki vagy süti. Valóban éhes vagy? Vagy csak felzaklatott valami? Várj öt-tíz percet és tudatosítsd magadban, hogy mi az, amire most megoldást keresel a csokievésben. Biztos, hogy ez a legjobb döntés? Lehet, hogy mire ezt végiggondolod már el is múlik az édesség/egészségtelen nasslonivalók iránti vágyad.

2. Mélyebb okok

A dolog azért nem mindig ennyire nyilvánvaló. Ahhoz, hogy az étkezési zavarok megszűnjenek, elsősorban a kiváltó okot kell feltárni. Ilyenek lehetnek például feszültségkezelési gondok, az érzelemkifejezés nehézségei, konfliktuskezelési problémák.

Unatkozol? Hiányoznak az emberi kapcsolatok az életedből de ha eszel akkor megnyugszol, és nem gondolkodsz ezen?

 Sokszor nem mered felvállalni az érzéseidet, kerülöd a konfliktusokat? Utólag pedig mindig megbánod, hogy miért nem álltál ki magadért és ilyenkor megint csak jólesik egy kis ’idegnyugtató’ csoki?

Az érzelmi evés lelki hátteréről Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című kiváló könyvében bővebben is olvashatsz. A könyv az evészavarok pszichológiai hátterét mutatja be nagyon olvasmányosan, érthetően foglalva össze a lehetséges okokat, és a változtatás folyamatát.

A könyv alapján a lelki éhségnek különböző típusait különböztethetjük meg, néhányat bemutatok itt – a teljesség igénye nélkül (a könyvben többet, bővebben is találsz:):

  • Ingeréhség: gyakran érzel ürességet, régóta nem történt az életedben semmi olyasmi, ami kihívást jelentene, emellett pedig nehezen tudod megélni a pillanatot – ez evés ilyenkor az ürességérzet tompítására szolgál;
  • Kapcsolatéhség: erős benned a megfelelési kényszer, nagyon vágysz az elfogadásra éppen ezért nem mered kifejezni az igényeidet – egyedül az evés az, ahol valóban önmagad lehetsz és nem érzed, hogy szerepet kell játszanod;
  • Strukturálási éhség: nehezen tudod beosztani a napjaidat, sokszor elcsúszol a teendőiddel és kapkodsz – az emiatt érzett idegességet és stresszt pedig kiválóan lehet evéssel csillapítani;
  • Szeretetéhség: a környezetedben kevés embertől kapsz valódi tiszteletet és szeretetet, kevésre tartod magad és úgy érzed, a számodra fontos emberek sem becsülnek meg eléggé – ezt a hiányt az evés ideig-óráig pótolni tudja.

Gondold végig, hogy az életed melyik területén lehet egyensúlyhiány? Hogyan kapcsolódhat ez az életed egyéb területeihez és miért tekinted olyan fontos értéknek a testsúlyt, a külső megjelenést? Mi lehet most az életkörülményeidben az, ami az evési zavart leginkább fenntartja (például a túl sok stressz és a hajszolt életmód, kevés pihenés)?

Az érzelmi evés lelki háttere
Az életed melyik területén lehet egyensúlyhiány?
A folyamat hosszú

A sikeres változtatáshoz nagyon fontos az önismeretet és önmagunk megbecsülése – ennek kialakítása nem megy egyik napról a másikra. Elsősorban a saját testi-lelki igényeink tudatosítására és elfogadására van szükség  – ez az egyik legfontosabb az evési zavarok esetében

A kezdeti lelkesedést követően előfordulhat, hogy lesznek érzelmileg nagyon nehéz időszakok, kritikus periódusok, amikor legszívesebben abbahagynád az egészet… Ilyenkor állj meg egy pillanatra és tudatosítsd magadban, hogy honnan indultál és meddig jutottál már el – add meg magadnak az elismerést az eddigi sikerekért!

A tartós változáshoz nem elég a tetteid, az evéssel kapcsolatos szokásaid megváltoztatása. Legalább ennyire fontos, hogy felismerd a valódi igényeidet,  érzéseidet és ha kell, változtass a  gondolkodásmódodon, az önmagadhoz való viszonyulásodon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..