Az egyik legjobb tanács, amit kommunikációs szakemberektől hallhatunk – olvashatunk, hogy legyünk asszertívak. A legtöbben értik és tudják is, hogy mit jelent az asszertivitás de a gyakorlatban sokszor mégsem könnyű ezt megvalósítani.

De miért? Miért ennyire nehéz megtalálni azt a határt, amikor már kiállsz magadért de nem esel át a ló túlsó oldalára és nem érzed magad tolakodónak vagy követelőzőnek?

Ebben a cikkben néhány tippet szeretnék megosztani arra vonatkozóan, hogy hogyan tudod képviselni magadat anélkül, hogy kellemetlenül éreznéd magad.

Az asszertivitás nem jelenti azt, hogy megbántasz valakit

Ha az alaptermészeted szerint kedves és udvarias vagy, akkor különösen nehéz lehet, hogy kiállj magadért. Lehet, hogy szeretnél mindenkinek megfelelni jó benyomást kelteni – ami teljesen érthető akkor, amikor például egy új munkahelyen kezdesz.

Lehet, hogy néha úgy érzed, asszertívnak lenni – legalábbis saját magadhoz képest – már-már olyan, mintha agresszív vagy követelőző lennél. 

Pedig nem, hiszen az asszertivitás azt jelenti, hogy:

  • Kifejezed az igényeidet de pozitív és építő módon – ha agresszív vagy követelőző lennél, akkor ennek pont az ellenkezője lenne igaz. Azaz negatív módon fejeznéd ki az igényeidet.
  • Emellett az asszertivitás azt is jelenti, hogy tisztában vagy a saját és a mások igényeivel is és tiszteletben tartod azokat. Más szóval olyan módon tudod képviselni a saját igényeidet, hogy közben másokét is tiszteletben tartod.

Hogyan állhatsz ki magadért? 

Talán néha úgy érzed, hogy nehezen tudsz érvényesülni akkor, amikor nálad hangosabb, erőteljesebb, önmagukért jobban kiállni tudó emberek vannak a közeledben. Emiatt lehet, hogy sokszor nem is mered elmondani amit gondolsz, nem mersz hozzászólni beszélgetésekhez, stb.

 Pedig hosszabb távon sokkal jobb, ha olyan helyzetekben amikor fontosnak érzed, elmondd a véleményedet – még akkor is, ha eleinte ez egy kicsit kellemetlen érzés lesz. Ezt csak úgy tudod enyhíteni, ha felismered a számodra nehéz helyzeteket és tudatosítod magadban, hogy az átmeneti kényelmetlenség felvállalása később bőven meg fog térülni. Nem beszélve arról, hogy ha nem mondod el azt, ami bánt vagy amit máshogy szeretnél akkor később már esetleg nem fogja senki érteni, hogy miért is panaszkodsz.

Nézzünk meg erre egy párkapcsolattal kapcsolatos példát, mert ott elég gyakori probléma az az érzés, hogy nem vagyunk képesek képviselni a saját érdekeinket. Vegyünk példának egy olyan helyzetet, amikor valami nem tetszik a másik viselkedésében de nem mersz szólni érte. 

Mi lehet ennek a következménye? Egy darabig csendben tűrsz, talán úgy gondolod, hogy ez nem is olyan nagy probléma és menni fog ez neked….Csakhogy a dolgok általában nem így szoktak történni, mert egy idő után elégedetlen és boldogtalan leszel a visszafojtott érzelmektől. És végül lehet, hogy egyben tör ki belőled minden – pedig nem lett volna jobb ezt megelőzni azzal, hogy amikor először érzed a problémát már akkor beszélsz róla? (Az egészséges határokról egy kapcsolatban itt olvashatsz.)

Hogyan döntsd el, hogy az adott helyzetben érdemes-e elmondanod a véleményedet?

Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt az asszertivitás és aközött, hogy ne bánts meg másokat.  Amikor egy olyan helyzetbe kerülsz, ahol szíved szerint kiállnál magadért de félsz, nehogy megbánts valakit, akkor érdemes feltenned magadnak a következő kérdéseket:

  1. Megbántok valakit azzal, ha elmondom a véleményemet?
  2. Később megbánhatom-e, ha most nem mondom el azt, amit gondolok?
  3. Túlságosan nagy mértékben háttérbe szorítom az igényeimet és a saját jóllétemet, ha most nem állok ki magamért?

Teremts megfelelő feltételeket

Tegyük fel, hogy szeretnél egy új pozíciót megpályázni a munkahelyeden és a megfelelő alkalomra vársz, hogy ezt megemlíthesd a vezetődnek.

És csak vársz és vársz….A megfelelő alkalom magától ritkán jön el, ezért az asszertivitásnak része az is, ha végiggondolod, hogyan tudnád megteremteni a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy ezt a témát biztonságosan szóba hozhasd. 

Ebben a helyzetben mit jelent asszertívnak lenni? Leginkább azt, hogy a megfelelő alkalomra való passzív várakozás helyett elébe mész a dolgoknak és például kérsz egy időpontot a vezetődtől amikor ezt a témát szóbahozhatod.

Az önfeltáró én-üzenet

Honnan ismerheted fel, hogy valóban asszertív vagy? Elsősorban onnan, hogy nem érzel állandó szorongást minden egyes olyan helyzetben, amelyek korábban kellemetlenül érintettek. Megvan a kellő önbizalmad és a legfontosabb igényeid ki vannak elégítve, miközben a kapcsolataid is egyre erősödnek.

Hogyan építheted be az asszertivitást a kommunikációdba? Elsősorban önfeltáró én-üzenetekkel. Ez azt jelenti, hogy a saját véleményedet és érzéseidet mások tudtára adod anélkül, hogy a másikat megbántanád. Az én-üzenet azt is jelenti, hogy őszintén elmondod a saját nézőpontodat de nem értékelsz, vagy ítélsz el másokat.

Néhány példa önfeltáró én-üzenetre (és az ellenkezőjére is):

Te-üzenet: Elég zavaros volt az email amit átküldtél tegnap, nem is értem mit akartál vele. Elmagyaráznád?

Én-üzenet: Nagyon nehezen értettem meg bizonyos dolgokat az emailben, amit átküldtél. Biztosan elkerülte a figyelmemet egy-két részlet. Tudnál benne segíteni?

Te-üzenet: Mostanában nem foglalkozol velem. Miért nem csinálunk már valami közös programot?

Én-üzenet: Úgy érzem, hogy mostanában kevesebb időt töltünk együtt, hiányoznak a közös programok. Tudnánk ezen változtatni, lenne kedved hétvégén egy közös programhoz?

Gyakorlat az asszertivitás fejlesztésére 

Érdemes kipróbálnod az alábbi gyakorlatot – legalább egy héten át.

  1. Az első lépés a saját kommunikációd megfigyelése. Hogyan kommunikálsz másokkal? Legyen szó emailről vagy egy baráti, esetleg munkahelyi beszélgetésről. mennyire mered, tudod kinyilvánítani az igényeidet?
  2. Amikor probléma vagy valamilyen konfliktus merül fel akkor inkább én-üzeneteket használsz vagy inkább te-kezdetű mondatokban fogalmazol?
  3. Mennyire figyelsz oda másokra? Valóban meghallgatod a másikat amikor elmondja a véleményét? Képes vagy arra, hogy a másik szemszögéből is megvizsgáld a dolgokat?

Gondold végig ezeket a kérdéseket, figyeld meg a kommunikációdat legalább egy hétig. Ha szeretnéd, hogy mások meghallgassanak, és ezért segítségedre legyenek abban, hogy az igényeidet megvalósítsd akkor ne felejtsd el, hogy ez az őszinte önkifejezésen kívül azon is múlik, hogy te is figyelni tudj a másikra és neki is megadd a lehetőséget arra, hogy őszintén feltárja az érzéseit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .