A krónikus túlteljesítés többeket érint, mint gondolnád:-) Talán téged is…
Hogyan ismerheted fel? Már-már kezdenél örülni annak, amit elértél és végre élvezni szeretnéd az életet…Hiszen olyan nehéz időszak áll mögötted, és olyan jó lenne végre pihenni egy kicsit. Mégsem érzed, hogy neked ez járna…Pedig szeretnéd úgy érezni, hogy megérdemled. El is kezded bizonygatni magadnak, hogy ez így van és bizonyítékul felsorolod azt is milyen eredményeket értél el, amikor újra előjön a régi érzés….
Az a nyomasztó érzés, hogy ez még nem elég…
Ezért elkezded végiggondolni, hogy mi minden történt az elmúlt időszakban – csupa olyasmi, aminek örülni lehet. Azaz lehetne, de mire a végére érsz a listádnak eszedbe jut egy újabb dolog, amit még jó lenne megvalósítani. És megint visszakerülsz oda, ahonnan indultál: elborít a szorongás és a megfelelési kényszer mert úgy érzed, nem vagy elég jó ha nem tűzöl ki újabb elérendő célt magad elé.
Azt a pillanatnyi örömet és elégedettséget pedig amit éreztél, mintha elfújta volna a szél.
És újra csak a föléd magasodó, saját elvárásaidból épített hegyet látod magad előtt. Ráadásul a belső kritikus hangod elhiteti veled, hogy ha majd eléred azt a bizonyos mágikus célt, akkor végre békén fog hagyni. Pedig dehogy..
Nagyon sokan küzdenek ilyen problémával – üdv a krónikus túlteljesítők klubjában😊.
Miből veheted észre, ha te is a klub tagja vagy?
- Mindig nagyon magas elvárásaid vannak magaddal szemben – de hiába érsz el valamit, ennek sosem akar vége lenni és az elvárások egyre magasabbak és magasabbak – már-már elérhetetlenek.
- Szinte mindig rengeteg dolgod van és alig-alig engedsz meg magadnak pihenést, mert azt gondolod, hogy ez is csak visszatart attól, hogy elérd a célodat (amit persze hiába érsz el, követi az újabb😊).
- Mindig azt érzed, hogy nem ott tartasz, ahol kellene…Emiatt nem tudsz leállni, és élvezni a sikereidet.
- És ha néha-néha mégis sikerül örülni annak, amit elértél, ez csak nagyon rövid ideig – a következő elérendő cél kitűzéséig – tart.
- Örökké elégedetlen vagy és úgy érzed magad, mint egy maratonfutó aki egyre hosszabb és hosszabb távokat tűz ki maga elé..
- Nehezen tudod élvezni és megélni a pillanatot, mert mindig a jövőben élsz – abban a mágikus és elérhetetlen idősíkban, amikor majd végre meg tudsz nyugodni mert elérted, amit akartál. De persze ez a pillanat sosem jön el…..
Persze időről-időre megpróbálsz változtatni. Ideig óráig talán sikerül is, de aztán megint visszaesel.
Mit tehetsz, ha magadra ismertél?
Annak, hogy folyamatosan túlteljesítesz leginkább az lehet az oka, hogy az önértékelésedet az elért teljesítményedtől teszed függővé. Azaz, ha sikerül valami, akkor (legalább egy pillanatig) ’elég jó’-nak érzed magad. Ha viszont éppen nincs egy kitűzött célod vagy valamint nem sikerül elérni akkor úgy érzed, hogy semmire sem vagy jó.
Amíg nem hiszed el, hogy elég jó vagy akkor is, ha nem teljesítesz száztíz százalékon, addig ez nem is fog változni.
Az első lépés a változás felé lenne, hogy felismerd, hogy honnan eredhet az a gondolatod, hogy elég jónak lenni = teljesíteni valamit.
Krónikus túlteljesítés – hogyan alakul ki?
Gondold végig:
- Gyerekkorodban leginkább a teljesítményedért dicsértek meg? Akkor voltál jó, akkor érezted a szeretetet, ha elértél valamit? Az volt az alapállapot, hogy te mindent jól kell, hogy csinálj?
- Vagy később, az általános vagy középiskolai barátaid figyelmét leginkább úgy tudtad elnyerni, ha valamiben nagyon jó voltál? Ebből is kialakulhat az a hiedelem, hogy neked mindig maximumon kell teljesítened.
- Esetleg volt olyan időszak az életedben, amikor azt érezted, hogy nem tudod irányítani a dolgaid egy részét (például benne voltál egy rossz kapcsolatban, vagy a körülményeid áldozatának érzeted magad)? Talán ekkor kezdted úgy érezni, hogy csak afelett van ellenőrzésed, amit elérsz. Mert ez tűnt biztosnak.
Sokat segít az is, ha végiggondolod, hogy mit jelent neked a teljesítmény, a célok elérése.
- Van-e esetleg olyan érzés, amivel nem akarsz szembenézni? Mitől óv meg az, ha mindig csak mész a követező célod után? Lehet, hogy attól tartasz, ha kicsit lelassulnál akkor sokkal jobban megérintenének olyan dolgok, amelyeket most elég jól tudsz kezelni – azaz elnyomod őket magadban.
A felismerés és tudatosítás az első lépés a változás felé!
Hogyan lehet egy kicsit lelassulni és örülni annak, amit elértél?
Íme néhány tipp.
- Ne sprintre készülj, hanem maratonfutásra😊
Más szóval ne tekints mindenre megoldandó feladatként. Persze nem árt, ha tudod, hogy mik a céljaid és teszel is azért, hogy elérd azokat. Viszont amikor elérsz valamit akkor tudatosan szakíts időt arra, hogy ezt megünnepeld. Nem kell nagy dologra gondolni, mondjuk ünneplésképpen megnézel egy jó filmet vagy elolvasol egy könyvet. A lényeg, hogy tedd szokásoddá azt, hogy nem veszed természetesnek ha valami sikerült, hanem megállsz és időt hagysz arra, hogy örülj neki.
- Gondolj vissza a múltbeli sikereidre
Mennyire ünnepelted meg őket? Ha most lenne egy időgéped és visszamehetnél például a középiskolás éveidbe akkor melyik sikeredért dicsérnéd meg magad? Lassulj le egy kicsit, és nézz magadba: mi az, amire a legbüszkébb vagy? Miért? Lehet, hogy utólag visszagondolva nem is az elért teljesítmény a fontos, hanem maga a tevékenység volt érdekes vagy neked való. Ahhoz, hogy ne csak hajszold a teljesítményt hanem szívből jövő célokat tudj kijelölni érdemes megfigyelned, hogy mit jelent neked a siker. Lehet, hogy közel sem azt, amit most folyamatosan hajszolsz. Ha így van, akkor ez a kis visszanézés és magadra figyelés segíthet abban is, hogy észrevedd mi az, ami valóban fontos neked.
Ne várd meg, hogy a krónikus túlteljesítés megbetegítsen
3.Figyelj oda a tested jelzésire
Ne várj addig, amíg a folyamatos túlteljesítés testi tünetek formájában jelentkezik. Sokkal korábban lehetnek már jelei annak, ha valami nincs rendben..Hiszen nem szánsz időt a pihenésre, és folyamatosan egyre magasabb és magasabb elvárásokat támasztasz magad elé. Lehet, hogy most még észre sem veszed, hogy kevés az a napi 3-4 óra alvás…Csak annyit érzékelsz, hogy a hétvégén, amikor lenne időd kikapcsolódni, egyszerűen nincs kedved semmihez…Vagy összevissza eszel és hiába fogadod meg magadnak, hogy ’holnaptól más lesz’, minden marad a régiben. Az is lehet, hogy semmi mást nem veszel észre csak azt, hogy az utóbbi időben mintha elfelejtettél volna örülni, mintha minden csak feladat és kötelesség lenne körülötted. Figyelj oda ezekre a jelzésekre, vedd észre őket és lassíts le egy kicsit. Ha sikerül, akkor még épp időben vagy ahhoz, hogy változtass és megelőzd a kiégést vagy azt, hogy az élet más módon kényszerítsen arra, hogy lelassulj. ( A mentális kiégésről bővebben olvashatsz itt.)
Szóval ha te is érintett vagy, akkor üdv a ’túlteljesítők klubjában’! Nem kell viszont, hogy örökre klubtag maradj
Próbáld ki a fenti módszerek valamelyikét, lassulj le egy kicsit és ne a teljesítményedhez kösd az önértékelésedet. Persze ez nem megy egyik napról a másikra és biztosan lesznek nehezebb időszakok és visszaesések. Mégis érdemes megpróbálni máshogy tekinteni a dolgokra és tudatosan figyelni arra, hogy ha elértél valamit, akkor állj meg egy időre. Ne tűzz ki magad elé újabb célokat, hanem csak élvezd azt, amit elértél.